Indice Rime, scherzi e indovinelli Conte e filastrocche enumerative Giochi infantili Canti bifonici Canti trifonici, tricordali Canti tetrafonici Canti tetracordali Canti pentafonici Canti pentacordali Canti esafonici Canti esacordali Canti eptafonici Canti eptacordali Canti diatonici Canti di estensione varia con alterazioni Canti diatonici con alterazioni Indovinello Con variante Con due varianti Con tre varianti Variante del testo Altra variante Altra versione

Contents Rhymes, jokes and guessing games Counts and number rhymes Baby games Biphonic songs Triphonic songs Tetraphonic songs Tetrachordal songs Pentaphonic songs Pentachordal songs Hexaphonic songs Hexachordal songs Heptaphonic songs Heptachordal songs Diatonic songs Songs of various extensions with alterations Diatonic songs with alterations Guessing games With a variation With two variations With three variations Variation in the text Other variations Other versions

Index Rimes, blagues et devinettes Comptines et chants énumératifs Jeux enfantins Chants bi-phoniques Chants tri-phoniques Chants tétra-phoniques Chants tetra-cordaux Chants penta-phoniques Chants penta-cordaux Chants hesa-phoniques Chants hesa-cordaux Chants hepta-phoniques Chants hepta-cordaux Chants diatoniques Chants en exstension variable avec alterations Chants diatoniques avec alterations Devinettes Avec variante Avec deux variantes Avec trois variantes Variante du texte Autre variante Autre version

Vorwort Reime, Spässe und Ratespiele Abszählreime und Auszählreime Kinderspiele Zweistimmige Gesänge Dreistimmige- dreisaitige Gesänge Vierstimmige Gesänge Viersaitige Lieder Fünstimmige Gesänge Fünfsaitige Lieder Sechsstimmige Gesänge Sechssaitige Lieder Siebenstimmige Gesänge Siebensaitige Lieder Diatonische Gesänge Unterschiedlich erweiterte und veränderte Gesänge Diatonische Gesänge mit Veränderungen Ratespiel mit Abwandlung mit zwei Abwandlungen mit drei Abwandlungen Abwandlung des Textes andere Abwandlung andere Art

Tartalom Versek, tréfák és találós kérdések Kiszámolók és felsoroló mondókák Gyermekjátékok Kéthangú dallamok Háromhangú dallamok Négyhangú dallamok Tetracord dallamok Öthangú dallamok Pentacord dallamok Hathangú dallamok Hexacord dallamok Héthangú dallamok Heptakord dallamok Diatonikus dallamok Különböző hangterjedelmű dallamok alteráciokkal Diatonikus dallamok alteráciokkal Találós kérdés Változattal Két változattal Három változattal Szövegváltozattal Egyéb változat Egyéb verzió

Parlato due volte Animazione Gioco Conta Canone Coro Solista Raccolta di filastrocche Raccolta di canti tradizionali Elementi ritmici La pulsazione regolare Figure e sillabe ritmiche I suoni in solmisazione Sommario

Repeated twice Role-play games Game Count Cannon Choir Soloist Collection of rhymes Collection of traditional songs Rhythmical elements The regular beat Rhythmical figures and syllables Sounds in solmisation Overview

Parlé deux fois Animation Jeu Tirage au sort Canon Choeur Soliste Recueil de comptines Recueil de chants traditionnels Eléments rythmiques La pulsation régulière Figures et syllabes rythmiques Les sons en solmisation Sommaire

zwiemal gesprochen Darstellung Spiel Abzählreim Kanon Chor Solist Sammlung von Kinderreimen Sammlung von traditionellen Kinderliedern Rythmische Elemente Regoläre Pulsation Rytmische Figuren und Silben Die Klänge in Solmisation

Inhaltverzeichnis

Ketszer elmondva Animáció Játék Kiszámoló Kánon Kórus Szólista Mondóka gyűjtemény Népdal gyűjtemény Ritmikai elemek A szabályos ütem Ütemes alakok és szótagok Szolmizált hangok Tartalomjegyzék

Sommario

Volume 1

Presentazione pag. I-II-III-IV-V

Prefazione pag. VI-VIII-X-XII-XIV

Descrizione di giochi e animazioni pag. 1-15-29-45-61

Elementi ritmici pag. 76

I suoni in solmisazione pag. 77

Volume 2

Rime, scherzi e indovinelli pag. 79

Conte e filastrocche enumerative pag. 93

Giochi infantili pag. 102

Canti bifonici pag. 108

Canti trifonici pag. 118

Canti tricordali pag. 133

Canti tetrafonici pag. 137

Canti tetracordali pag. 143

Canti pentafonici pag. 149

Canti pentacordali pag. 157

Canti esafonici pag. 168

Canti esacordali pag. 176

Canti eptafonici pag. 206

Canti eptacordali pag. 222

Canti diatonici pag. 233

Canti di estensione varia pag. 253

Canti diatonici con alterazioni pag. 263

Indice delle filastrocche e dei canti Rime, scherzi e indovinelli

1. San Michele, Lombardia, pag. 79 2. La chioccia, Lombardia, altra versione, pag. 79 3. Coccodè, Lombardia, pag. 79 4. L’uccellin che vien dal mare, Veneto, con variante, pag. 80 5. La chiocciola, Toscana, pag. 80 6. La gru, Lombardia, pag. 80 7. La rana, Lombardia, indovinello,. pag. 81 8. Il topo, Lombardia, pag. pag. 81 9. C’era un gatto, Lombardia, pag. 81 10. Lupo lupaccio, Lombardia, pag. 82 11. Quattro conigli, Lombardia pag. 82 12. Chicchirichì, Lombardia, pag. pag. 82 13. La castagna, Lombardia, indovinello, pag. 83 14. Conta Dino, Lombardia, indovinello, pag. 83 15. I piselli, Lombardia, indovinello, pag. 83 16. Larga la foglia, Lombardia, pag. 83 17. Ambarabà ciccì coccò, Veneto, pag. 84 18. La bambina piccolina, Lombardia, pag. 84 19. Trottolin, Lombardia, indovinello, pag. 84 20. Sotto la pergola, Lazio, con variante, pag. 85 21. Il gobbino, Veneto, pag. pag. 85 22. La Peppina, Lombardia, con variante, pag. 86 23. Te la dico, Lombardia, pag. pag. 86 24. In solaio, Lombardia, indovinello, pag. 86 25. C’era una volta un re, Lombardia, pag. 87 26. Lava le scodelle, Basilicata, pag. 87 27. Vieni vieni gocciolina, Lombardia, pag. 87 28. A, bi, ci, di, Lombardia, pag. 87 29. Il furbo mignolino, Lombardia, pag. 88 30. Bolli bolli pentolino, Toscana, pag. 88 31. Sul tagliere, Lazio, pag. 88 32. Sette tazze, Lazio, pag. 88 33. C’era una volta un ragazzino, Lombardia, pag. 89 34. Nano nanetto, Lombardia, pag. 89 35. Quattro stelline, Campania, pag. 90 36. Sole sole benedetto, Trentino, con variante, pag. 90 37. Il fiore, Toscana, pag. 91 38. Lunedì andò da martedì, Toscana, pag. 91 39. Lunedì chiusin chiusino, Toscana, pag. 91 40. A mucì, Lombardia, pag. 92 41. Buone feste, Lombardia, pag. 92 42. La Madonna Candelora, Lombardia, pag. 92 43. Santa Lucia, Lombardia, pag. 92 44. Acqua corrente, Toscana, pag. 92 45. Buongiorno, Lombardia, pag. 92

Conte e filastrocche enumerative 46. Sardina, Lombardia, conta, pag. 93 47. La balena, Lombardia, conta, pag. 93 48. L’uccellin dal becco rosso, Piemonte, conta, con variante, Toscana, pag. 93 49. Pim pì oselì, Lombardia, conta, pag. 93 50. Pin pun pan, Lombardia, conta, pag. 94 51. Olio, pepe, sale, Lombardia, conta, pag. 94 52. Lo sceriffo, Lombardia, conta, pag. 94 53. Am blim bleta, Lombardia, conta, pag. 94 54. Mi lavo le mani, Lazio, conta, con variante, pag. 94 55. A bi bo, Lombardia, conta, pag. 95 56. A bi bone, Lombardia, conta, con variante, pag. 95 57. Puntino rosso, Lombardia, conta, pag. 95 58. A stam blam, Lombardia, conta, pag. 96 59. Pom pom d’oro, Veneto, conta, con variante, pag. 96 60. Diman diman domenica, Lombardia, conta, pag. 96 61. Pim pum pam, Lombardia, conta, con tre varianti, pag. 97 62. Conta contarello, Piemonte, conta, pag. 98 63. Sei per otto, Lombardia, pag. 98 64. Tre più tre, Lombardia, pag. 98 65. Uno, due, tre, quattro, Lombardia, pag. 98 66. Din don, Lombardia, conta, con variante, pag. 99 67. Piove pioviccica, Lombardia, conta, pag. 99 68. Sotto la cappa, Veneto, conta, con variante, Piemonte, altra versione, Lombardia, pag. 100 69. Sotto il ponte, Umbria, pag. 100 70. Sette, quattordici, ventuno, ventotto, Lombardia, conta, con variante, altra versione, pag. 101 71. Cin cin catanài, Molise, conta, pag. 101 Giochi infantili IT EN FR DE HU

72. Cilip cilap, Lombardia, gioco, pag. 102-1-15-29-45-61 73. Sisèta forvesèta, Lombardia, gioco, pag. 102-1-15-29-45-61 74. Pimpiripette nusa, Lombardia, gioco, pag. 102-1-15-29-45-61 75. Le violette, Marche, gioco, pag. 102-1-15-29-45-61 76. Panigada e pancotto, Trentino, gioco, con variante, pag. 103-1-15-29-45-61 77. Occhio bello, Toscana, gioco, con variante, pag. 103-1-15-29-45-61 78. Ecco qua, Lombardia, gioco, pag. 104-1-15-30-45-61 79. Macchinina rossa, Lombardia, gioco, pag. 104-2-16-30-46-62 80. Chi c’è, Lombardia, gioco, pag. 105-2-16-30-46-62 81. Gigino Gigetto, Lombardia, gioco, pag. 105-2-16-30-46-62 82. Regina Reginella, Lombardia, gioco, con variante, pag. 105-2-16-30-46-62 83. Pinocchio, Veneto, gioco, pag. 106-2-16-30-46-62 84. Giro girotondo, Marche, pag. 106-2-16-31-46-62 85. Tric e trac, Lombardia, gioco, pag. 107-2-16-31-47-62 86. Carnevale nelle case, Lombardia, gioco, pag. 107-3-17-31-47-63 87. Teresina, Lombardia, gioco, pag. 107-3-17-31-47-63 88. O mosca, Lombardia, pag. 107-3-17-31-47-63 89. Il trenin, Lombardia, gioco, pag. 107-3-17-32-48-63 90. Fazzoletto, Lombardia, gioco, pag. 107-4-18-32-48-64

Canti bifonici IT EN FR DE HU (s – m) 91. Din don, Lombardia, animazione, con due varianti,

altra versione, con variante, pag. 108-4-18-32-48-64 92. Da Milano a Timboctu, Lombardia, animazione, pag. 110-4-18-32-48-64 93. Trotta trotta cavallino, Toscana, pag. 110 94. Piove pioviccica, Lazio, animazione, pag. 111-4-18-32-48-64 95. Dormi bene, Lombardia, pag. 111 96. A San Carletto, Lombardia, pag. 112 97. Ucci ucci cavallucci, Toscana, pag. 112 98. La Befana, Lombardia, pag. 114 (r – d) 99. Lucciola lucciola, Toscana, pag. 115 100. Chicchirichì le tre formiche, Lazio, pag. 115 101. Cavallino arrì arrò, Toscana, con variante, pag. 116 Canti trifonici IT EN FR DE HU (l – s – m) 102. Seta moneta, Umbria, con variante, pag. 118 103. Piove piove, Lombardia, con due varianti, pag. 119 104. Piove pioviccica, Lombardia, animazione, pag. 119 105. Farfallina bella bianca, Toscana, animazione, pag. 120-4-18-33-48-64 106. Piso pisello, Lazio, conta, pag. 120 107. Giro girotondo, Lombardia, animazione, altra versione, pag. 121 108. Cecco Bilecco, Toscana, pag. 122 109. Antantes, Lombardia, conta, pag. 123 110. Stella stellina, Toscana, con variante, pag. 123 111. L’uccellin che vien dal mare, Veneto, animazione, con variante, pag. 125-4-18-33-49-64 112. Passa Garibaldi, Liguria, conta, animazione, con variante, Lombardia, pag. 125-5-18-33-49-65 113. Carneal, Lombardia, pag. 125 114. Torta tortella, Lombardia, pag. 126 115. Regina Reginella, Lombardia, gioco, pag. 126 (s – m – d) 116. Staccia Buratta, Toscana, pag. 127 117. Era la sera, Toscana, animazione, con due varianti, pag. 128-5-19-33-49-65 Canti tricordali IT EN FR DE HU (m – r – d) 118. La bella pecorina, Toscana, animazione, pag. 133-5-19-34-49-65 119. Passa il re di Francia, Toscana, conta, pag. 133 120. Girotondo, Lombardia, animazione, con variante, pag. 134-6-20-34-50-66 121. O Maria Giulia, Toscana, animazione, pag. 135-6-20-34-50-66 122. Ponte ponente, Sardegna, pag. 136 123. Staccia Buratta, Toscana, con variante, pag. 136

Canti tetrafonici IT EN FR DE HU (s – m – r – d) 124. Fornaio, è cotto il pane?, Toscana, animazione, pag. 137-6-20-34-50-66 125. Ponte ponente, Sardegna, con variante, pag. 139 126. Din don campana, Veneto, pag. 140 127. Su, cavallo Biso, Veneto, pag. 140 (m – r – d – s,) 128. Vedo la luna, Toscana, pag. 141 129. La capra, Lombardia, con variante, pag. 141 Canti tetracordali IT EN FR DE HU (l – s – f – m) 130. Al mattino Giacomino, Lombardia, animazione, con variante, pag. 143-6-20-35-51-66 131. O Teresin, Lombardia, pag. 144 132. Le fontanelle, Abruzzo, pag. 145 (f – m – r – d)

133. La scarpina bianca, Toscana, pag. 146 134. Pianta la fava, Lombardia, animazione, con variante, pag. 147-6-20-35-51-66 135. In un vaso di porcellana, Lombardia, conta, animazione, con variante, pag. 148-7-21-35-51-67

Canti pentafonici IT EN FR DE HU (s – m – r – d – s,) 136. Mastro Ciliegia, Marche, animazione, pag. 149-7-21-35-51-67 (l –s – m – r – d) 137. La donnina che semina il grano, Toscana, pag. 150 138. Tocca la spalla, Lombardia, animazione, pag. 151-7-21-35-52-67 (s – f – m – r – l,) 139. Vulesse addeventare nu brigante, Puglia, pag. 152 (d’ – t – l – s – m) 140. Domani è festa, Toscana, con variante, Lombardia, pag. 155 141. Giro girotondo, Lombardia, animazione, pag. 156 142. Piove piove, Lombardia, con variante, pag. 156 Canti pentacordali IT EN FR DE HU (m – r – d – t, – l,) 143. Ninna nanna, Toscana, pag. 158 144. Oie Maronna fance chiovere, Campania, pag. 159 (f – m – r – d – t,) 145. Lucciola lucciola, Toscana, con variante, pag. 160 (r – d – t, – l, – s,) 146. Mapin mapon, Lombardia, animazione, pag. 162-7-21-36-52-67 (s – f – m – r – d) 147. Oh, che bel castello, Lazio, animazione, con due varianti, pag. 163-7-21-36-52-67 148. Piva piva, Veneto, con variante, pag. 164 149. Ninna nanna, Lombardia, pag. 164 150. C’era una volta un papero, Toscana, animazione, pag. 165-8-21-36-52-68 151. Cucù cucù sento cantar, Lombardia, pag. 165

152. L’allodola e il tordo, Toscana, pag. 167 (l – s – f – m – r) 153. O bravi tamburini, Lombardia, animazione, pag. 168-8-22-36-52-68

Canti esafonici IT EN FR DE HU

(f – m – r – d – t, – s,) 154. Io voglio bene a nonna, Toscana, pag. 169 155. Gli ambasciatori, Lazio, animazione, pag. 169-8-22-36-53-68 156. Alla fiera di Mastro Andrè, Campania, pag. 172 157. La penitenza, Lazio, animazione, pag. 173-8-22-37-53-68 (s – f – m – r – d – s,) 158. Siam venuti in questa casa, Friuli-Istria, pag. 174 159. Nell’isola di Creta, Lombardia, pag. 175 160. Sentiam nella foresta, Lombardia, canone, con variante, pag. 176 Canti esacordali IT EN FR DE HU (m – r – d – t, – l, – s,) 161. Ho perso una pecorella, Veneto, animazione, pag. 177-8-22-37-53-68 162. Madama Dorè, Lazio, animazione, pag. 178-8-22-37-53-69 163. Questo è l’occhio bello, Toscana, animazione, pag. 179-9-23-37-53-69 164. Questa mattina, Lazio, animazione, pag. 179-9-23-37-54-69 (f – m – r – d – t, – l,) 165. Bolli, bolli, pentolino, Toscana, con variante, pag. 180 166. Maramao, Toscana, pag. 181 (s – f – m – r – d – t,) 167. Il grillo e la formica, Toscana, con variante, pag. 182 168. La rana e il rospo, Piemonte, animazione, pag. 183-9-23-38-54-69 169. Noter de Berghem, Lombardia, pag. 184 170. Piva piva, Lombardia, pag. 185 (l – s – f – m – r – d) 171. Tun tun tun gattino mio, Marche, conta, pag. 186 172. Cecco Velluto, Toscana, pag. 187 173. Il cuculo col ciuco, Piemonte, pag. 188 174. Io son contadinella, Toscana, animazione, con variante, pag. 189-9-23-38-54-69 175. Pom pom d’oro, Lombardia, conta, pag. 191 176. Moscon d’oro, Lombardia, conta, pag. 191 177. Nel castello, Toscana, animazione, con variante, pag. 192-10-23-38-54-70 178. Tela tela, Toscana, variante, altra versione, animazione, pag. 194-10-24-39-55-70 179. Ciapa’l tram, Lombardia, animazione, pag. 194-10-24-39-55-71 180. Il pescatore viene, Toscana, animazione, pag. 195-11-24-39-56-71 181. La gallina tutta bianca, Toscana, animazione, pag. 196-11-25-40-56-71 182. Madonna Pollaiola, Toscana, animazione, pag. 197-11-25-40-56-71 183. Sette sorelle, Lazio, animazione, pag. 198-11-25-40-56-71 184. Piove piove, Lombardia, con variante, pag. 199 185. Giro girotondo, Lombardia, animazione, con variante, pag. 200 186. Salta salta coniglietto, Lombardia, animazione, pag. 200-11-25-40-57-72 (d’ – t – l – s – f – m) 187. Me compare Giacometto, Veneto, pag. 201 188. Su dammi la mano, Trentino, animazione, pag. 202-12-26-41-57-72 189. Senti le rane che cantano, Lombardia, pag. 205

190. La notte di Natale, Lombardia, pag. 206

Canti eptafonici IT EN FR DE HU (l – s – f – m – r – d – s,) 191. Maria Catina, Veneto, animazione, pag. 207-12-26-41-57-72 192. Fra Martino, Italia settentrionale, canone, pag. 208 193. O ciau ciau, Maria Catlina, Piemonte, animazione, con variante, pag. 209-12-26-41-57-72 194. Verrà quel dì di lune, Toscana, pag. 212 (s – f – m – r – d – t, – s,) 195. El ciodo, Veneto, canone, con variante, pag. 214 (s – f – m – r – d – l, – s,) 196. O Collerino, Piemonte, pag. 215 197. Siamo arrivate, Emilia Romagna, pag. 215 (l – s – f – m – r – d – s,) 198. La pecora è nel bosco, Toscana, animazione, pag. 216-12-26-41-57-72 (f – m – r – d – t, – l, – m,) 199. La mia nonna l’è vecchierella, Trentino, pag. 218 200. Bella ciao, Lombardia, con variante, Veneto, altra variante sulle mondine, Italia Settentrionale, pag. 219 (d’ – t – l – s – f – m – d) 201. Fa’ la nanna bambin, Lazio, pag. 221 Canti eptacordali IT EN FR DE HU (t – l – s – f – m – r – d) 202. Stella stellina, Toscana, pag. 223 203. Topolino topoletto, Lombardia, animazione, pag. 224-12-26-41-57-72 204. Trota burata, Lombardia, pag. 224 205. Siam tre piccoli cinesi, Lombardia, animazione, pag. 225-12-26-41-58-73 206. Antonio Pollonio, Toscana, pag. 225 207. Il grillo e la formica, Toscana, pag. 226 (d’ – t – l – s – f – m – r) 208. La bella lavanderina, Lombardia, animazione, pag. 227-12-26-41-58-73 209. Pippon d’oro, Toscana, conta, pag. 228 (f – m – r – d – t, – l, – s,) 210. Madama Pollaiola, Emilia Romagna, animazione, pag. 229-13-26-42-58-73 211. Foglia foglina, Toscana, animazione, pag. 230-13-27-42-58-73 212. Carnevale vecchio pazzo, Lombardia, pag. 231 213. I gobeti, Veneto, pag. 231 214. Dirindina la malcontenta, Toscana, pag. 232 (l – s – f – m – r – d – t,) 215. Trottolin che trottolava, Toscana, pag. 233

Canti diatonici IT EN FR DE HU (d’ – t – l – s – f – m – r – d) 216. Io sono una lumaca, Lombardia, pag. 234 217. Ero in bottega, Lombardia, animazione, con due varianti, pag. 234-13-27-42-58-73 218. Nella città di …, Lombardia, animazione, pag. 236-13-27-42-58-73 219. E gira, gira, gira, Toscana, pag. 237 220. Ciribiribin, Friuli, pag. 238

(r’ – d’ – t – l – s – f – m – r) 221. Sul ponte di Bassano, Veneto, pag. 239 222. Carnevale vecchio e pazzo, Lombardia, pag. 240 (r’ – d’ – t – l – s – f – m – d) 223. Ecco donne la befana, Toscana, pag. 241 (s – f – m – r – d – t, – l, – s,) 224. Nel prato il grillo canta, Piemonte, canone, pag. 242 225. Sempre dorme Bernardone, Piemonte, canone, pag. 243 226. Messer Bastian Contrario, Piemonte, pag. 244 (l – s – f – m – r – d – t, – l,) 227. Chiantu de l’emigranti, Sicilia, pag. 245 (r’ – d’ – t – l – s – f – m – r – d) 228. La macchina del capo, Lombardia, animazione, con variante, pag. 246-13-27-42-59-74 (d’ – t – l – s – f – m – r – d – t,) 229. Tre bei tamburin, Toscana, animazione, pag. 248-14-28-43-59-74 230. Il merlo ha perso il becco, Friuli, con variante, pag. 249 231. Il povero Luigino, Veneto, pag. 250 (l – s – f – m – r – d – t, – l, – s,) 232. L’inverno se ne è andato, Lombardia, pag. 251 (d’ – t – l – s – f – m – r – d – t, – s,) 233. Il maggio è tornato, Piemonte, canone, pag. 252 (d’ – t – l – s – f – m – r – d – t, – l, – s,) 234. O Angiolina, Veneto, pag. 253 Canti di estensione varia con alterazioni (r – d – t, – l, – sil,) 235. Ninna nanna a sette e venti, Toscana, pag. 254 (m – r – d – t, – ta, – l,) 236. Ciombola ciombola, Liguria, pag. 255 (s – f – m – ri – d – t, – l,) 237. La mia nonna l’è vecchierella, Veneto, con variante, pag. 256 (f – m – r – d – t, – l, – sil,) 238. Fate la nanna, Toscana, pag. 257 (l – s – f – m – r – di – l,) 239. Brigante se more, Calabria, pag. 258 (f – m – ri – r – d – t, – l, – sil,) 240. Ciuri ciuri, Sicilia, pag. 259 (f – m – ri – r – d – t, – l, – sil, – m,) 241. Nebbi’ a la valle, Abruzzo, pag. 260 (l – sil – f – m – r – d – t, – l, – sil,)

242. Ninna nanna, Toscana, pag. 261 243. Fa’ la ninna, Toscana, pag. 261 (l – s – f – m – r – d – t, – l, – sil, – m,) 244. O Gorizia tu sei maledetta, Friuli, pag. 262 (t – l – sil – f – m – ri – r – d – t, – l, – m,) 245. Se tu ti fai monaca, Lazio, pag. 263

Canti diatonici con alterazioni IT EN FR DE HU (l – sil – s – f – m – r – d – l,) 246. Oh, come balli bene bella bimba, Trentino, animazione, con variante, pag. 264-14-28-43-59-74 (l – s – f – m – r – d – t, – l, – sil,) 247. Tarantella, Umbria, animazione, pag. 266-14-28-43-60-74 (ta – l – s – f – m – r – d – ta, – l,) 248. Donna lombarda, Marche, pag. 267 (d’ – t – l – s – fi – f – m – ri – r – d) 249. Ho freddo e fame, Veneto, pag. 268 (l – s – fi – f – m – r – d – t, – l, – s,) 250. Il testamento del capitano, Veneto, pag. 269

Presentazione

La musica costituisce un’ottima occasione per giocare e un fondamentale strumento pedagogico: consente di stimolare curiosità, fantasia, intuizione e di assimilare le regole sintattico-grammaticali proprie del discorso sonoro. Le filastrocche e le conte con il loro testo generano ritmo, melodia e motricità; i giochi e le animazioni, oltre all’aspetto musicale, costituiscono una valida occasione di relazione con gli altri, attraverso la condivisione di un fine comune; i canti popolari, nelle loro specifiche qualità estetiche e formali, possono condurre a preziose conoscenze di carattere tecnico-linguistico. Il ricco materiale proposto nel testo può essere utilizzato “sul campo” in varie fasce d’età e nel contempo diventare oggetto di lavoro – ad esempio tramite lo “smontaggio” o il “rimontaggio” ritmico e fraseologico, le trasformazioni di modo e gli arrangiamenti – e di riflessione didattica da parte degli allievi delle Scuole Secondarie a vocazione socio-psicopedagogica. Bergamo, Maggio 2009 Prof. Alberto Foresti Liceo Socio-psicopedagogico “Paolina Secco Suardo”

I

Introduction Music constitutes the perfect occasion for play and a fundamental pedagogic tool: it promotes the stimulation of curiosity, fantasy, intuition and the assimilation of the syntatic-grammatic rules of sound discourse. Through their text, counts and rhymes generate rhythm, melody and movement. Beyond their musical aspects, games and role-play create occasions for relationship building with others through the sharing of a common goal. With their specific aesthetic and formal qualities popular songs can give precious insight into techno-linguistic characteristics. The wealth of materials proposed in the text can be used “in the field”, with various age groups and can at the same time become a working object - for example through taking apart and re assembling the rhythm and phraseology, the transformation of style and arrangement - and object of didactic reflection on the part of secondary school students or those with a socio-pedagogic interest. Bergamo, May 2009 Prof. Alberto Foresti Liceo Socio-psicopedagogico “Paolina Secco Suardo”

II

Présentation

La musique constitue une excellente occasion pour jouer et un instrument pédagogique fondamental: Elle permet de stimuler la curiosité, la fantaisie, l’intuition et d’assimiler les règles de syntaxe et de grammaire propres au discours sonore. Les comptines et les chants génèrent par leur texte, le rythme, la mélodie ainsi que la moticité; les jeux et les animations, en plus de l’aspect musical, constituent une occasion valable de relation avec les autres, à travers le partage d’une fin commune; les chants populaires, dans leur qualités spécifiques esthétiques et formelles, peuvent conduire à de précieuses connaissances de caractère technico-linguistique. Le riche matériel proposé dans le texte, peut être utilisé sur le champ “sul campo” pour différentes tranches d’âge et devenir objet de travail – par exemple par le démontage ou le remontage rythmique et phraséologique, les transformations de mode et les arrangements – et de réflexion didactique de la part des élèves des écoles Secondaires à vocation psycho pédagogique. Bergamo, Mai 2009

Prof. Alberto Foresti Liceo Socio-psicopedagogico “Paolina Secco Suardo”

III

Gestalt

Die Musik bietet eine ausgezeichnete Gelegenheit des Spiels und ist ein fundamentales paedagogisches Instrument: sie erlaubt Neugier, Phantasie, Erkennungsvermoegen anzuregen und die Regeln der aufbau-grammatikalischen Eigenschaften der Klang- Aussage zu assimilieren. Die Kinder- und Auszaehlreime beinhalten in ihren Texten Rhythmus,Melodie und Motorik.Die Spiele und Bewegungsspiele liefern, ueber den musikalischen Aspekt hinaus, eine wertvolle Gelegenheit zur Beziehung mit Anderen durch Teilung zur Erreichung der Gemeinsamkeit;die Volkslieder koennen durch ihre spezielle estetische und formvollendete Qualitaet zu einem wertvollen technisch-sprachlichen Wissen fuehren. Das im Text vorgeschlagene, reichhaltige Material kann so wie es ist mit verschiedenen Altersgruppen ausgefuehrt werden und ist gleichzeitig Arbeitsmaterial – zum Beispiel die Zerlegung und Wiederzusammensetzung der Rythmen und Phrasen, die Art der Veraenderung und des Aufbaus –und Reflektion fuer den Unterricht von Seiten der dazu berufenen Schuelern der sozialpaedagogischen Realschulen.

Bergamo, Mai 2009 Prof. Alberto Foresti Liceo Socio-psicopedagogico “Paolina Secco Suardo”

IV

Bevezető

A zene kitűnő alkalom a játékhoz, egyúttal alapvető fontosságú pedagógiai eszköz, amely lehetővé teszi a kíváncsiság, a képzelet, az ihlet ösztönzését, valamint a beszéd mondattani és nyelvtani szabályainak elsajátítását. A mondókák és kiszámoló versikék szövege ütemet, dallamot és mozgást generál. A játékok és az animációk, zenei vonatkozásaik mellett kiváló kapcsolatteremtési alkalmat biztosítanak másokkal, akik szintén a közös célban érdekeltek. A népi énekek, különleges esztétikai és formai sajátosságaikkal értékes technikai-nyelvészeti ismeretekhez vezethetnek. A kötet által kínált gazdag anyag felhasználható a “terepen”, különböző életkori csoportokban, ugyanakkor a munka tárgya is lehet, például a ritmikai és frazeológiai “lebontás” és “újraépítés”, a hangnem és a hangszerelés változtatásai által, valamint a didaktikai gondolkodás tárgya a szociál-pszichopedagógiai szakirányú középiskolák tanulói számára. Bergamo, Május 2009 Prof. Alberto Foresti Liceo Socio-psicopedagogico “Paolina Secco Suardo”

V

Prefazione

“In ogni Paese sono presenti tanti canti tradizionali particolarmente efficaci ai fini educativi. Se scelti in modo adeguato, i canti tradizionali possono diventare un eccellente strumento pedagogico, al fine di individuare e assimilare i vari contenuti musicali”.

Zoltán Kodály, The Role of Authentic Folksong in Music Education

La raccolta “Filastrocche e canti tradizionali italiani” si è formata in modo complementare al testo dei “200 Esercizi di Lettura Cantata”1 e intende proporsi come sussidio didattico per le Scuole Primarie e dell’Infanzia, le Scuole Secondarie a curvatura coreutica-musicale, a indirizzo psico-pedagogico e sociale, nonché per i Corsi di Didattica della Musica nei Conservatori. I canti sono disposti secondo la progressione dei rapporti intervallari del solfeggio relativo, ovvero secondo il loro contenuto melodico; sono in ordine graduale di difficoltà, distinti in canti bifonici, trifonici, tricordali, tetrafonici, pentatonici, pentafonici, pentacordali, esafonici, esacordali, eptafonici, eptacordali, nei modi maggiore e minore, con alterazioni. Il termine bi-fonico indica l’alternanza di due suoni non contigui se disposti in ordine ascendente o discendente, tri-fonico l’alternanza di tre suoni non contigui, tri-cordale l’alternanza di tre suoni contigui, che disposti in ordine ascendente o discendente formano una piccola scala. In particolare, i canti bifonici, trifonici, tricordali, tetrafonici e pentafonici che non presentano l’intervallo di semitono, appartengono alla più vasta famiglia dei canti pentatonici, tipici del repertorio infantile in tutto il mondo. I canti nella scala do pentatonica diventano duttile materia musicale per le diverse elaborazioni didattiche che possono prevedere accompagnamenti melodici sulle loro stesse note, ostinati e improvvisazioni polifoniche più libere, con l’ausilio di metallofoni, piastre sonore e xilofoni. Una volta interiorizzato l’ambito pentatonico, risulta più facile intonare i semitoni e gli altri intervalli nell’ambito diatonico. Nell’indice si specifica la provenienza del repertorio per contestualizzare i canti da un punto di vista geografico oltre che musicale. In alcuni casi è stata lasciata la versione in dialetto, perché non difficile da pronunciare e più interessante della traduzione in italiano da un punto di vista lessicale e ritmico. La maggior parte dei canti sono stati raccolti presso diverse Scuole Primarie, Secondarie e dell’Infanzia di Bergamo, con aggiunte provenienti da associazioni dedite allo studio e alla divulgazione del repertorio popolare. Ciò spiega la predominanza di canti del centro-nord Italia con il prevalere del modo maggiore e di sue estrapolazioni che accompagnano le esigenze di sviluppo vocale. Del sud Italia sono inseriti canti adatti in fasi successive di apprendimento, con alterazioni e intervalli che presuppongono generalmente una buona preparazione vocale di base. Una sezione del testo è dedicata alla descrizione di animazioni, elaborazioni didattiche e giochi tradizionali riferiti ad alcuni canti e filastrocche. La scrittura in notazione ritmico-alfabetica facilita la riproduzione dei canti sul metallofono anche ai poco allenati nella lettura sul pentagramma, e permette di scegliere in momenti successivi le tonalità più adatte da proporre ai bambini. Leggere in notazione semplificata non vincola a tonalità prefissate, perché le lettere delle note indicano i rapporti intervallari e non necessariamente l’altezza assoluta delle note. La notazione semplificata o ritmico-alfabetica visualizza le figure ritmiche in campo aperto e le note con le lettere dell’alfabeto: d=do r=re m=mi f=fa s=sol l=la t=si d’=do un’ottava sopra; r’ m’= suoni sopra le toniche di riferimento; m, s, l, t,= suoni sotto le toniche di riferimento; per le note alterate: sil=sol diesis fi=fa diesis ri=re diesis di=do diesis ta=si bemolle. Secondo il sistema del solfeggio relativo, chiamato anche solmisazione, “d” indica il primo grado di ogni scala maggiore e il terzo grado di ogni scala minore, “l” il primo grado di ogni scala minore e il sesto grado di ogni scala maggiore. Anche per le filastrocche viene proposta una

VI

scansione ritmica che non può però esaurirsi nelle modalità scritte. Cosa tipica del repertorio infantile infatti è la duttilità con cui si passa da sillabazioni in ritmo binario a sillabazioni in ritmo ternario: gli stessi bambini attuano spesso questa trasformazione, preferendo il ritmo ternario a quello binario. Comunque, per ragioni legate alla consuetudine e al ritmo della parola, alcune filastrocche tendono maggiormente alla scansione binaria, nel tempo semplice, altre alla scansione ternaria, nel tempo composto. Nelle filastrocche e nei canti sono presenti tutte le principali figure ritmiche indispensabili per il lavoro di alfabetizzazione nella Scuola Primaria. Il fondamentale carattere improvvisativo permette a questi canti di sopravvivere di generazione in generazione, anche in condizioni socio-culturali differenti, coinvolgendo piccoli e grandi nel momento gioioso del canto e del gioco.

Conclusione L’insegnante, nello svolgere la sua funzione educativa di mediatore culturale, è certamente sollecitato a raccogliere e valorizzare quanto di creativo e musicale deriva dall’incontro con i bambini, al fine di un auspicabile arricchimento individuale e collettivo.

Ringraziamenti Un particolare ringraziamento a Ina Schlüter, Patricia Bonnaudet, Eugenia Bucci, Michaud Anaïs, Jonny Hankins, István Varga-Haszonits per le traduzioni e ad Andrea Nosari, Donatella Moioli, Francesca Frigeni, Ivan Ghilardi, Lorenzo Rimoldini, Lucia Piccione, Mariangela Lazzari, Elisabetta Corigliano dell’Associazione “Pane e Guerra”, Anna Fioroni dell’Associazione “Gli Zanni” per la collaborazione e il prezioso materiale musicale fornito.

VII

Preface

“In every country there are many folk songs that are well suited to educational purposes. If chosen properly, folk songs can be an excellent study material with a view

to identifying and assimilating their various musical contents”. Zoltán Kodály, The Role of Authentic Folksong in Music Education

The “Traditional Italian Songs and Rhymes” collection is formatted to complement the text “200 Esercizi di Lettura Cantata”2, and is intended as a didactic tool for infant and primary schools, secondary music and social-pedagogic schools, as well as didactic music courses in Conservatories. The songs are arranged according to the progression of interval ratios of tonic sol-fa, i.e. their melodic content. The exercises are sorted by gradually increasing difficulty, featuring biphonic, triphonic, trichordal, tetraphonic, pentaphonic, pentachordal, hexaphonic, hexachordal, heptaphonic, and heptachordal songs, in major and minor keys with alterations. The word “bi-phonic” indicates two alternating non-contiguous sounds in ascending or descending order, “tri-phonic” relates to three alternating and non-contiguous sounds, and “tri-chordal” to three alternating contiguous sounds (which played in ascending or descending order form a little scale). In particular, biphonic, triphonic, trichordal, tetraphonic and pentaphonic songs which do not contain semitone intervals belong to the broader family of pentatonic songs and are typical of children’s repertoire throughout the world. The songs in the pentatonic C scale form the base of musical materials for different didactic work that can include melodic accompaniment either on a single note, repeating phrases or free polyphonic improvisation, using cymbals, bell lyre or xylophones. Once the pentatonic scale has been internalized it becomes easier to recognize the semitones and other intervals in the diatonic movements. In the table of contents, the origins of the repertoire are specified to contextualize songs from a geographical point of view as well as the musical one. In some cases the version in dialect has been left if it is not difficult to pronounce and more interesting from a lexical and rhythmical point of view than the Italian translation. Most of the songs were collected from various different primary and secondary schools in Bergamo, with additions from various societies and organizations dedicated to the study and spread of traditional popular music. This explains the predominance of songs from Central Northern Italy with a major key prevalence and particularities born from particular vocal development needs. The songs that have been inserted from Southern Italy are more adapted to a later phase of learning, with alterations and intervals that require a good base vocal preparation. A section of the text is dedicated to describing the role-play, didactic game playing and traditional games pertaining to the songs and rhymes. The rhythmic-alphabetical notation allows for the reproduction of the songs on a bell lyre even for those who are not trained to read the pentagram, and allows the teacher to choose the tonality that is best adapted for the children’s voices. Reading the notation does not force the music into a specific tonality, because the reading of the notes indicates the interval relationship and not necessarily the absolute tone of the note. The simplified or rhythmic-alphabetical notation visualizes rhythmic figures in open field and notes with letters of the alphabet: d r m f s l t; appending an apostrophe (e.g.: m’) or a comma (e.g.: m,) to indicate a higher or lower octave, respectively; as for notes with alterations: sil fi ri di ta. According to the relative sol-fa system, also known as solmisation, "d" is the first grade of any major or the third grade of any minor scale and "l" is the first grade of any minor or the sixth grade of any major scale. The explanation of the rhythmical movement of the rhymes cannot however

VIII

be exhaustively described in written form. One of the typical attributes of a child’s repertoire is the way that they can pass form a binary rhythm syllabification into a tertiary rhythm. The children often perform this task without help because they prefer the tertiary rhythm to the binary. Anyway for reasons of habit or related to the rhythm of the words, some rhymes tend to be in binary when in simple time and in tertiary when in compound time. All of the figures required for literacy teaching in primary schools are present in the songs and the rhymes. Their fundamental improvisational character means that the songs survive from generation to generation, in different socio-cultural situations, involving those of all ages in the joyous event of playing the game.

Conclusion In performing his or her educational function as cultural mediator, the teacher is bound to collect, appreciate and value the amount of creativity and music that comes from the meeting with the children, leading to an auspicious individual and collective enrichment.

Thanks A special thanks to Ina Schlüter, Patricia Bonnaudet, Eugenia Bucci, Michaud Anaïs, Jonny Hankins and István Varga-Haszonits for the translations, and to Andrea Nosari, Donatella Moioli, Francesca Frigeni, Ivan Ghilardi, Lorenzo Rimoldini, Lucia Piccione, Mariangela Lazzari and Elisabetta Corigliano of the association “Pane e Guerra”, and Anna Fioroni of the association “Gli Zanni” for their collaboration and precious musical materials supplied.

IX

Préface

“Dans chaque pays il existe de nombreux chants traditionnels particulièrement utiles au niveau éducatif. Choisis pertinemment, les chants traditionnels deviennent un excellent instrument

pédagogique pour identifier et assimiler des éléments musicaux différents ”. Zoltán Kodály, The Role of Authentic Folksong in Music Education

La collection “Filastrocche e canti tradizionali italiani” a été créée en complément du livre des “200 Esercizi di Lettura Cantata”3 et entend se proposer comme matériel didactique pour les écoles Primaires et les écoles Maternelles, les écoles Secondaires dont le domaine est la chorale et la musique, les écoles à filière psychopédagogique et sociale, ainsi que pour les Cours de Didactique de la Musique dans les Conservatoires. Les chants traditionnels italiens, disposés suivant la progression des rapports intermédiaires du solfège relatif ou suivant leur contenu mélodique, sont en ordre croissant de difficulté, distincts en chants bi phoniques, tri phoniques, tri-cordaux et tétra-phoniques; penta-phoniques, penta-cordaux, esa-phoniques, esa-cordaux, hepta-phoniques, hepta-cordaux, en modes majeur et mineur, avec altérations. La tournure bi-phonique indique l'alternance de deux sons non contigus si mis en ordre ascendant ou descendant, tri-phonique l'alternance de trois sons non contigus, tri-cordaux l'alternance de trois sons contigus qui, mis en ordre ascendant ou descendant, forment une petite échelle. En particulier, les chants bi-phoniques, tri-phoniques, tri-cordaux, tétra-phoniques et penta-phoniques qui ne présentent pas l'intervalle de demi-ton, appartiennent à la plus vaste famille des chants penta-toniques typiques du répertoire enfantin, dans le monde entier. Les chants dans l’échelle do penta-tonique deviennent une matière musicale malléable, en raison des différentes élaborations didactiques qui peuvent prévoir des accompagnements mélodiques sur leurs mêmes notes et des improvisations polyphoniques plus libres, avec des métallophones, des tableaux sonores et des xylophones. Une fois le milieu penta-tonique intériorisé, il devient plus facile d’accorder les demi-tons et les intervalles dans le milieu diatonique. Dans l’index on spécifie l’origine du répertoire pour contextualiser les chants d’un point de vue géographique et musical. Dans quelques cas, on a laissé la version en dialecte, car il n’est pas difficile à prononcer et plus intéressant que la traduction en italien du point de vue du rythme et du lexique. La plupart des chants proviennent des écoles Primaires et secondaires et des écoles maternelles de Bergame, avec des ajouts provenant d’associations qui s’adressent à l’étude et à la diffusion du répertoire populaire. Ceci explique la prédominance de chants du centre nord de l’Italie et du mode majeur et de ses extrapolations qui accompagnent les exigences du développement vocal. On a introduit des chants du sud de l’Italie adaptés à des phases successives d’apprentissage, avec des altérations et des intervalles qui supposent une bonne préparation vocale de base. Une section du texte est dédiée à la description et aux animations, aux élaborations didactiques et aux jeux traditionnels se référant à certains chants et comptines. L’écriture en notation rythmique-alphabétique facilite la reproduction des chants sur le métallophone même pour ceux qui sont peu entraînés à la lecture de la portée et permet de choisir en moments successifs les tonalités les mieux adaptées à proposer aux enfants. Lire en notation simplifiée ne se lie pas aux tonalités fixées auparavant, puisque les lettres des notes indiquent des rapports d’intervalles et pas forcément la hauteur absolue des notes. La notation simplifiée ou rythmico-alphabétique visualise les figures rythmiques en champ ouvert et les notes avec les lettres de l'alphabet: d=do r=ré m=mi f=fa s=sol l=la t=si d'=do un octave au-dessus; r' m’= sons au-dessus

X

des toniques de reference; m, s, l, t,= sons en-dessous des toniques de référence; pour les notes altérées: sil= sol dièse fi= fa dièse ri= ré dièse di= do dièse ta= si bémol. Suivant le système de solfège relatif, appelé aussi solmisation, “d” indique le premier degré de chaque échelle majeure, “l” le premier degré de chaque échelle mineure. Même pour les comptines on propose une scansion rythmique qui ne peut par contre, se tarir dans les modalités écrites. Ce qui est typique du répertoire enfantin, c’est la malléabilité avec laquelle on passe de syllabations en rythme binaire à des syllabations en rythme ternaire: les mêmes enfants accomplissent souvent cette transformation, préférant le rythme ternaire au rythme binaire. Dans tous les cas, pour des raisons liées à l’habitude et au rythme du mot, quelques comptines tendent plutôt à la scansion binaire, dans le temps simple à la scansion ternaire, dans le temps composé. Dans les comptines et dans les chants on retrouve toutes les principales figures rythmiques indispensables pour le travail d’alphabétisation dans l’école Primaire. Le caractère fondamental improvisé permet à ces chants de survivre, de génération en génération, même dans des conditions socio-culturelles différentes, ils impliquent les petits et les grands dans des moments joyeux de chants et de jeux.

Conclusion L’enseignante, en accomplissant sa fonction educative de médiateur culturel, est certainement sollicitée pour valoriser tout ce qu’il y a de créatif et de musical dérivant de la rencontre avec les enfants, dans le but d’un enrichissement individuel et collectif souhaitable.

Rementiements Un remerciement particulier à Ina Schlüter, Patricia Bonnaudet, Eugenia Bucci, Michaud Anaïs, Jonny Hankins, István Varga Haszonits pour les traductions et à Andrea Nosari, Donatella Moioli, Francesca Frigeni, Ivan Ghilardi, Lorenzo Rimoldini, Lucia Piccione, Mariangela Lazzari, Elisabetta Corigliano de l’Association “Pane e Guerra”, Anna Fioroni de l’Association “Gli Zanni” pour la collaboration et précieux matériel fourni.

XI

Vorwort

“In jedem Land gibt es traditionelle Lieder die ausgesprochen erziehungs förderlich sind. Wenn sie richtig ausgesucht werden können diese Volks lieder ein ausgezeichnetes pädagogisches Mittel

werden, um den musikalischen Gehalt erkennen und assimilieren zu lassen”. Zoltán Kodály, The Role of Authentic Folksong in Music Education

Die Sammlung „Kinderreime und italienische Volkslieder“ sind als Ergänzung zum Text „200 Übungen zur Gesangsliteratur“4 gedacht und versteht sich als Lehrmaterial für Kindergärten und Grundschulen, Realschulen, zur Chor-musikalischen Prägung in psychisch-pädagogische und soziale Richtung als auch für Kurse der Musikausbildung an Konservatorien. Die Lieder stellen eine Anzahl von Themen vor, die italienischen Volksliedern entnommen wurden. Sie sind bezüglich der Entwicklung der Intervall-Beziehung auf die entsprechende Solfège-Musiklehre hin aufgebaut, das heisst, ihrem melodischen Inhalt gemäss. Die Lieder sind in ansteigendem Schwierigkeitsgrad angeordnet, sie unterscheiden sich in zweistimmige, dreistimmige, dreisaitige, vierstimmige, fünfstimmige, fünfsaitige, sechsstimmige, sechssaitige, siebenstimmige und siebensaitige Gesangsstücke in den Tonarten Dur und Moll mit den entsprechenden Veränderungen. Der Ausdruck, zweistimmig, weist auf die Bewegung von zwei nicht benachbarten Tönen in aufsteigender oder absteigender Reihenfolge hin. Dreistimmig, die Bewegung von drei nicht benachbarten Tönen, dreisaitig, die Bewegung von drei benachbarten Tönen, die in aufsteigender oder absteigender Reihenfolge eine kleine Tonleiter bilden. Insbesondere die zweistimmigen, dreistimmigen, dreisaitigen, vierstimmigen, sowie auch fünfstimmigen Lieder, die kein Halbton-Intervall aufweisen gehören zu der weltweit verbreiteten Familie der pentatonischen Lieder. Die Lieder der pentatonischen C-Dur Tonleiter werden ein weitgreifendes Musikmaterial für verschiedene Übungsarbeiten, die melodische Begleitung um dieselben Töne herum, ostinate und freie poliphone Improvisationen mit Hilfe von Xilophon, Metallklötzen und Klangplastern erlauben. Wenn einmal der pentatonische Gehalt verinnerlicht ist wird es einfacher die Halbtöne der anderen Intervalle des diatonischen Bereiches zu realisieren. Im Index wird die Herkunft des Repertoirs angegeben um die Lieder ausser aus der musikalischen auch aus der geographischen Sicht her zuzuordnen. In einigen Fällen ist die dialektale Sprachform beibehalten worden weil die Aussprache nicht schwer, und die Art vom Rythmischen und Lexikalen aus gesehen interessanter als die italienische Übersetzung ist. Die Mehrzahl dieser Lieder sind von Kindergärten, Grundschulen und Realschulen in den Schulplan aufgenommen worden mit Zutun von dementsprechenden Material aus Vereinen, die sich um das Studium und die Verbreitung des Volksmusikgutes bemühen. Daraus erklärt sich der Hauptanteil der Lieder, die aus Nord-und Mittelitalien herrühren.Sie gehen mit dem Ziel der Extrapolisation und und der stimmlichen Entfaltung und Entwicklung Hand in Hand. Aus Süditalien sind Lieder eingefügt worden, die für weitere Studienphasen geeignet sind. Sie sind mit Intervallerweiterungen versehen, die im Allgemeinen eine Grundstimmausbildung vorraussetzen. Ein Teil des Textes ist der Beschreibung von Bewegungen, Unterrichtsübungen und traditionellen Spielen gewidmet die sich auf viele Lieder und Kinderreime beziehen. Die Schrift in rythmisch-alphabetischer Notation erleichtert die Wiedergabe der Lieder, sogar den weniger Geübten im Lesen des Pentagrammes, auf Metallklangkörpern, und erlaubt späterhin die geeigneten Tonarten für die Kinder auszusuchen und vorzuschlagen. In vereinfachter Notierung zu lesen legt nicht die vorausgesetzte Tonart fest weil die Buchstaben der Noten das Intervallverhältnis

XII

anzeigen, nicht aber unbedingt die reale Höhe der Noten. Die vereinfachte oder rythmisch-alphabetische Notenschrift zeigt die rythmischen Figuren in freiem Raum und die Noten mit den Buchstaben des Alphabetes auf: d=do r=re m=mi s=sol l=la d’=do (eine Oktave höher); r’ m’ = Toene oberhalb der bezüglichen Tonlagen; m, s, l, t, = Töne unterhalb der bezüglichen Tonlagen; für die alterierten Noten gilt: sil fi ri di ta. Dem relativen Solfège-System nach, auch Solmisation genannt, ist “d“ die erste Stufe einer jeden Dur-Tonleiter oder die dritte Stufe jeder Moll-Tonart, “I“ die erste Stufe jeder Moll-Tonleiter oder die sechste Stufe jeder Dur-Tonart. Auch für die Kimderreime wird eine rythmische Absetzung vorgeschlagen, die sich aber nicht in schriftlicher Weise erschöpft. Typisch für das Repertoir der Kinderlieder ist genau die Spannbreite mit der man rythmisch von der Zweisilbigkeit zur Dreisilbigkeit hinüberwechselt; die Kinder selbst führen diesen Wechsel aus indem sie den dreisilbigen dem zweisilbigen Rhythmus vorziehen. Aber aus Gewohnheits -und Wort-Rhythmus verbundenen Gründen tendieren einige Kinderreime in normalem Tempo mehr zur Zweieraufteilung, in gemessenem Tempo mehr Dreieraufteilung. In den Kinderreimen sind alle wichtigsten rythmischen Figuren enthalten die für die Arbeit der Buchstabenerlernung im Kindergarten notwendig sind. Der improvisatorische fundamentale Charakter erlaubt diesen Liedern von Generation zu Generation zu überleben auch in unterschiedlichen sozial-kulturellen Umfeldern,indem sie immer Jung und Alt in glücklichen Momenten des Singens und Spielens miteinander einbeziehen.

Abschliessend Der Lehrer, der seine Aufgabe als Erzieher und kultureller Vermittler ausübt wird dringend gebeten, all das aufzugreifen und wertzuschätzen was an musikalischer Kreativität im Zusammensein mit den Kindern übermittelt wird und somit zu einer erwünschten individuellen und kollektiven Bereicherung gereicht!

Dank Mein besonderer Dank gilt: Ina Schlüter, Patricia Bonnaudet, Eugenia Bucci, Michaud Anaïs, Johnny Hankins und István Varga-Haszonits Für die Übersetzungen und Andrea Nosari, Donatella Moioli, Francesca Frigeni, Ivan Ghilardi, Lorenzo Rimoldini, Lucia Piccione, Mariangela Lazzari, Elisabetta Corigliano vom Verein“ Pane e guerra“ und Anna Fiorioni vom Verein “Gli Zanni“ für die wertvolle Mitarbeit und Sammeln von musikalischem Material.

XIII

Előszó

”Minden országnak sok olyan népdala van, amely kiválóan alkalmas oktatási célra. Ha gondosan válogatjuk, a népdal kitűnő tananyag lehet, mind a különböző zenei

elemek szemléltetésére, mind pedig azoknak tudatossá tételére”. Zoltán Kodály, The Role of Authentic Folksong in Music Education

Az “Olasz népi mondókák és énekek” című gyűjtemény arra készült, hogy kiegészítse a “200 énekes olvasási gyakorlat”5 című művet, és didaktikai segédletként, pszicho-pedagógiai útmutatásként kíván szolgálni az ének-zenei irányultságú óvodák, általános és középiskolák, valamint a konzervatóriumok zenedidaktikai kurzusai számára. A gyakorlatok fokozatosan vezetik be a hangközöket a relatív szolmizáció szerint és nehézségi sorrendben jelennek meg két-háromhangú, trikord-melódiák, négy-öthangú és pentakord-melódiák, hat-héthangú és hexakord-heptakord melódiák, dúr és moll hangnemben, előjegyzésekkel is. ”Két-, háromhangú” stb. annyit jelent, hogy a hangok nem egymás mellett helyezkednek el, “trikord- pentakord melódiák” stb. az ellenkezőjét: a hangok – sorrendben – egy skála részét képezik. A két-, három és négyhangú, valamint trikord énekek és az öthangúak nem tartalmaznak félhangot, tehát a pentaton énekek szélesebb családjába tartoznak, amelyek világszerte tipikusan a gyermekrepertoár részét alkotják. A dó pentaton énekek hajlékony zenei anyagként szolgálnak a különféle didaktikai feldolgozások számára, amelyek igényelhetnek dallamkíséretet ugyanazokon a hangokon, ostinatókat és szabadabb polifon improvizációkat, metallofonok és xilofonok segítségével. A pentaton környezet megismerése után könnyebb kiénekelni a diakord hangzásvilágban is a félhangokat és más hangközöket. A tartalomjegyzékben megtalálható az énekek eredete, hogy azok ne csak zenei, hanem földrajzi összefüggésekben is elhelyezhetők legyenek. Egyes esetekben meghagytuk a szöveget az eredeti dialektusban, mert kiejtése nem okoz nehézséget, és lexikai, valamint ritmikai szempontból érdekesebb, mint az olasz fordítás. Az énekek többségét különböző bergamói óvodákban, általános és középiskolákban gyűjtöttük, és a népdalkincs tanulmányozására és terjesztésére szakosodott egyesületektől származó függelékekkel egészítettük ki. Ez magyarázza a közép-észak-olasz énekek túlsúlyát, a dúr hangnemnek és a vokális fejlődés követelményeivel járó extrapolációinak a meghatározó szerepét. Dél-Olaszországból olyan énekeket vettünk fel, amelyek a tanulás későbbi szakaszaiban használhatók, olyan alterációkkal és hangközökkel, amelyek általában jó vokális alapfelkészítést igényelnek. A szöveg egy része az animációk, a didaktikai feldolgozások és népi játékok leírásával foglalkozik, amelyekhez a dalok és mondókák kapcsolódnak. A ritmikus-alfabetikus írásmód megkönnyíti az énekek eljátszását metallofonon azok számára is, akik kevéssé járatosak a pentagram olvasásban, és a továbbiakban lehetővé teszi a gyermekek számára legalkalmasabb hangnem kiválasztását. Az egyszerűsített hangjegyírás olvasása nem kötődik előre meghatározott hangnemekhez, mert az írásjelek a hangok egymással való kapcsolatát jelölik, és nem szükségszerűen azok abszolút magasságát. Az egyszerűsített, vagy ritmikus-alfabétikus írásmód szabadtérben (vonalrendszer nélkül) világítja meg a ritmikus képleteket; a hangokat betűk jelzik: d=dó; r=re; m=mi; f=fa; s=szó; l=la; t=ti; d’=felső dó; r’= felső re; m’= felső mi; t,=alsó ti; s,=alsó szó; m,=alsó mi; stb. Alterált hangok esetében: sil (szi); fi; di; ri; ta. A relatív szolfézs-, vagy szolmizációs rendszerben tehát “d” egy dúr-skála első fokát, vagy egy moll skála harmadik fokát, “l” egy moll-skála első fokát, vagy egy dúr skála hatodik fokát (hangját) jelenti. A mondókák esetében is ritmikus tagolást javaslunk, amely azonban nem merülhet ki a leírt hangnemekben. A gyermekrepertoár egyik jellegzetes vonása a könnyed áttérés a kettes

XIV

ütemű szótagolásról a hármas ütemű szótagolásra: gyakran maguk a gyermekek hajtják végre ezt a változtatást, mert a hármas tagolást jobban szeretik, mint a kettest. A megszokáshoz és a szavak saját ritmusához kapcsolódó okoknál fogva tehát egyes mondókák inkább az egyszerű ütemű kettős tagolásra, míg mások az összetett ütemű hármas tagolásra hajlanak. A mondókákban és énekekben megtalálható az összes fontos ritmusképlet, amely az általános iskolában folyó alfabetizációs munkához elengedhetetlenül szükséges. Ezeknek az énekeknek az alapvetően improvizatív jellege lehetővé teszi számukra, hogy nemzedékről nemzedékre fennmaradjanak, a változó társadalmi-kulturális körülmények között is, kicsiknek és nagyoknak egyaránt megadva az ének és a játék nyújtotta örömet.

Utoszó A pedagógusnak, kultúrát közvetítő nevelő funkciója ellátása során kétségkívül össze kell fognia a gyermekekkel való találkozásból fakadó kreatív és zenei értékeket, és fel kell használnia azokat az egyén és a közösség kívánatos gazdagítására.

Köszönet Különleges köszönet illeti Ina Schlüter-t, Patricia Bonnaudet-t, Eugenia Bucci-t, Michaud Anaïs-t, Varga-Haszonits István-t és Jonny Hankins-t a fordítások elkészítéséért; Andrea Nosari-t, Donatella Moiolit, Francesca Frigeni-t, Ivan Ghilardi-t, Lorenzo Rimoldini-t, Lucia Piccioné-t, Mariangela Lazzari-t, Elisabetta Coriglianó-t a “Pane e Guerra” Egyesület, és Anna Fioroni-t a “Gli Zanni” Egyesület részéről együttműködésükért, valamint a rendelkezésemre bocsátott értékes zenei anyagért.

XV

Descrizione di giochi e animazioni

Cilip cilap*1 I bambini sono disposti in cerchio con entrambe le mani chiuse a pugno e rivolte verso il centro. Un compagno dentro il cerchio fa la conta per eliminare progressivamente le mani che i bambini mettono dietro alla schiena. L’ultimo che rimane con un pugno in avanti farà la nuova conta o dovrà fare una penitenza e decidere chi farà la conta da capo.

Siseta forveseta* I bambini si dispongono a coppie con le mani incrociate e fanno un tira e molla laterale da una parte e dall’altra fino al finale, quando lasciano con slancio la presa.

Pimpiripette nusa* I bambini si dispongono a coppie uno di fronte all’altro: dopo il primo battito frontale delle mani palmo destro contro palmo sinistro e palmo sinistro contro palmo destro, il gioco procede con il battito delle mani che si incrociano sulla pulsazione regolare, a partire dalla mano destra contro il palmo della destra del compagno di fronte. Sul finale “pam” si può interrompere la sequenza a incrocio, battendo frontalmente i palmi delle mani, destra con la sinistra e sinistra con la destra.

Le violette* I bambini si dispongono a coppie e procedono affiancati con le braccia incrociate, la mano destra sopra la mano sinistra. Iniziano a camminare sulla pulsazione regolare entrambi con la gamba destra. I passi corrispondono agli accenti forti del testo; sul finale “zacchete” fanno dietro-front e ricominciano il gioco. Quindi si scambiano le coppie.

Panigada e pancotto* Tutti i bambini si siedono per terra in cerchio o in fila con le gambe tese e i piedi uniti; un adulto o un bambino fa la conta indicando i piedi; il piede indicato sulla parola “pancotto” deve essere tirato indietro piegando la gamba. Si continua finchè rimane un solo bambino col piede disteso che dovrà fare penitenza: i compagni gli gireranno intorno e quello, stando in ginocchio, cercherà di acchiapparne uno. Se cattura un compagno, questo compagno farà la conta di nuovo, altrimenti farà la conta lo stesso bambino rimasto per ultimo con il piede disteso.

Occhio bello* Un adulto recita la filastrocca tenendo il bambino seduto sulle sue ginocchia, e gli accarezza occhi, guance, bocca e naso; alla fine gli prende il nasino e lo si scuote dolcemente.

Ecco qua* Il gruppo si dispone in cerchio intorno a un bambino che esegue le varie consegne fino al cambio con un altro bambino. Una variante: il capo gioco sta al centro e dicendo la filastrocca tocca ogni volta un giocatore diverso che dovrà fare la penitenza; alla fine il bambino che riceve il bacio sarà il nuovo capo gioco.

1 * gioco tradizionale

1

Macchinina rossa* Un bambino tiene in mano una macchinina rossa e gira fra i compagni seduti e disposti in cerchio o in fila. Recitano tutti la filastrocca e al termine di ogni domanda scandita sillaba per sillaba risponde il bambino che si trova di fronte alla macchinina. Detto il numero dei giorni segue una conta con la macchinina che “salta” da un bambino all’altro; il bambino che esce sull’ultimo numero passerà al centro sostituendo il compagno.

Chi c’è* Il gruppo sceglie un capogruppo per la conta e si divide a metà; una fila si dispone serrata, bambino a fianco di bambino, l’altra si pone dietro alla prima fila nascondendosi per non essere vista, in modo che dietro a ciascun bambino ce ne sia un altro, senza che i compagni davanti sappiano chi sia. Al termine della conta fatta dal capogruppo, al bambino che esce è concesso di sentire con le mani chi ci sia dietro: se indovina il nome del compagno (e tutti gli altri dietro glielo confermano oppure no) farà la nuova conta scambiando il posto con il capogruppo (prima di ripartire con il gioco i compagni dietro si saranno ovviamente sistemati in posti diversi), altrimenti si ricomincia la conta a partire da un bambino diverso rispetto alla volta precedente. I compagni nascosti dietro danno il “Via” ogni volta tutti insieme ad un loro segnale prestabilito. Ad un certo punto si scambiano i gruppi.

Gigino Gigetto* Si colorano le unghie dei due indici o vi si fissano sopra due petali di geranio o di carta leggera a sagoma di faccina, quindi si alzano le dita, prima una poi l’altra, recitando la filastrocca. A “sparisce Gigino” si piega un dito nascondendolo nel palmo della mano. Alla fine le due unghie colorate tornano a farsi vedere.

Regina Reginella* I bambini scelgono una “regina” che si pone ad una certa distanza di fronte alla fila dei compagni, posti uno a fianco dell’altro. Ogni bambino recita la filastrocca e alla risposta della “regina” esegue il movimento assegnato. Chi arriva per primo fino alla “regina”, la sostituirà.

Pinocchio* Si parte con le mani ai fianchi e i piedi uniti, su “Alla larga” si divaricano le gambe, su “alla stretta” si chiudono le gambe, su “Pinocchio in bicicletta” si fanno due saltelli con le gambe divaricate avanti e indietro (prima la destra in avanti, poi la sinistra), su “…cletta” si richiudono le gambe e si riparte con la stessa progressione continuando il testo. Sul finale “se ne va” si può fare un inchino o a un altro gesto buffo e simpatico a piacere come conclusione.

Giro girotondo* I bambini si dispongono in cerchio tenendosi per mano e fanno un girotondo decidendo il verso del giro, se orario o antiorario; sul finale “tutti giù per terra” cascano tutti per terra lasciando la presa delle mani. Nella versione di “Sigismondo” il gruppo canta in girotondo: su “uno” e “due” i bambini possono saltare e sul “tre” cascare giù per terra.

Tric e trac* I giocatori sono disposti in cerchio, tutti con la mano sinistra occupata da una patata o da qualcos’altro: ogni giocatore trasferisce alla propria destra la patata e da questa rivoltando il palmo verso terra alla mano sinistra del giocatore disposto sul suo lato destro e così via

2

a catena, sulla scansione della pulsazione regolare. Al “tegnel in mà” si ferma il movimento con le mani destre e sinistre dei giocatori raccolte per tenere la patata, al “lassel ndà” le mani destre dei giocatori cadono giù con la patata in mano. Il gioco può essere condotto anche a eliminazione fra chi prosegue con i movimenti corretti e chi si confonde. Chi viene eliminato può accompagnare il movimento sulla pulsazione regolare con gesti suono (per esempio con battito delle mani o dei piedi) o fare una penitenza.

Carnevale nelle case**2 Il gruppo, composto in modo tale che i maschi prevalgano di un’unità sul numero delle femmine, si dispone in cerchio e sceglie fra i bambini un “Carnevale” che reciterà la filastrocca, scandendo la conta fra le sole bambine presenti, alternate nel cerchio ai maschietti. Alla fine, “Carnevale” darà un bacio alla “figlia del re” che deciderà il nuovo “Carnevale” fra i maschi presenti: il gioco procede con l’uscita progressiva delle coppie di protagonisti, fino a quando rimarranno due soli bambini con una bambina. I due bambini faranno una sedia per l’ultima “figlia del re”, incrociando le braccia, mentre i compagni eliminati si disporranno su due file parallele per formare una strada: quando la “figlia del re” si sarà seduta, i due bambini la trasporteranno in modo trionfale, passando fra i compagni. Alla fine, la “figlia del re” potrà indicare il nuovo “Carnevale” per riprendere il gioco da capo. Una variante più semplice del gioco consiste nel far fare la conta ad un bambino: se esce un maschio si scambieranno il posto, se esce una femmina le darà un bacio e sarà la bambina a scegliere il nuovo “Carnevale”. Cambiando la parola “figlia” con “figlio”, il gioco si può invertire fra maschi e femmine e saranno allora le bambine a fare la conta.

Teresina* Le bambine si dispongono a coppie e procedono affiancate con le braccia incrociate, la mano destra sopra la mano sinistra. Iniziano a camminare sulla pulsazione regolare entrambe con la gamba destra. I passi corrispondono agli accenti forti del testo; sul finale “sac” fanno dietro-front e ricominciano il gioco. Quindi si scambiano le coppie. Gioco uguale a quello di “Le violette”.

O mosca* Un bambino viene bendato e inizia a girare mentre il gruppo recita la filastrocca; i compagni continuano a “guidare” la “mosca cieca” con vari gesti-suono, frasi o parole fino a quando chi verrà catturato diventerà la nuova “mosca”.

Il trenin* I giocatori si dispongono seduti per terra in cerchio o intorno a un tavolo con quattro noccioli ciascuno messi in fila davanti a sé e uno nella mano destra o sinistra a scelta. I noccioli in fila sono distanziati quanto necessario per poter fare zig-zag con una mano mentre si recita la filastrocca; alla parola “cit-tà” sulla prima sillaba ci si ferma un attimo e poi si lancia in alto il sassolino in mano per riprenderlo insieme a quello più vicino al finale “città”; si continua fino ad esaurimento, lanciando in alto due e poi tre noccioli. Se un giocatore sbaglia lascia il turno al compagno; vince chi riesce a finire prima. Una variante dell’animazione prevede i quattro noccioli agli angoli di un quadrato immaginario: i giocatori iniziano la conta saltando con la mano sopra i noccioli, sul finale “cit-tà” si procede come nella proposta precedente. Un altro gioco tradizionale proponeva la stessa

2 ** animazione da elaborazione didattica

3

sequenza con i noccioli disposti in fila o a forma di quadrato senza recitazione parlata, con tempi più liberi, fino a quando si riuscivano a prendere tutti e quattro i noccioli.

Fazzoletto* Le bambine si dispongono a coppie e fanno tira e molla con le braccia incrociate; sulla prima sillaba della parola “mam-ma” si fermano e sulla seconda sillaba lasciano la presa.

Din don** I bambini sono disposti in cerchio tenendosi per mano e fanno un girotondo decidendo di volta in volta il verso di marcia, se orario o antiorario: sul finale lasciano le mani e cascano tutti giù per terra come delle “porte”.

Da Milano** I bambini si spostano in ordine sparso camminando sulla pulsazione regolare o saltellando sugli ottavi e cantano imitando il volo delle gru con le braccia; sul finale “su una zampa” si fermano sollevando una gamba. Come variante del finale vince chi riesce a resistere più tempo mantenendo l’equilibrio su una sola gamba. Variando invece il testo e sostituendo alla parola “zampa” la parola “panca”, si formano due gruppi: il gruppo delle “gru” e il gruppo delle “panche”: le “gru” si spostano come prima, imitando il volteggiare delle ali con le braccia, mentre le “panche” girano per la stanza tenendo le braccia in avanti con le mani chiuse, formando un cerchio; sulla parola “stanca” le panche si fermano e aspettano il finale del canto per accogliere le gru che entrano nel cerchio o si appoggiano alle loro braccia. Le gru che non arrivano in tempo sul finale faranno le nuove “panche”.

Piove pioviccica** I bambini accompagnano il canto con il movimento delle mani e delle dita che imitano il cadere della pioggia dall’alto verso il basso fino a “si appiccica”, quindi sul secondo “si appiccica” portano le mani sulla testa (“sul tetto”) e al “tutti vanno a letto” fanno il gesto del sonno con le due mani chiuse palmo contro palmo appoggiate su una guancia.

Farfallina** I bambini si dispongono sparsi per la stanza su fiori immaginari o su cartoncini con i disegni di vari fiori. Quando iniziano a cantare si spostano saltellando sulla pulsazione regolare, mimando il volo delle farfalle con le braccia; al “poserà” finale si fermano saltando sul fiore prescelto o sul fiore più vicino. Si può proseguire a eliminazione e i giocatori che non si posano in tempo su un fiore possono formare un gruppo che accompagna il canto con gli strumentini fino a quando rimane un solo bambino che fa la farfalla. Un’altra variante consiste nel togliere progressivamente i fiori e i giocatori che rimangono fuori si accorpano al gruppo che accompagna con gli strumentini.

L’uccellin** I bambini si dispongono in fila indiana dietro a un capofila che guida tutto il gruppo seguendo un percorso a piacere. Con l’inizio del canto la fila si muove seguendo con il passo la scansione delle sillabe e imitando con le braccia il movimento del volo. Sull’ultima sillaba di “ven-ti-tre” il gruppo si ferma a piedi uniti e su “uno, due, tre” i bambini fanno tre movimenti con le braccia, imitando il volo dei gabbiani. Al termine il capofila va in coda e il gioco continua con una nuova partnza fino a quando tutti avranno fatto il capofila.

4

Passa Garibaldi** Due bambini vengono scelti e, posti l’uno di fronte all’altro, alzano le braccia per formare un “ponte” sotto il quale passano i compagni disposti in fila e guidati da un capofila. Il gruppo canta passando sotto il “ponte”. Alla parola “testa” l’arco del “ponte” si abbassa imprigionando un bambino: a eliminazione i “catturati” escono dal gioco fino a quando chi non viene preso potrà dirigere il gioco da capo, scegliendo fra tutti i bambini prigionieri i due che faranno il nuovo ponte.

Era la sera* I bambini sono disposti in cerchio e cantano tenendosi per mano. Un narratore prescelto dal gruppo, o tutto il gruppo insieme, al termine della parte cantata, pronuncia il testo: "Cavalieri, al passo!", quindi tutto il gruppo riprende a cantare, facendo il passo regolare dei cavalieri e girando in senso orario. Alla fine della strofa il gruppo si ferma e il narratore/gruppo pronuncia: "Cavalieri al passo, al trotto!", quindi il gruppo riprende a girare, saltellando su un piede e sull’altro. Alla nuova fermata il narratore/gruppo pronuncia: "Cavalieri al passo, al trotto, al galoppo!" e il gruppo si sposta galoppando lateralmente. Quando si arriva a "... con una mano!" i bambini restano fermi sul posto, lasciano le mani e cantano battendo la mano sinistra sul ginocchio sinistro; a "... con due mani!" battono entrambe le mani sulle ginocchia; a "... con un piede!" battono per terra il piede sinistro; a "... con due piedi!" saltellano sui due piedi restando sul posto. Al termine del canto il narratore/gruppo ripete tutta la sequenza parlata avvicinandosi con piccoli passi verso il centro del cerchio: all’arrivo segue un momento di silenzio che poi esplode nel "Bum" finale, quando tutti saltano indietro come per un’esplosione. Nella versione “C’era una sera…” l’animazione si svolge come sopra descritto, ma sulle parole finali “Con la testa”, non contenute nel testo precedente, i bambini cantano muovendo con la testa tutto il corpo; quindi ripetono tutta la scansione parlata “Al passo, al trotto, al galoppo, con una mano, con due mani, con un piede, con due piedi, con la testa, a terra!” e sull’esclamazione “A terra” i bambini cascano giù per terra.

La bella pecorina* / ** Due bambini vengono scelti e, posti l’uno di fronte all’altro, alzano le braccia per formare un arco, un “ponte” sotto il quale passa la fila dei compagni disposti in cerchio: un bambino del ponte è esterno al cerchio, l’altro è interno e volta le spalle al centro. I compagni del gruppo cantano e girano in cerchio tenendosi per mano, entrando e uscendo dalla porta. Alla fine del canto, su “…fa” le braccia dei due bambini si abbassano imprigionando un bambino, che, dopo aver imitato il “beee” della pecorella, sceglie fra “martello” e “tenaglie”. Se dice “martello” gli sono tutti addosso, se dice “tenaglie” viene preso per il naso. Il gioco può essere variato decidendo chi fa il martello e chi le tenaglie fra i bambini che formano l’arco e che prenderanno il posto del bambino catturato, oppure il bambino catturato dirà semplicemente il nome di uno dei due compagni con cui vuole far scambio di posto. Variando il testo del canto si possono proporre altri animali dei quali il bambino imprigionato imiterà di volta in volta il verso. Seguono due proposte derivanti da elaborazioni didattiche. Nella prima, il gruppo si dispone in cerchio e i bambini si tengono per mano girando intorno a un bambino che a quattro zampe fa la “pecorella”, mentre fuori dal cerchio un altro bambino fa il “lupo”. Al termine del canto la pecorella termina con il glissando “beee”, due bambini del cerchio lasciano lasciano la presa delle mani aprendo un varco e la pecorella è invitata ad uscire per fare un giro intorno ai compagni senza farsi sbranare dal lupo. Il lupo quando la pecorella esce inizia ad avvicinarsi da un posto prefissato un po’ distante. A piacere dei giocatori, se il lupo cattura la pecorella si scambiano i ruoli e si continua il gioco. Una seconda variante, vede la pecorella trasformarsi in leone, in dinosauro o qualche altro animale feroce che può sbranare il lupo

5

e l’animazione finisce con una zuffa tra i due giocatori. Ai compagni del gruppo può essere lasciato il compito di indovinare in quale animale si è trasformata la pecorella.

Girotondo il pane cotto al forno* Il gruppo fa un girotondo tenendosi per mano e cantando intorno a un bambino che al centro tiene un mazzo di fiori. Al termine del canto il gruppo si ferma, si lasciano le mani e il bambino con i fiori dice il nome di un compagno: questo si inchina mentre riceve il mazzo e passa poi al centro per riprendere il gioco.

O Maria Giulia* Il gruppo sceglie un bambino che starà al centro del cerchio, quindi fa un girotondo tenendosi per mano intorno al compagno che intanto mima la canzone. Al termine la “Maria Giulia” che di volta in volta sarà indicata con i nomi dei bambini che stanno al centro, dà un bacio sulla guancia a un bambino del cerchio che prenderà il suo posto e il gioco ricomincia da capo. La penitenza viene scelta di volta in volta prima di riprendere con il canto.

Fornaio, è cotto il pane?* I bambini si dispongono in semicerchio e si prendono per mano; uno dei due bambini posti agli estremi del semicerchio fa il “fornaio”, l’altro il “capofila” che fa le domande: “Fornaio è cotto il pane?” “Sì - No”, “Come è venuto?” “Bruciacchiato, cotto, buono..” Chi è stato?” – il fornaio dice il nome del penultimo della fila posto vicino al lui. Il gruppo parte cantando il ritornello “Povero…” e il capofila accompagna i compagni sotto le braccia del giocatore menzionato obbligandolo a rigirarsi con le braccia incatenate. Il gioco continua scalando sempre con i giocatori prossimi all’ultimo incatenato. Quando tutti sono incatenati anche il capofila ed il fornaio si danno la mano auto-incatenandosi, sicché tutti i giocatori si ritrovano con la schiena rivolta verso il centro del cerchio. Il cerchio così disposto canta la strofa con il nome del fornaio girando in senso antiorario, poi tutti i giocatori gridano “Uno, due, tre” e girando sotto le proprie braccia si liberano senza mai lasciare le mani; quando sono tutti voltati verso il centro del cerchio gridano: “Ecco il pane!”. Il gioco ricomincia con un cambio dei posti e altri due bambini che fanno il “fornaio” e il “capofila”, fino a quando tutti hanno fatto o il fornaio o il capofila.

Al mattino Giacomino** I bambini cantano in gruppo mimando le azioni che compie Giacomino. Come lavoro di improvvisazione, ciascuno può proporre varianti al testo cantando di volta in volta un’azione diversa e mimandola adeguatamente, seguito dal tutti dei compagni sul finale “don diri don…”.

Pianta la fava* Il gruppo si dispone seduto in cerchio e canta, mentre un compagno al centro descrive con gesti adeguati le azioni compiute dalla villana. Il testo del canto può essere variato anche con improvvisazioni singole da parte dei bambini e chi si trova nel mezzo cerca sempre di seguire le varie proposte con il mimo. Lo stesso canto può essere proposto da tutti i bambini insieme che mimano le diverse azioni del piantare, zappare, cogliere, mondare, cuocere e mangiare; su “l’altro poco si riposa così” i bambini incrociano le braccia. Se un bambino sbaglia dovrà scontare una breve e facile penitenza e subito dopo il gioco riprende da capo. Volendo si possono scegliere i nomi di altri legumi o ortaggi a piacere. A scopo didattico, il nome della pianta può essere di volta in volta cambiato in base alle

6

indicazioni date da un compagno incaricato che abbia davanti a sé diversi gruppi di legumi o ortaggi. In un vaso di porcellana* Gioco a coppie, diffuso specialmente fra le bambine, su diverse combinazioni di gesti-suono eseguite con le mani. Fra le diverse varianti possibili, le bambine si dispongono a coppie una di fronte all’altra e sul battere battono prima le proprie mani sulle gambe, poi sempre le proprie mani palmo contro palmo, poi la destra sulla destra del compagno e quindi la sinistra sulla sinistra del compagno. La sequenza si ripete uguale fino a quando il testo arriva a “danza americana”: allora i giocatori fanno un giro su se stessi di 360 gradi prima di continuare sull’ostinato di gesti-suono. Sul “pom pom” finale segue il battito frontale delle mani dei giocatori, destra con la sinistra del compagno, sinistra con la destra del compagno. Mastro Ciliegia* Il gruppo canta muovendosi in cerchio o snodandosi in fila, guidato a ogni strofa da un bambino diverso: i vari capofila finita la loro parte vanno automaticamente in fondo alla fila e il gioco continua fino a quando tutti abbiano proposto un mestiere. Tocca la spalla** Il canto può essere proposto da un adulto a un bambino tenuto sulle ginocchia, in modo tale che la faccia del bambino sia rivolta verso quella dell’adulto: il genitore o chi per esso canta toccando delicatamente le varie parti del corpo del bambino e facendo “l’occhiolino” quando richiesto. Come variante si può invitare il bambino a toccarsi con le manine le varie parti del corpo, provando sul finale a fare “l’occhiolino”, anche con una smorfia scherzosa. Nel caso di un lavoro in gruppo, i bambini si possono disporre in cerchio seduti o in piedi per cantare e seguire il testo indicando una spalla, un ginocchio, un occhio, battendo un piede, facendo l’occhiolino e alla fine tirandosi dolcemente un orecchio, o il proprio o quello del compagno a fianco, decidendo prima del gioco se tirare l’orecchio del compagno a destra o a sinistra. Chi sbaglia sul finale il lato prescelto può fare una penitenza. In un’altra variante, il gruppo si dispone in cerchio con un bambino al centro che dovrà mimare le improvvisazioni proposte di volta in volta dai compagni; per cambiare giocatore si canta “tocca la spalla a ….” dicendo il nome di un compagno. Mapin mapon** Il gioco inizia con un bambino in piedi che cammina e sulla parola “adesso” prende per mano un compagno che prima era seduto. L’ultimo entrato diventa il nuovo capifila che prenderà per mano un altro giocatore al termine del ritornello. Il gioco continua così di seguito fino a quando tutti i presenti saranno in piedi a cantare. Per il finale si può decidere cosa fare ancora prima di iniziare il gioco. Oh, che bel castello* Due bambini iniziano a cantare la prima strofa facendo un girotondo mentre i compagni in un cerchio più grande rispondono con la seconda strofa. Continua il dialogo alternato. Quando i due bambini cantano “leveremo una pietra” tolgono un compagno dal cerchio più grande. Il gioco continua fino a quando rimangono solo due bambini del primo grande cerchio. Allora il gioco può ricominciare a partire da loro. Nella variante del testo dove non si canta “leveremo una pietra”, durante l’esecuzione i bambini si schierano su due file opposte tenendosi per mano con le braccia incrociate. Ogni fila, cantando la sua strofa, avanza a turno verso l’altra di otto passi per poi retrocedere.

7

C’era una volta un papero* I bambini iniziano il canto facendo un girotondo, quindi a “allè vu dansè…” fanno otto saltelli in tondo disposti a coppie braccio destro con il braccio destro e altri otto, braccio sinistro con braccio sinistro. O bravi tamburini* Si formano due file, una di maschi, l’altra di femmine disposte, l’una di fronte all’altra ad una distanza di circa venti passi. I giocatori incrociano le braccia in avanti, destra sopra la sinistra, dando poi le mani ai vicini, in modo che la fila risulti concatenata. Parte il gruppo dei maschi che avanza verso le femmine camminando ritmicamente e cantando il primo verso; una volta giunto di fronte alla fila opposta inizia ad indietreggiare, senza mai voltare le spalle e ricantando il verso. Di seguito parte il secondo gruppo cantando il secondo verso, avanzando e poi indietreggiando. Si continua fino a quando si indovina il nome della “figlia” oppure dopo un po’, se la “figlia” non vuole andare, il gioco si conclude con l’incontro a metà campo dei due gruppi che cantano l’ultimo verso. Quindi segue una zuffa con i giocatori sciolti dalle fila. Gli ambasciatori* I bambini si dispongono su due file contrapposte a braccia incrociate e partono a schiere alterne con dodici passi in avanti e dodici passi indietro (al ripetersi delle frasi); alla domanda “Che regalo le farete?” gli ambasciatori a turno iniziano col proporre cose poco attraenti alle quali l’altro gruppo risponde di volta in volta “Questo no, non ci capacita”; infine alla proposta di qualche dono bello da parte degli ambasciatori il gruppo risponde “Questo sì che ci capacita”. Nel finale due bambini fra gli ambasciatori incrociano le braccia per formare una sedia per la bambina scelta che viene portata in trionfo. La penitenza* I bambini si dispongono in cerchio tenendosi per mano e fanno un girotondo cantando le penitenze che il compagno al centro dovrà fare. Il bambino cui verrà pestato il piede sostituirà il compagno al centro e il gioco continua fino a che tutti avranno provato a fare penitenza. Ho perso una pecorella* Si formano due cerchi con i bambini che si tengono per mano, un cerchio A più grande e un cerchio B più piccolo. Prima di iniziare il gioco il gruppo A sceglie “la pecorella smarrita” fra i giocatori del gruppo B, valutandone il colore dell’abito, delle scarpe, delle calze, degli occhi, dei capelli. Le caratteristiche fisiche della “pecorella” verranno descritte nel corso del canto per permetterne l’identificazione. Il gruppo A inizia a cantare, quindi risponde il gruppo B. Il dialogo continua alternato fra i due gruppi fino a quando si giunge al nome del compagno o della compagna scelta che si unirà al gruppo A. Quando del gruppo B rimane un solo bambino, si ricomincia da capo, facendo scegliere al compagno rimasto solo i componenti del nuovo gruppo A. Madama Dorè* I giocatori si dispongono in cerchio cantando e girando nel verso opposto a quello di un compagno che sta fuori e fa la parte dello “scudiero”. Parte il girotondo con “Oh, quante belle figlie…”, quindi lo “scudiero” comincia a girare e a cantare “Il re ne domanda una…”. Il canto si svolge nell’alternanza tutti-solo; quando il gruppo canta “prendete la più bella..” due bambini alzano le braccia per far entrare lo “scudiero” nel cerchio, il quale su “La più bella…” fa una conta e chi esce si unisce a lui prendendolo per mano. A “Allora vi

8

saluto…” lo “scudiero” con il compagno o la compagna scelti esce dal cerchio. Il gioco va avanti fino a quando del primo girotondo non rimane che un solo bambino, che farà la parte del nuovo “scudiero”. Questo è l’occhio bello* Il canto viene proposto da un adulto che tiene un bambino sulle ginocchia, in modo tale che la faccia del bambino sia rivolta verso la sua: il genitore o chi per esso canta toccando delicatamente le varie parti del corpo del bambino: gli occhi, le guance, la bocca - sfiorandone il contorno sulla parola “chiesina” e l’apertura delle labbra sulla parola “porticina” - e il nasino che, alla fine, viene scosso dolcemente. Questa mattina** Il gruppo dei “pesci” si dispone in cerchio tenendosi per mano e gira in senso inverso al “pescatore” che cammina all’esterno del cerchio. Mentre il gruppo fa il girotondo, su “……pescare”, ripetuto due volte, il “pescatore” tocca due compagni del cerchio che si uniscono a lui. Il gioco ricomincia da capo e i due nuovi pescatori pescheranno pure loro due nuovi compagni a testa. L’animazione così impostata funziona se i giocatori sono numerosi, altrimenti è meglio far pescare un solo “pesce” per volta sia al primo pescatore che all’ultimo entrato, mentre i vecchi pescatori non pescano più. La rana e il rospo** Il gruppo sceglie tre compagne che fanno le “figlie” e un compagno che fa il “rospo”. I bambini si dispongono in cerchio seduti a gambe incrociate, oscillando un poco il busto a destra e a sinistra sulla pulsazione regolare. Le “rane-figlie” sono sedute dentro il cerchio; al “salta fuori” una “rana” si alza ed esce dal cerchio dove l’aspetta il “rospo” che con segno di diniego la rifiuta. Allora la “rana” rifiutata si siede fuori dal cerchio. La terza rana viene accolta dal rospo che la porta in giro a braccetto intorno ai compagni, mentre il gruppo canta quello che la rana chiede al rospo. Alla risposta “Il mio palazzo è là…” il rospo accompagna la rana nel centro del cerchio e sull’ultimo “come son mal marità”, la rana prescelta sviene. Il gioco riprende con la scelta di altri compagni per l’animazione. Io sono contadinella* Si formano due cerchi con ugual numero di giocatori, uno di femmine all’esterno, l’altra di maschi all’interno e da “Io son…” fino a “ Mi tocca lavorar” i cerchi si muovono l’uno in senso inverso all’altro cantando e facendo la catena inglese, con i giocatori che si spostano a zig-zag gli uni fra gli altri, gli interni vanno prima verso l’esterno, gli esterni prima verso l’interno, dandosi in alternanza la mano destra con la destra del compagno e la sinistra con la sinistra del compagno. A “E cinquecento…indovina che cos’è” tutti si fermano, le femmine si girano verso il centro del cerchio, i maschi invece verso le femmine, con in centro del cerchio alle spalle: tutti, con le mani appoggiate ai fianchi, compiono dei saltelli, prima gamba destra in avanti, poi gamba sinistra. A “E son ciliegie….nel giardin” le coppie battono alternativamente le mani, prima la destra con la destra, poi la sinistra con la sinistra, poi tutte e due le mani frontalmente, poi una volta le proprie mani palmo contro palmo – quest’ultima sequenza si ripete per tre volte. Su “E tira e molla” si esegue lo zig-zag con le braccia incrociate tenendosi per mano, un braccio è teso e l’altro si ritrae, così alternando fino a “lassa ‘ndà”, momento in cui, con molta forza, si lasciano andare le mani.

9

Nel castello* / ** I bambini formano un cerchio e si prendono per mano, intorno a un compagno che fa il “cavaliere” e gira all’interno. Parte il gruppo cantando e girando in senso contrario a quello del cavaliere. Alle parole “ portare via” tutti si fermano, il cavaliere si inchina di fronte a una compagna, la prende sottobraccio, la porta all’interno del cerchio e sul ritornello cantato da tutti con il battito regolare delle mani gira con la compagna sottobraccio, saltellando in tondo per otto battiti in un verso, per altri otto nell’altro verso, cambiando braccio. Quindi il cavaliere esce e la dama inizia a girare in senso contrario al gruppo che canta la seconda strofa. Su “tic-tac” si fermano tutti e la dama ripete la stessa sequenza proposta prima dal cavaliere. Dopo i saltelli in mezzo sul ritornello, esce la dama e il gioco riprende dall’inizio con un nuovo cavaliere, che prima di riprendere il canto enuncia due volte in modo un po’ scherzoso la frase: “E chi vuol ballare con me?”. Come elaborazione didattica, l’adulto può proporre ai bambini di disporsi in ordine sparso nella stanza – dame e cavalieri dovrebbero essere in ugual numero - o in cerchio alternati fra maschi e femmine. Partono tutti cantando e camminando in ordine sparso o in girotondo. Sul ritornello si formano le coppie, braccio destro con il destro per otto saltelli in senso orario, braccio sinistro con il sinistro per altri otto saltelli in senso antiorario. L’animazione in ordine sparso permette di cambiare di volta in volta le coppie. Tela tela* I bambini si dispongono in semicerchio e si prendono per mano. Il capofila a uno degli estremi muove i compagni avvicinandosi all’altro estremo della fila e al “…e poi dopo passiamo sotto, otto, otto” li porta a passare sotto le braccia fra l’ultimo e il penultimo giocatore, obbligando alla fine quest’ultimo a girarsi di 180 gradi con le braccia incatenate. Il gioco continua scalando sempre con i giocatori prossimi all’ultimo incatenato fino a quando rimangono tutti in fila incatenati tranne il primo e l’ultimo. Quindi i giocatori si liberano portando le braccia verso l’alto e girando su se stessi senza staccare le mani. Una seconda animazione consiste nel proporre uno zig-zag fra i bambini disposti in fila a una certa distanza gli uni dagli altri, con il primo di un estremo che parte carponi muovendosi fra i compagni: se questo bambino non termina il giro prima della fine del canto dovrà fare una penitenza. Il gioco continua con la partenza a turno di tutti gli altri bambini. Come variante si può utilizzare una fune piuttosto lunga tenuta da tutti i bambini in alto con entrambe le mani, sempre con un po’ di distanza fra bambino e bambino: parte il compagno a un estremo che lascia la fune e passando prima dietro al compagno di fianco, fa uno zig-zag nella fila. Durante il canto i bambini della fila fanno scorrere la fune verso la direzione cui è avviato il compagno in movimento e il gioco continua fino a quando tutti i bambini hanno fatto lo zig-zag. In una terza animazione i bambini si prendono per mano e uno di quelli posti agli estremi poggia la mano al muro; il bambino all’altro capo accompagna gli altri che passano e ripassano nel varco tra il compagno e il muro, aggomitolandosi gli uni su gli altri come una lunga tela. Quindi l’ultimo dà uno strattone e la pezza si srotola fra le risate del gruppo. Ciapa’l tram* Il gruppo è disposto in cerchio intorno ad un tavolo o seduto per terra. Ogni giocatore tiene nella propria mano sinistra una cipolla o altro: al ritmo della filastrocca la cipolla viene messa nella mano destra del giocatore posto alla propria sinistra e quella che riceve dal giocatore alla sua destra si rimette nella propria sinistra per poter continuare la sequenza. La cipolla viene sollevata e picchiata sul tavolo o per terra ai versi “tirel so, lasel so”. Si ricomincia ogni volta facendo passare la cipolla sempre più velocemente, in accelerando; chi finisce per trovarsi senza cipolla in mano, fa una breve penitenza o viene eliminato.

10

Eventualmente i giocatori eliminati possono scandire la pulsazione che sostiene il gioco, decidendone la velocità. Il pescatore viene* I bambini si dispongono in cerchio e girano in senso contrario a un compagno, esterno al cerchio, che fa il “pescatore” e inizia a cantare. Al “nome non lo so” il pescatore tocca un compagno del cerchio che dice il proprio nome o ne inventa uno e si unisce al pescatore. Il gioco continua con il pescatore che pesca sempre un compagno per volta, fino a quando del grande cerchio non rimane che un solo bambino, che sarà il nuovo pescatore. La gallina bianca* Con una conta si scelgono due bambini, i “pilastri”, che si mettono uno di fronte all’altro e fanno un ponte alzando le braccia con le mani giunte; gli altri giocatori in fila passano sotto il ponte cantando “La gallina…in alto mare” e i bambini-ponte: “I cancelli sono chiusi…non si può passare”. Quindi la fila riprende a cantare “Figli siam…apriteci le porte” e i due del ponte: “Pussa via…chi è l’ultima sarà mia”. A questo punto i due bambini che fanno il ponte abbassano le braccia, imprigionando il giocatore che passa in quel momento, e chiedono al bambino prigioniero dietro a quale dei due “pilastri” si vuole mettere. Quando la scelta è fatta il gioco ricomincia fino a quando tutti i giocatori sono sistemati dietro l’uno o l’altro dei bambini ponte. Alla fine le due file iniziano a tirare indietro prendendosi per le spalle o sui fianchi con i bambini ponte che si tengono sempre per mano. Vince il gruppo che riesce a far barcollare gli avversari. Madonna Pollaiola* Con una conta vengono scelti due bambini che fanno rispettivamente la “Madonna Pollaiola” e il “ladro”. Tutti gli altri bambini fanno i “polli” e si mettono in fila dietro la Madonna Pollaiola camminando attaccati in fila dietro a lei. Parte a cantare il “ladro” in dialogo alternato con la Madonna Pollaiola; alle parole “me lo porto via con me” il ladro cattura l’ultimo “pollo” della fila. Il canto viene ripetuto fino all’esaurimento della prima fila. L’ultimo “pollo” farà la nuova “Madonna Pollaiola” alla ripresa del gioco. Sette sorelle** Il gruppo sceglie un bambino che farà il pescatore e una bambina il cui nome sostituirà di volta in volta quello di “Gisella”. Tutti i bambini si dispongono in cerchio, con i due protagonisti nel mezzo e tenendosi per mano cantano girando in senso orario o antiorario solo sulla prima strofa. Al tutti iniziale segue l’alternanza del dialogo tra “Gisella” e il “Pescatore” che drammatizzano le varie azioni, mentre il gruppo li osserva stando fermo sul posto. Alla fine “Gisella” darà un bacino d’amore al pescatore fra gli applausi di tutti e il gioco potrà riprendere con la scelta di due nuovi protagonisti. Salta salta coniglietto* Il gruppo si dispone in cerchio con una persona al centro che fa il “coniglietto” e tiene gli occhi chiusi mentre i compagni si passano un tesoro prescelto tenendolo dentro il pugno di una mano o dentro le due mani chiuse. Deciso chi trattiene il tesoro, tutti i bambini in cerchio dispongono le mani chiuse verso il compagno al centro e iniziano a cantare. Il coniglietto si mette a saltare qua e là cercando di indovinare chi abbia il tesoro. Se al “…tesoro troverai” il “coniglietto” indica il compagno giusto, il “coniglietto” diventa re e fa scambio di posto con il compagno che teneva il tesoro, se non indovina il gruppo continua a cantare fino a quando il tesoro viene scoperto. Come variante, dopo un numero definito

11

di tentativi si può proporre una penitenza al coniglietto che non indovina e fa il coniglietto il bambino che teneva il tesoro. Su dammi la mano** I bambini si dispongono a coppie, uno di fronte all’altro su due file, e iniziano a cantare eseguendo le azioni menzionate nel testo al “Su dammi …e poi giriam” per due volte, quindi in “su dai proviam…” si propongono movimenti scelti prima di iniziare il gioco. Come variante, la stessa danza può essere proposta con una sola coppia che danza e il gruppo che osserva e accompagna seduto in cerchio. Alla fine può ripartire una nuova coppia scelta spontaneamente o mediante una conta.

Maria Catina** Dialogo fra cavaliere e dama; su “buondì…” ballo in coppia con modalità da stabilire di volta in volta. Il canto può essere animato da una sola coppia per volta, oppure prima di partire i bambini si dividono in due gruppi, fra dame e cavalieri, eseguendo a cori alterni l’intera animazione. L’ordine di partenza può essere con le coppie a due a due sparse per la stanza o su due file o in cerchio con la schiena dei cavalieri rivolta verso il centro e le dame esterne che guardano i cavalieri. O ciau ciau** Dialogo fra cavaliere e dama; al ritornello segue il ballo in coppia con modalità da stabilire prima dell’inizio del canto. La pecora è nel bosco* Canto con girotondo: nel caso di un’andatura saltellata, al “bum” si batteranno entrambi i piedi per terra, nel caso di un andatura camminata si batterà per terra un solo piede, a scelta. Il girotondo può essere fatto anche muovendo due cerchi concentrici di bambini che si tengono per mano, con il cerchio esterno più largo, e alternando il canto fra i due gruppi.

Topolino topoletto* Gioco a coppie, diffuso specialmente fra le bambine, su diverse combinazioni di gesti-suono eseguite con le mani. Fra le diverse varianti possibili, le bambine si dispongono a coppie una di fronte all’altra e sul battere battono prima le proprie mani, poi la destra sulla destra della compagna, poi ancora un battito delle proprie mani e quindi la sinistra sulla sinistra della compagna. A questo punto segue un altro battito delle proprie mani e quindi tre battiti con entrambe le mani sulle mani del compagno di fronte - la destra sulla sinistra, la sinistra sulla destra del compagno. La sequenza si ripete uguale fino alla fine del canto. Il gioco si può proporre anche in accelerando progressivo: vince la coppia che riesce a proseguire correttamente fino alla fine. Siam tre piccoli cinesi* Gioco a coppie uguale a quello descritto in “Topolino topoletto”. La bella lavanderina* Il gruppo fa un girotondo tenendosi per mano intorno a un bambino che mima la canzone facendo la “lavanderina”. Al termine la “lavanderina” dà un bacio sulla mano di un compagno che ne prende il posto al centro e il gioco ricomincia. La penitenza viene scelta di volta in volta prima di ricominciare il canto.

12

Madama Pollaiola* Gioco di gruppo uguale a quello descritto in “Madonna Pollaiola”. Foglia foglina* I giocatori disposti in cerchio fanno le “foglie”, si tengono per mano e cantano facendo un girotondo; un compagno all’esterno fa “l’inverno” e gira in senso inverso al cerchio: al “via ti porterà” tocca un giocatore “foglia” che si unirà a lui. Il gioco continua fino a che tutti non saranno stati chiamati e del primo cerchio non rimane che un solo bambino, che farà il nuovo “inverno”. Come variante, per rendere più rapido il gioco e coinvolgere tutti i bambini nella “cattura” delle foglie, anche i nuovi catturati toccano i giocatori del cerchio; alla fine, fra gli ultimi catturati si decide chi sarà il nuovo “inverno”. Ero in bottega* Gioco a coppie simile a quello descritto in “Topolino topoletto”. Sul “tiche-tac” si può anche battere il ritmo con le proprie mani, palmo contro palmo, o su quelle del compagno di fronte; al finale “sul crapon” vince chi riesce a battere prima sulla testa del compagno. Il gioco è proponibile anche in accelerando progressivo: vince la coppia che riesce a proseguire correttamente fino alla fine. Nella città di …* Si inizia con una conta per scegliere chi fa la “ragazza bella” e chi fa il “re”; la “ragazza” si dispone in mezzo al cerchio formato da tutti i bambini rannicchiati con le ginocchia raccolte - in modo tale da potersi alzare con un solo movimento - mentre il “re” rimane esterno. Il “re” gira in tondo mentre tutti cantano; a “bussa alla porta” il “re” mima l’azione del bussare, entra nel cerchio, tutti si alzano e battendo le mani cantano “Evviva…” mentre il “re” si inchina di fronte alla dama, la prende sottobraccio o per mano camminando trionfante con lei in mezzo ai compagni. A questo punto la dama può scegliere un’altra dama che la sostituisca e il re un altro re per ricominciare il gioco da capo. Per quanto riguarda il testo, il nome della città varia a seconda del luogo dove si gioca. Una diversa animazione vede il gruppo disposto in cerchio con i bambini che si tengono per mano, cantano e girano in senso antiorario, mentre il re è fuori dal cerchio e gira nel senso contrario. Al “quando bussò alla porta” il cerchio si ferma, il re mima il gesto del bussare, il cerchio si apre, il re entra nel cerchio, sceglie “la ragazza bella” e la porta al centro. La coppia balla tenendosi sottobraccio, braccio destro con il braccio destro del compagno e gira mentre il gruppo canta “Evviva la regina…che sposa il nostro re, pereppepè”. I bambini in cerchio cantano battendo le mani e eventualmente saltellando; al “pereppepè” mimano le trombe con le due mani. La macchina del capo** Durante il canto alla parola “macchina” i bambini fanno il gesto con le mani di guidare - come se tenessero un volante -, alla parola “capo” fanno il gesto del saluto militare - appoggiando la mano alla fronte con il palmo rivolto verso terra -, alla parola “buco” indicano un cerchio nell’aria - con l’indice di una mano, per poi sporgerlo in avanti su un punto fisso -, alla parola “gomma” fanno un cerchio con entrambe le mani - a partire dall’altro verso il basso, a destra e a sinistra -, alla parola “chewinggum” fanno finta di allungare con la mano una gomma dalla bocca. Questi gesti continuano anche quando vengono tolte le parole, proseguendo con il canto. Per i bambini che sbagliano si possono decidere alcune penitenze, oppure chiedere loro di fermarsi autonomamente e osservare chi riesce ad arrivare fino alla fine senza errori. Chi vince può decidere di accompagnare il gruppo con degli strumenti ritmici e/o melodici e il gioco può proseguire più volte fino a

13

quando tutti arrivino a formare il gruppo strumentale. I bambini possono anche proporre varianti del testo e improvvisare altre onomatopee.

Tre bei tamburin** Il gruppo sceglie tre bambini che fanno i “tamburini” - due con i tamburi in mano e uno con delle rose - e una bambina che faccia la “figlia del re”. Le strofe a-b-c sono cantate da tutti, cui seguono i soli della figlia del re e del tamburino. Quando canta il tamburino innamorato, gli altri due tamburini lo accompagnano piano sul tamburello; segue il finale cantato da tutti. Il gioco si ripropone con nuovi bambini che assumano le parti solistiche. Oh, come balli bene bella bimba** Il gruppo si dispone in cerchio intorno a una bambina: sul ritornello i bambini fanno un girotondo tenendosi per mano, mentre la compagna gira in senso inverso. Su “Varda che passa…” la bambina si dirige verso una compagna e alla parola “villanella” fa cambio di posto con lei. Al ritornello la nuova compagna gira nel verso contrario al gruppo. Sul secondo testo, fatta una conta per scegliere la “villanella” e il “nonno”, il gruppo si dispone in cerchio e fa un girotondo intorno alla compagna che in mezzo saltella allegramente con le mani appoggiate ai fianchi; al “Varda che…la fa innamorar” il girotondo di tutti continua e la villanella si mette a girare nel verso opposto. Nel frattempo il “nonno” continua a guardare, eventualmente girando all’esterno con fare un po’ incuriosito. Alla ripresa del ritornello la “villanella” continua a girare nel verso opposto ai compagni girando su se stessa - con le braccia aperte - in alternanza libera ai saltelli - con le mani appoggiate ai fianchi. Al termine del ritornello il gruppo si ferma e continua il canto con il battito regolare delle mani o un altro gesto-suono a piacere - scelto in precedenza - mentre il “nonno” entra nel cerchio e finge di bere e di cantare tendendo le braccia verso la “villanella”. Al ritornello finale la “villanella” e il nonno si prendono sottobraccio e girano insieme fino alla conclusione del canto. Infine al “nonno” si affida l’incarico di scegliere un suo sostituto e alla villanella un’altra “villanella” per riprendere il gioco da capo. Tarantella** Animazione con dialogo alternato fra cavaliere e dama, eseguibile da una sola coppia o dall’intero gruppo - diviso fra cavalieri e dame che cantano a cori alterni; sul “dammi la man…” eventuale animazione dell’azione di mettere un anello. Il movimento dell’uomo ricorda il volo del falco, con saltelli e battito ritmico delle mani, talvolta sotto il ginocchio della gamba alzata, alternato al movimento delle braccia e delle dita a modo di ali, facendole vibrare. Il movimento della donna procede invece per piccoli passi strisciati per terra, un passo a destra, uno a sinistra e poi avanti o indietro, sempre di fronte o a fianco dell’uomo; le mani restano appoggiate ai fianchi con le palme rivolte verso l’esterno, tranne quando la dama sventola ogni tanto un foulard davanti al viso dell’uomo. Dalla danza frontale senza contatto fisico si arriva alla concessione delle mani fino eventualmente all’abbraccio finale.

14

Description of childrens roll play and games

Cilip cilap*1 The children stand in a circle with clenched fists stretched out towards the centre. One of them stands in the centre of the circle and eliminates the fists one by one through a count, and the children must place them behind their backs. The last child remaining with a fist outstretched either takes the place of the child in the centre of must pay a forfeit before choosing someone else to restart the game.

Siseta forveseta* The children stand in pairs with their arms crossed and joined and pull and release each hand in turn until the end, when they release the hold under pressure. Pimpiripette nusa* The children stand in pairs one in front of the other and after the first frontal clap of the hands with right hand on left hand and left hand on right the game proceeds as the children clap the other’s opposing hand to a regular beat, starting with the right hand against the right of their companion facing them and continuing a crossed hand sequence, right to right and left to left. Upon the final “pam” the crossed sequence may be interrupted and hands clapped frontally, the right with the left and left with the right. Le violette* (violets) The children stand in pairs side by side with their hands crossed, left hand above the right hand. They start to walk right leg first to a regular rhythm. The steps correspond to the accents in the text. At the finale they suddenly do an about turn, the game continues, but the couples have changed. Panigada e pancotto* All the children sit on the floor in a circle or line with their legs outstretched and feet together. A child or adult counts and points at the feet. The foot that is indicated upon the word “pancotto” must be withdrawn by bending the leg. The game continues until only one child remains with their leg outstretched, and they have to pay a forfeit: their companions walk around the last child and whilst kneeling he or she tries to catch one of them. If a companion is caught they become the counter, and if not the job goes to the last child to remain with a leg outstretched. Occhio bello* (beautiful eye) An adult sings the rhyme with one child on his or her knee, caressing the child’s eyes, cheeks, face and nose; at the end he or she softly squeezes the nose. Ecco qua* (here it is) The group is in a circle around a child who must carry out the tasks assigned until being substituted by another child. A variation: the head of the game stands at the centre saying the rhyme and each time touches a child that has to pay a forfeit; at the end the child who receives the kiss becomes the new head of the game.

1 * traditional game

15

Macchinina rossa* (Little red car) A child holds the little red car in his or her hand and goes around their companions who are sat or stood in a circle or line. All of them sing the rhyme and at the end of every question (pronounced one syllable at a time) the child who finds him or her self in front of the car provide the answer. Having pronounced the number of days a Count follows with the car leaping from one child to another. The child who takes the last number substitutes the child in the centre. Chi c’è* (Who’s there) The group chooses a leader and then divides itself into two equal groups. One group line up side-by-side, and the other members of the group line up behind the fist so that every child has a person behind them, but do not know who that person is. The leader counts to choose a child from the front row and they are allowed to touch the person behind them in order to guess their identity. If the group confirms the identity the child takes the place of the leader, if the answer is not correct the game continues as before but with the count starting from a different child with the second group having re-positioned itself in a different order. The hidden group starts the game together with a pre-defined signal. At some point the groups change places. Gigino Gigetto* The children colour or attach geranium petals or crepe paper to the nails of their index fingers in the shape of a face, raise the fingers, first one and then the other while reciting the rhyme. When they come to “sparisce Gigino” (Gigino dissapears) they bend one finger into the palm of the hand. At the end the two coloured nails return on show.

Regina Reginella* (Queen little Queen) The children choose a “regina” (queen) who stands a certain distance in front of her companions all side by side in a line. Each child recites the rhyme and at the Queen’s answer performs their assigned movement. The first to arrive at the “Regina” substitutes her.

Pinocchio* The game starts with hands by the sides and feet together, at “Alla larga” (wide) legs are opened, at “alla stretta” (closed) they close and at “Pinocchio in bicicletta” (Pinocchio on his bike) they do two scissor jumps with first the right and then the left leg in front, at “…cletta” legs are closed and the cycle continues with the text. At the final “se ne va” the children bow or make any other funny or entertaining jest as a conclusion. Giro girotondo (turning circle) The children stand in a circle holding hands and make the circle turn deciding which way to turn, either clockwise or anticlockwise with each new revolution. At the final “tutti giù per terra” (all on the floor) they release hands and all fall to the floor. In the “Sigismondo” version, the group sings in a turning circle: upon “uno” and “due” the children jump and upon “tre” they fall to the ground.

Tric e trac* The players are in a circle, all with a potato or other object in their left hands. Each player transfers the potato into their right hand, and by turning this hand so that the palm faces the floor, onward into the left hand of the person to their right, thus causing a chain, done to a regular rhythmical beat. At “tegnel in mà” the movement stops with the right and left

16

hand of each player cupped to hold the potato, at “lassel ndà” the players let their right hands fall with the potato. The game can also be played with an elimination element for those who confuse the movements. Those eliminated can accompany the movements by following the rhythm (for example stamping their feet or clapping) or paying a forfeit. Carnevale nelle case**2 (Carnival at home) The group is organized so that there is one more boy than girl, they stand in a circle and one of the boys is chosen to be the “carnevale” (festival, party goer) through a count. This person recites the rhyme while counting the girls that are placed alternately between the boys in the circle. At the end the “carnevale” gives a kiss to the “figlia del re” (king’s daughter), who then chooses the new “carnevale” from the boys remaining. The game proceeds and the protagonist couples leave the circle after their turn, until there are only two boys and one girl remaining. The two boys form a chair for the final girl (the final king’s daughter and Princess) by crossing their arms, and the eliminated children form two parallel lines to represent a road. When the Princess is seated the two boys parade her triumphantly through their colleagues. At the end the Princess can indicate the new “carnevale” and the game can begin again. A more simple variation of the game consists in having a boy do the count: If a boy is chosen through the count they simply exchange places, if a girl is chosen the counter gives her a kiss and the girl chooses the new “carnevale” Changing the word from “figlia” (daughter) to “figlio” (son) the game can be inverted from male to female and then it becomes the girls that perform the count. Teresina* The children stand in pairs side by side with their arms crossed, withb left hand above the right hand. They start to walk right leg first to a regular rhythm. The steps correspond to the accents in the text. At the final “sac” they suddenly do an about turn and the game continues, but the couples have changed. The game is the same as Violette. O mosca* (Oh fly) A child is blindfolded and starts to move around while the group recite the rhyme; their companions continue to guide the “mosca cieca” (blind fly) through various gests and sounds, phrases or words, until someone is captured and becomes the new “mosca” (fly).

Il trenin* (the train) The players sit in a circle either on the floor or round a table with four nuts placed in a line in front of each of them and one in whichever hand they wish. The nuts placed in a line should have enough distance between them as to allow the player to zigzag between them with one hand while they repeat the rhyme. On the first syllable of the word “cit-tà” the player pauses for a moment before throwing the nut in his or her hand up in the air and taking the closest nut in hand before catching the first upon the final “città”. The game continues until the nuts are finished, throwing two or more nuts into the air and so on. If a player makes a mistake another player takes their turn, and the first to finish is the winner. A variation of the game places the four nuts at the corners of an imaginary square. The players start the game jumping from one nut to another with their hand, and upon the final “città” the game proceeds as above. Another traditional game proposes the same sequence, with the nuts either in a line or square but without the rhyme, time is less rigid and the game proceeds until the player manages to take all four nuts.

2 ** role-play with didactic objectives

17

Fazzoletto* (hankerchief) The children go into pairs and play the pull and release game as described above with their arms crossed. On the first syllable of the word “mam-ma” they stop and on the second syllable they release their hold.

Din don** The children stand in a circle holding hands and make the circle turn deciding which way to turn, either clockwise or anticlockwise with each new revolution. At the end they release hands and all fall to the floor. Da Milano** (from Milan) The children walk around the space following the regular beat or jumping up on the eighth while singing and imitating the flight of a crane with their arms. Upon the final “su una zampa” (on one leg) they stop and stand on one leg. As a variation the person who can stand on one leg for the longest is the winner. Changing the text and substituting the word “zampa” for “panca” (bench) the group can be split into two, the cranes and the benches. The cranes move as before flapping their arms as wings while the benches go round the room in a circle with their arms out in front of them and fists clenched. Upon the word “stanca” (tired) the benches stop and wait for the end of the song at which point the cranes enter the circle and rest upon their arms. The cranes that do not arrive in time become the benches for the following game. Piove pioviccica** (rain) The children accompany by moving their hands and fingers up and down in a way that imitates the falling rain until the phrase “si appiccica”, then upon the second “si appiccica” they place their hands on their heads (the roof) and at “tutti vanno a letto” (all go to bed) they make the jest of someone sleeping with the palms of their hands together to form a pillow for their face. Farfallina** (the butterfly) The children spread themselves around the room standing on either imaginary or real pictures of flowers. When the song starts they leap from one flower to another mimicking the butterfly’s movements and wings. At the final word “poserà” (rest) they all jump onto a pre-chosen or the nearest flower. The game can be played with the elimination of those who cannot rest upon a flower in the given time, and those eliminated play instruments or clap to the rhythm of the song. A variation involves the progressive removal of the flowers one at a time. In these cases the winner is the last butterfly remaining in the game. L’uccellin** (the bird) The children stand in a line one behind each other and the head of the line leads the group round the room wherever they wish to go. As the song starts, the group move following the syllables of the words and flapping their arms like wings. On the last syllable of “ven-ti-tre” the group stops with their feet together and on “uno, due, tre” they make three arm movements imitating the flight of the bird. At the end the leader joins the end of the line and the game re-commences with a new head and so on until all of the children have been the leader..

Passa Garibaldi** (Garibaldi passing) Two children are chosen and standing one in front of the other with their arms high and holding hands they form a bridge. The other players form a line and the head of the line

18

leads the children under the bridge. At the word “testa” the bridge children let their arms fall down imprisoning the child passing under at that time. Once captured the child is eliminated from the game, which continues until only one child is remaining, who then chooses two more children who form a new bridge and the game starts again.

Era la sera* (it was evening) The children sing the song while holding hands in a circle. At the end of the song either a pre-chosen narrator or the group as a whole pronounce the words "Cavalieri, al passo!", (Knights marching) and all the children sing the song while marching regularly and turning the circle clockwise. At the end of the verse the group stops and the narrator or group pronounce the phrase "Cavalieri al passo, al trotto!" (trotting), and the group begins to turn jumping from one foot to the other. At the next stop the narrator or group say "Cavalieri al passo, al trotto, al galoppo!" (galloping) and the group gallops. When they arrive at "... con una mano!" (with one hand) the children stop where they are, release hands and sing while slapping their left hand on their left knee. At "... con due mani!" (two hands) they slap both hands on both knees. At "... con un piede!" (a foot) they stamp their left foot on the floor and at "... con due piedi!" (two feet) they jump up and down on the spot. At the end of the song the narrator or group repeat the entire spoken sequence whilst walking with small steps towards the centre of the room. When they arrive a moment of silence follows that then explodes with a final “boom” at which they all jump backwards as if in an explosion. In the version “C’era una sera…” the game is as described above, but at the final words “Con la testa”, (with the head) not included in the previous text the children sing moving the entire body including the head, repeating the entire spoken part: “Al passo, al trotto, al galoppo, con una mano, con due mani, con un piede, con due piedi, con la testa, a terra!” and upon the exclamation “a terra” the children fall to the ground. La bella pecorina* / ** (the beautiful lamb) Two children are chosen and placed one in front of the other with their arms raised to form an arch, a bridge under which the line of companions will pass whilst holding hands to form a circle. One of the bridge children will be outside the circle, the other inside and with his or her back to the centre. The children in the circle pass under the bridge holding hands and singing. At the end of the song on the word “fa” the arms that make the bridge fall down trapping one of the children, who after imitating the “baaa” of a lamb chooses between “martello” (hammer) or “tenaglie”. If they say “Martello” all the children mob them, if they choose “tenaglie” (pincer) they are led around by the nose. The game can be varied by choosing who will be the hammer and who the pincer from the children that form the bridge, and the one chosen takes the place of the captured child, or the captured child can simply say the name of the companion that they would like to change places with. The children can also change the text and change the animal that will be captured. Two proposals follow that have didactic aims. In the first, the group holds hands in a circle and moves the circle around a child in the centre who is on their hands and knees. This child is the lamb. Outside the circle another child plays the wolf. At the end of the song two children in the circle release their hands and make a sort of gate, inviting the lamb to go for a walk outside the circle without being eaten by the wolf. The wolf approach21es from a given point and tries to catch the lamb. If the wolf is successful it can change places with one of its companions and the game continues. Another variation sees the lamb transformed into a lion or dinosaur or other fierce animal that could eat the wolf, and the game finishes with a scuffle between the two animals. The children can also try to guess the animal that the lamb has become.

19

Girotondo il pane cotto al forno* (baked bread) The members of the group hold hands, make a circle with a person in the centre holding a bunch of flowers and turn the circle. At the end of the song the group stops, and the person in the middle says the name of one of their companions who kneels down to receive the flowers and then goes to the centre of the circle to re-start the game. O Maria Giulia* The members of the group hold hands, make a circle with a person in the centre and turn the circle as the person in the centre mimes the song. At the end the “Maria Giulia” (that each turn becomes the name of the person stood in the middle) gives a kiss on the cheek of a child in the circle who then takes their place in the centre and the game continues. A forfeit is chosen each time before the game re-starts. Fornaio, è cotto il pane?* (baker, is the bread ready?) The children stand in a semi-circle holding hands. At one end of the line the last child becomes the baker, and at the other end the child becomes the person at the head of the queue at the bakery. The head of the queue asks the question: “Fornaio è cotto il pane?” “Sì - No”, “Come è venuto?” “Bruciacchiato, cotto, buono..” Chi è stato?” (Baker, is the bread ready, and how is it, burnt cooked or good, and who was it?). The baker says the name of the penultimate child in the queue on his or her end. The group starts to sing the chorus “Povero…” and the head of the queue leads the others under the arm of the person named, forcing them to turn round and locking their arms. The game continues always taking the person closest to those with their arms locked. When all the players are locked the baker and head of the queue lock their own arms, so that everyone finds himself or herself locked together with their backs towards the centre of the circle. In this state the circle turns anticlockwise and the children sing the verse using the baker’s name, until at the end all of the players shout “uno, due, tre” (one, two, three) and passing under their own arms they free themselves without ever releasing hold of each others’ hands. When they are all facing the centre of the circle once more they shout: “Ecco il pane!” (Here is the bread). The game starts again with two different children as the baker and the head of the queue. Al mattino Giacomino** (in the morning Giacomini) The children sing as a group and mime Giacomino’s actions. Improvising, any child can propose variations to the text, each time singing and miming a new action, and upon the final “don diri don…” being followed by their companions. Pianta la fava* (plant the beans) The group sits in a circle and sings, while one companion in the centre mimes the actions of the protagonist. The text can be adapted by an individual member of the group, and whoever finds them self in the centre has to follow the suggestion with their mime. The song can be proposed by the group as a whole, that mimes the various actions of the planting, hoeing, harvesting, preparation, cooking and eating of the vegetables. Upon “l’altro poco si riposa così” (have a small rest) the children fold their arms. If a child makes a mistake they have to pay an easy and quick forfeit and immediately afterwards the game continues. At will other types of vegetables can be chosen. With a didactic aim the names of the plants can be changed each time according to the choice of a child that has different vegetables in front of him or her.

20

In un vaso di porcellana* (in a porcelin vase) A game played in pairs, particularly by girls, based on different combinations of movements and sounds made with the hands. Amongst the different possible variations, the children stand in pairs one in front of the other and following the rhythm slap their hands on their legs, then clap, then clap their right hand with the right hand of their companion, then their left hands. The sequence continues unchanged until they arrive at “danza americana” at which point the players do a turn of 360 degrees before continuing the game. At the final “pom pom” the players finish with a frontal clap, right hand to left hand and left to right. Mastro Ciliegia* The children sing while moving either in a circle or a line, each verse guided by a different child. At the end of their turn the various leaders take their place at the back of the line, and the game continues until each child has taken the lead. Tocca la spalla** (touch a back) The song may be sung by an adult to a child, with the child sitting on the adult’s knee and facing them. The adult touches the various parts of the child’s body and winks at the required moment. As a variation it can be the child that touches the various parts of the body and at the end winks and pulls a funny face. In the case of playing as a group, the children either sit or stand in a circle indicating a back, a knee, an eye, stamping a foot and winking, and at the end pulling an ear, either their own or that of one of their companions, either to the right or the left as decided before the game. Whoever makes a mistake at the end and pulls the wrong ear has to pay a forfeit. In another variation the group stands in a circle with a child in the centre that has to mime the improvised proposals of their companions. To change the game you sing “tocca la spalla a ….” (touch ......’s back) saying the name of one of the children and they take the centre. Mapin mapon** The game starts with only one child standing that walks around until they hear the word “adesso”, at which point they take the hand of another child and pull them to their feet, this child then becomes the leader. At the end of each chorus the new leader takes another child into the line who in turn becomes leader and the game continues until all the children are standing and singing. The finale can be decided before starting the game. Oh, che bel castello* (oh, what a beautiful castle) Two children start singing the first verse whilst turning round in a circle while their companions in a larger circle around them respond with the second verse. The alternating dialogue continues until the two children sing “leveremo una pietra” (lift up the stone) at which point they take a companion from the larger circle. The game continues until only two children remain in the previously larger circle. The game can then start again beginning with them. A variation of the text in which they do not sing “leveremo una pietra”; during the song the children stand in two lines, one in front of the other holding each others hands with arms crossed. Each line moves forward eight steps towards the others and then retreats while singing their verse. C’era una volta un papero* (once there was a duck) The children stand in a circle and sing while turning the circle until the words “allè vu dansè…” at which point they the do eight little jumps, turning in pairs with their arms linked right arm with right and then eight jumps linked left with left.

21

O bravi tamburini* (good drummers) The children form two lines, one of boys and the other of girls, one in front of the other at a distance of about twenty steps. The players cross their arms in front of them, right over left and hold hands in this way with the child next to them so the line becomes very compact. The boys line goes first, walking rhythmically forward while singing the first verse. When they arrive at the girls’ line they move backwards in the same manner without turning round singing the verse once more. Then the second group start and follow the same actions, the game continues until someone guesses the name of the “figlia” (daughter) or after some time, if the daughter does not want to come out of line the game finishes with the two groups meeting in the centre and singing the last verse together. A play fight finishes the game as the players release their grip and the lines break. Gli ambasciatori* (the ambassadors) The children stand in two lines in front of each other with their arms crossed and start to move forwards and backwards twelve steps at a time as they repeat the phrase. At the question “Che regalo le farete?” (What present will you give) the ambassadors take turns to propose uninviting gifts, and the recipients respond each time “Questo no, non ci capacita” (No, it’s not good enough). At the end the ambassadors offer a much more attractive gift to which they reply “Questo sì che ci capacita” (yes, this is good enough). At the finale two children within the ambassador group cross their hands to form a sort of seat for the chosen girl who is then triumphantly carried around. La penitenza* (the forfeit) The children stand in a circle holding hands and sing the forfeit that the child in the centre must do. The child that will have his feet stood on substitutes the child in the centre and the game continues until all the children have paid the forfeit. Ho perso una pecorella* (I have lost a sheep) The children from two circles holding hands, circle A being bigger than circle B. Before staring the game the children from circle A choose “la pecorella smarrita” (the lost sheep) from the players in group B. They look closely at the characteristics of the sheep, their clothes, shoes, colour of their eyes and hair etc and describe them during the song in order to allow the members of group B to identify them. Group A starts to sing and group B responds. The dialogue continues until group B names the chosen companion who then joins group A. When one child remains alone in group B the game starts again, with this child choosing a person from group A. Madama Dorè* The children stand in a circle that turns. One child who plays the knight remains outside the circle and goes round in the opposite direction. The song starts with “Oh, quante belle figlie…” (how many beautiful girls) and the knight goes round singing “Il re ne domanda una…” (the king wants one). The song alternates between the entire group and the knight alone. When the group sings “prendete la più bella..” (take the most beautiful) two children raise their arms and the knight enters the circle, chooses someone upon the words “La più bella…” and they both leave the circle. The game continues until only one child remains from the original circle, and they become the new Knight.

22

Questo è l’occhio bello* (this is a beautiful eye) An adult sings the song with a child on his or her knee with the two face to face. The adult touches the various parts of the child’s body while singing the song, the eyes, cheek and mouth, tracing their lines upon the word “chiesina” and opening the mouth at the word “porticina” - finishing with the nose, that at the end is softly squeezed. Questa mattina** (this morning) The group of children that play the fish hold hands in a circle making the circle turn. A child that plays the fisherman moves round the circle in the opposite direction and upon the word “pescatore” (fisherman) that appears twice in the song the fisherman touches two fish companions and they become fisherman. The game starts again and the new fishermen take two companions each and so on. This game works well if there are a lot of children, otherwise it can be played taking just one fish at a time and with the old fishermen not catching any fish each turn. La rana e il rospo** (the frog and the toad) The group chooses three companions that will become the frog daughters and one that will become the toad. The children sit in a circle with their legs crossed moving their chests slightly from side to side in a rhythmical motion. The frog daughters sit inside the circle, and upon the words “salta fuori” one of them stands up and leaves the circle, moving towards the toad that refuses her with a tone of indignation. The repudiated frog sits outside the circle and so on. The third frog is accepted by the toad that takes her in its arms and parades here round the circle, while the group sing about what the frog will ask of the toad. Upon “Il mio palazzo è là…” (my palace is there) the toad takes the frog into the circle and upon the final “come son mal marità”, the chosen frog falls to the floor. The game starts again by choosing four new players. Io sono contadinella* (I am a peasant girl) The group forms two circles containing the same number of players, one of boys on the outside, and an inner circle composed of girls. From “Io son…” to “ Mi tocca lavorar” (I have to work) the circles turn in opposing directions, and the children pass from one to another in a zig-zag, starting with the external circle moving inwards, swinging first with the right arm linked to the left of their companion and then changing companion and linking left to right, while singing the song. At “E cinquecento…indovina che cos’è” (guess what it is) all the players stop, the girls face the centre of the circle and the boys who are the inner circle face outwards towards the girls. With their hands on their hips they do some little jumps, first the right leg in front and then the left. At “E son ciliegie….nel giardin” (they are cherries in the garden) the couples clap hands alternating firstly right with right, then left with left then both hands frontally and then clap their own hands palm against palm. This final sequence is repeated three times. At “E tira e molla” (pull and release) the zig-zag movement starts again, but this time holding hands with one arm outstretched and the other by the side, and this continues until “lassa ‘ndà”, the moment in which hands are released under tension. Nel castello* / ** (in the castle) The children hold hands in a circle that turns around one of their companions in the centre that will be the “cavaliere” (knight). The group begins, singing and turning the circle in the opposite direction to that of the knight who goes round inside the circle. At the words “ portare via” everyone stops, the knight kneels down in front of one of his companions, takes the companion in his arms and takes her into the centre of the circle where they

23

dance with arms linked and skip around and turn, changing arm, eight times during the first verse and eight in the second, while the rest sing and clap their hands to the rhythm of the song. Then the knight leaves the circle and the chosen girl dances round the inside of the circle moving in the opposite direction to the group as they sing the second verse. At “tic-tac” everyone stops and the girl in the centre repeats the actions performed by the knight. After the jumps in the middle of the chorus the girl leaves the circle and the game starts again with a new knight, who before starting to sing pronounces the phrase “E chi vuol ballare con me?” (who wants to dance with me?) in a light hearted way. As a didactic game, the adult can ask the children to stand randomly in the room (there must be an equal number of girls and knights) or in a circle with alternate girls and boys. They all start together walking round the room or in a circle while singing. At the chorus they form couples, right arm linked with right arm for eight jumps in a clockwise direction and then left arm with left arm for eight jumps in the other direction. Playing the game using the whole room and randomly positioning the children allows them to change couples each round. Tela tela* The children stand in a semi-circle holding hands. The child at the end of the line pulls their companions towards the other end of the line, and at the words “…e poi dopo passiamo sotto, otto, otto” (and then we pass under) leads the line that passes under the arm of the penultimate child, eventually forcing them to turn round 180 degrees with their arms locked. The game continues always taking the player closest to those with their arms locked until all the players are locked apart from the first and last player. The players then free themselves by lifting their arms up and turning round without releasing their hands. A second version consists in proposing a zig-zag movement to the children, that are already in a line with some distance between one and another. The child at the end starts and has to pass between their companions and return to their original position before the end of the song. If they fail they have to pay a forfeit. The game continues as all the other children try to complete the same task. As a variation you can use a long ribbon, held by all the children in both hands, again with some distance between each other. The child at the end starts, leaving the ribbon and starting by passing behind the person to their side does a zig-zag through the line. During the song the children make the ribbon undulate in the direction that the child has come from. In a third version the children hold hands and the child at one end of the line places his hand on the wall. The child at the other end leads the line with the children linked together by their elbows like a long piece of cloth repeatedly through the space between the last child and the wall causing the group to “roll up”. The last child gives a pull and the piece unrolls to the laughter of the group.

Ciapa’l tram* The group sits in a circle either round a table or on the floor. Each player holds an onion or other object in their left hand. As the rhyme starts the players pass the onion from their left hand to the right hand of the player that is immediately to their left, and the onion received in the right hand is passed to the left in order to continue the sequence. At the words “tirel so, lasel so”. the onion is raised and banged against the table or the floor. Each time the rhyme starts anew the players accelerate the game, and anyone who finds them self without an onion in their hand is either eliminated or has to pay a forfeit. The eliminated players can beat the rhythm of the game, thus deciding its speed.

Il pescatore viene* (the fisherman comes) The children stand in a circle that turns in the opposite direction to one of their companions, who remains outside the circle as the fisherman and they start to sing. When

24

they arrive at the words “nome non lo so” (I don’t know their name) the fisherman touches one of the children, who says either his own name or an invented name and joins the fisherman. The game continues with the fisherman taking one person at a time until only one child remains in the circle, and they become the new fisherman. La gallina bianca* (the white hen) Two children are chosen through a count. They become “pilastri” or pillars, and they stand one in front of the other with their arms raised and hands together, to from a sort of bridge. The other players pass under the bridge singing “La gallina…in alto mare” and the bridge children respond “I cancelli sono chiusi…non si può passare” (the gates are closed and you cannot pass). The line continues to sing “Figli siam…apriteci le porte” (open the door) and the bridge replies “Pussa via…chi è l’ultima sarà mia” (whoever is last will be mine). At this point the two children that form the bridge lower their arms and trap the child passing under. They ask the child which pillar he or she would like to go behind and the child takes their place behind their chosen pillar. The game continues until all the players are behind one or the other pillars. The children then hold on to each other by the waist or shoulders and with the bridge still holding a tug of war takes place, the winners are the members of the team that can pull the other team over. Madonna Pollaiola* (the chicken woman) Two children are chosen through a count and they will play “Madonna Pollaiola” and the “ladro” (thief). All the other children will be chickens and they walk behind Madonna Pollaiola in a straight line. The thief begins to sing and the dialogue alternates between him or her and Madonna Pollaiola. At the words “me lo porto via con me” (I will take one with me) the thief captures the last chicken in the line. The song is repeated until only one chicken is left that then becomes the new Madonna Pollaiola. Sette sorelle** (seven sisters) The group chooses one boy that will become the fisherman and a girl whose name will substitute that of “Gisella” each time it occurs. The children stand in a circle with the two protagonists in the centre holding hands and turning the circle in whichever direction they choose for the duration of the first verse. At the first “Tutti” the dialogue begins to alternate between the fisherman and “Gisella” who perform the various actions while the group stand still and watch. At the end “Gisella” kisses the fisherman, the onlookers clap and the game can begin again with the choice of two new protagonists.

Salta salta coniglietto* (jump, jump little rabbit) The group stands in a circle with one person in the centre that will play the little rabbit. The rabbit keeps its eyes closed while its companions pass a treasure from hand to hand, either in one hand with the fist closed or with both hands. Once the group has decided who will keep the treasure they all hold their hands out towards the little rabbit with fists closed or hands cupped and start to sing. The rabbit jumps around the circle trying to discover who has the treasure and if at the words “…tesoro troverai” the rabbit can indicate the correct person they become the king and exchange places with their companion. If they indicate the wrong person the group continues to sing until the rabbit can find the correct person. As a variation the group can give the rabbit a pre determined number of attempts, and if they cannot find the treasure within this number the person holding it becomes the rabbit.

25

Su dammi la mano** (give me your hand) The children stand in pairs, one in front of the other forming two lines and sing whilst following the song with the actions described in the text. Twice at the words “Su dammi …e poi giriam” and then at “su dai proviam…” they perform movements that are decided before the start of the game. As a variation the same dance can be undertaken by a single couple, with their colleagues accompanying them while sat in a circle. At the end of the dance a new couple can dance, chosen either spontaneously or through a count. Maria Catina** A dialogue between a Knight and a Dame. On the word “buondì…” they dance in pairs according to the type of dance decided upon at the start of the game. The song can either be performed by a single couple at a time or the children can divide into two groups before starting, Dames and Knights, performing the song while alternating the singing. The game can start with the couples in pairs spread about the room, in two lines or in a circle with the Knights facing outwards and the Dames outside looking on at the Knights. O ciau ciau** A dialogue between a Knight and a Dame. During the chorus the children dance in couples in a style that is decided before starting the game. La pecora è nel bosco* (the sheep is in the woods) A song performed in a turning circle. In the case of playing the game with a jump, at “bum” the children stamp both feet together on the floor, if playing while walking they just stamp one foot on the floor. The game can also be played moving two concentric circles of children holding hands, with the outer circle larger than the inner, alternating the song between the two groups.

Topolino topoletto* A game in couples, played mainly by girls, based upon different combinations of hand sounds and gestures. Amongst the possible variations the children stand in pairs one in front of the other and rhythmically clap first their own hands, then the right against the right of their companion, then a clap of their own hands followed by the left against the left. At this point they clap their own hands followed by three frontal claps of both hands with their companion, left against right and right against left. The sequence is repeated until the end of the song. The game can also be played accelerating with each round, and the pair that can carry out the sequence to the end are the winners. Siam tre piccoli cinesi* (we are three small chinese) A game played in couples identical to “Topolino topoletto”. La bella lavanderina* (the beautiful washerwoman) The group stand in a circle that they turn round a child in the centre who mime27s the song as a washerwomen (“lavanderina”). At the end of the song the washerwoman kisses one of their companions on the hand, they take their place in the centre as the new washerwoman and the game continues. The forfeit is chosen afresh each time before the song is started. Madama Pollaiola* A group game identical to “Madonna Pollaiola”.

26

Foglia foglina* (leaves) The players that will be the “foglie” (leaves) stand in a circle holding hands. One person stands outside the circle and they will be the “inverno” (winter). The circle turns and the winter goes round the circle in the opposite direction. At the words “via ti porterà” the person playing the winter touches one of the leaves and they join the winter outside the circle. The game continues until only one child remains from the original circle and they become the new winter. As a variation and in order to speed the game up and involve all the children in the capture of the leaves, the newly caught leaves can also touch a leaf from the circle. At the end a new winter is chosen from the last leaves to be caught. Ero in bottega* (I was in the shop) A game played in couples and similar to “Topolino topoletto”. At “tiche-tac” you can clap the rhythm with your own hands, palm against palm, or against those of a companion in front. At the final “sul crapon” the person that first manages to slap their companion’s head is the winner. The game can also be played progressively accelerating; the couple that successfully follow the rhythm to the end are the winners. Nella città di …* (in the city of..) The game starts with a count to decide who will be the “ragazza bella” (beautiful girl) and who will be the “re” (king). The beautiful girl sits in the centre of a circle formed by the rest of the players who crouch down keeping their legs tucked in so that they can stand up in a single movement. The king remains outside the circle and walks round it while everyone sings. At “bussa alla porta” (knock on the door) the king mimes the action of knocking on the door, enters the circle and all the players stand up and sing “Evviva…”. The king kneels down in front of the girl, takes her under his arm or by the hand and parades her through their waiting companions. At this point the girl can choose another to take her place and the king someone to replace him and the game can continue. Regarding the text the name of the city changes according to where the game is played. A different version finds the children in a circle holding hands and turning the circle while the king outside goes round it in the opposite direction. At “quando bussò alla porta” the circle stops moving, the king mimes knocking on the door, the circle opens, the king enters and chooses “la ragazza bella” and takes her to the centre. The couple dance right arm in right arm and spin round while the group sings “Evviva la regina…che sposa il nostro re, pereppepè” (long live the Queen who will marry our king). The children in the circle sing and clap their hands and jump up and down. At “pereppepè” they mime playing the trumpet with two hands. La macchina del capo** (the boss’s car) During the song at the word “macchina” (car) the children make the movement of driving the car, as if they had hold of the steering wheel. At the word “capo” (boss) they do a military salute, with the palm of the hand on their brow facing the floor. At the word “buco” (hole) they draw a circle in the air with their index finger, before pointing the finger out in front of them. At the word “gomma” (tyre) they make a circular movement with both hands, starting from the top and working down, one on the right and the other on the left. At the words “chewing gum” they pretend to pull out a long strand of gum from between their teeth. These movements continue even when the words are removed, following the rhythm of the song. The children that make a mistake can pay a forfeit, or they can be asked to stop and watch to see who makes it to the end of the song without any mistakes. The winner can decide to accompany the group with either rhythmical or melodic musical instruments and the game can continue until the musical group has all its components. The children can also propose variations upon the text and improvise the sounds.

27

Tre bei tamburin** (three beautiful drummers) The group chooses three children who will be the drummers, two with drums in their hands and one with some roses, and a girl, who will be the king’s daughter. Everybody sings the A-B and C verses and this is followed by solos by the king’s daughter and the drummers. When the drummer who is in love sings the other two accompany him on their drums. The finale follows with everyone singing. The game continues with three new children in the soloist parts. Oh, come balli bene bella bimba** (oh, how well you dance) The group forms a circle round a female member and during the chorus the circle turns, holding hands with the girl in the centre moving in the opposite direction. At “Varda che passa…” the girl goes towards one of her colleagues in the circle and at the word “villanella” (female rogue, girl) they exchange places. At the following chorus the new companion continues the game. In the second version a count is done to choose the “villanella” and “nonno” (grandfather or old man) and the group form a circle that goes round the girl in the centre who jumps up and down with her hands on her hips. At “Varda che…la fa innamorar” (make her fall in love) the circle continues to turn and the girl starts to run round inside the circle in the opposite direction. At the same time the old man stands outside the circle watching the girl, curiously following her round. As the chorus returns the girl continues to move in the opposite direction to the circle but spins round as she moves with her arms outstretched alternating this with little jumps with her hands on her hips. At the end of the chorus the group stops their movement but they continue to sing the song clapping the rhythm with their hands or with another pre-chosen sound or gesture. The old man enters the circle and pretends to drink and sing with his arms outstretched towards the girl. Upon the final chorus the old man takes the girl in his arms and they dance turning with their arms locked until the end of the song. At the end the old man and the girl choose their replacements from the circle and the game continues. Tarantella** A game based upon a dialogue between a Knight and a Dame that can be either played by a single couple or the entire group divided between Knights and Dames that sing alternating choruses. Upon “dammi la man…” (give me your hand) the action of placing a ring upon a finger is acted. The movement of the man is similar to that of a hawk in flight, with little jumps and rhythmical hand clapping, sometimes under the knees, alternating with wing like arm movements and a vibrating of the fingers. The woman’s movement consists in small steps, one to the right, one to the left, one forward and one backwards maintaining her position in front of or at the side of the man. Her hands remain attached to her waist with the palms facing outwards, except for the moments in which the woman waves a handkerchief in front of the man’s face. From the frontal dance without physical contact they end up holding hands and eventually hug at the finale.

28

Description de jeux et animations

Cilip cilap*1 Les enfants sont disposés en cercle, les deux poings fermés, tournés vers le centre. Un des enfants à l’intérieur du cercle chante une comptine pour éliminer progressivement les mains que les enfants mettent derrière leur dos. Le dernier qui reste avec un poing devant devra chanter une comptine pour éliminer progressivement les mains, ou bien faire un gage et décider alors qui chantera une comptine en reprenant tout depuis le début.

Siseta forveseta* Les enfants se mettent par deux, les mains croisées et font un tira molla2 latéral, jusqu’à la fin lorsqu’ils lâchent prise avec élan.

Pimpiripette nusa* Les enfants se mettent par deux, l’un en face de l’autre, après le premier battement de mains, paume droite contre paume gauche et paume gauche contre paume droite le jeu continue avec le battement des mains qui se croisent sur un rythme régulier, à partir de la main droite avec la paume de la main droite du camarade d’en face. Au final “pam” on peut interrompre la séquence des mains croisées en frappant de front, les paumes des mains, droite contre gauche et gauche contre droite.

Le violette* (les violettes) Les enfants se disposent deux par deux, côte à côte, les bras croisés, la main droite sur la main gauche. Ils commencent à marcher sur un rythme régulier en commençant tous les deux par lever la jambe droite. Les pas correspondent aux accents forts du texte; sur le final “e zacchette” ils font demi-tour et recommencent le jeu. On change de partenaire.

Panigada e pancotto* Tous les enfants s’assoient par terre en cercle ou en rang, les jambes tendues et les pieds joints; un adulte ou un enfant tire au sort en chantant une comptine, en indiquant les pieds; le pied indiqué au mot “pancotto” doit être “ éliminé” en pliant la jambe. On continue jusqu’à ce qu’il ne reste qu’un enfant avec une jambe tendue qui devra faire un gage: les copains tournent autour de lui, et lui, essaie d’en attraper un, en restant à genoux. S ‘il attrape un copain, ce dernier tirera au sort en chantant une comptine à son tour, ou autrement c’est le même enfant, le dernier avec la jambe tendue qui tirera au sort en chantant une comptine.

Occhio bello* (bel oeil) Un adulte récite une comptine en tenant l’enfant sur ses genoux et lui caresse les yeux, les joues, la bouche et le nez; à la fin il lui prend le nez et le secoue tout doucement.

1 *jeu traditionnel 2 *n.d.t ‘* Le tira e molla est un jeu où les enfants sont immobiles, un bras par dessus l’autre, et se tiennent par la main: quand le bras droit d’un enfant pousse en arrière, le bras droit du camarade d”en face va en avant, tandis que la main gauche du premier enfant va vers l’avant et la gauche du camarade va vers l‘arrière, en somme ils font un zig zag jusqu’à ce qu’ils lâchent la prise des deux mains.

29

Ecco qua* (voilà) Le groupe se dispose en cercle autour d’un enfant qui effectue les différentes consignes jusqu’à ce qu’un autre enfant prenne sa place. Une variante: le chef de jeu est au centre et en récitant la comptine il touche à chaque fois un joueur différent qui devra faire un gage; à la fin, l’enfant qui reçoit le bisou sera le nouveau chef de jeu.

Macchinina rossa* (la petite volture rouge) Un enfant a dans la main une petite volt ure rouge et marche parmi ses camarades, assis en cercle ou en en rang. Ils récitent tous la comptine et à la fin de chaque question énoncée en ponctuant chaque syllabe, l’enfant qui se trouve en face de la voiture répond. Une fois récité le nombre des jours, on continue avec une comptine pour tirer au sort avec la voiture, qui passe d’un enfant à l’autre; l’enfant qui tombe sur le dernier numéro passera au centre et prendra ainsi la place du copain.

Chi c’è* (qui est-ce?) Le groupe choisit un chef de groupe pour la comptine et se partage en deux ; une rangée un peu serrée un enfant à côté de l’autre rangée se met derrière la première en se cachant pour ne pas être vue, de façon à ce que derrière chaque enfant, il y en ait un autre, sans que les enfants de devant ne sachent de qui il s’agit. A la fin de la comptine pour tirer au sort, récitée par le chef de groupe, l’enfant tiré au sort peut deviner en le touchant avec les mains, qui est le copain derrière: s’il devine le nom du copain, (et tous les autres derrière le confirment ou non) il chantera à nouveau la comptine pour tirer au sort, en changeant de place avec le chef de groupe (avant de reprendre le jeu les enfants de la rangée de derrière se mettent bien sûr à des places différentes) sinon on tire à nouveau au sort, en partant d’un enfant différent par rapport à la fois précédente. Les enfants cachés derrière donnent le via tous ensemble à chaque fois, à un signal pré-établi. Et puis on change les groupes.

Gigino Gigetto* On colore les ongles des deux index ou on colle dessus deux pétales de géranium ou de papier léger en forme de visage, on lève alors les doigts l’un après l’autre, en récitant la comptine. A “sparisce Gigino” (Gigno disparaît) on plie un doigt en le cachant dans la paume de la main. A la fin, on revoit les deux ongles colorés.

Regina Reginella* (Reine petite reine) Les enfants choisissent une “regina” une reine qui se met à une certaine distance en face de la rangée des camarades, placés l’un à côté de l’autre. Chaque enfant récite la comptine et à la réponse de la reine, effectue le mouvement qui lui a été attribué. Celui qui arrive en premier, jusqu’à la “regina”, reine la remplace. Pinocchio* On commence avec les mains sur les hanches et les pieds joints, à, “Alla larga” on écarte les jambes, à “alla stretta” on serre les jambes, à “Pinocchio in bicicletta” (Pinocchio en vélo) on fait deux sauts, jambes écartées, en avant et en arrière (d’abord la droite en avant et ensuite la gauche), à “…cletta” on resserre les jambes et on repart avec la même progression en continuant le texte. A la fin à “se ne va” on peut faire une révérence ou un autre geste amusant et sympa, comme on veut, pour conclure.

30

Giro girotondo* (la ronde) Les enfants se placent en cercle en se tenant par la main et font une ronde en décidant dans quel sens tourner, dans le sens des aiguilles d’une montre ou dans le sens contraire; et au final “tutti giù per terra” ils s’assoient par terre en se lâchant les mains. Dans la version de “Sigismondo” Le groupe chante en faisant la ronde et à: “uno” et “due” les enfants peuvent sauter et à “tre” s’asseoir par terre.

Tric e trac* Les joueurs sont disposés en cercle, ils ont tous une pomme de terre ou autre chose d’autre dans la main gauche: chaque joueur place sur sa droite la pomme de terre, et à partir de là, en tournant la paume de la main vers le sol à la main gauche du joueur placé à sa droite et ainsi de suite, en chaîne, sur un rythme régulier. A “tegnel in mà” on arrête le mouvement avec les mains droites et gauches des joueurs mises ensemble pour tenir la pomme de terre , à “lassel ndà” les mains droites des joueurs tombent par terre avec la pomme de terre dans la main. Le jeu peut être également mené par élimination parmi ceux qui continuent en faisant correctement les mouvements, et ceux qui se trompent. Celui qui est éliminé peut accompagner le mouvement sur le rythme régulier avec des gestes-son (comme par exemple en tapant des mains ou des pieds) ou faire un gage.

Carnevale nelle case**3 (le Carnaval dans les maisons) Le groupe composé de façon telle que les garçons soient plus nombreux que les filles se place en cercle et choisit parmi les enfants un “Carnevale” qui récitera la comptine, syllabant la comptine uniquement chez les filles, présentes, alternées dans le cercle des garçons. A la fin, “Carnevale” donnera un bisou à la “figlia del re” (la fille du roi) qui décidera qui sera le nouveau “Carnevale” parmi les garçons présents: le jeu continue avec la sortie progressive des couples de protagonistes jusqu’à ce qu’il ne reste que deux garçons et une fille. Les deux enfants feront un siège pour la dernière “figlia del re”, en croisant les bras, tandis que les camarades éliminés se mettront sur deux rangées parallèles pour former une route: quand la “figlia del re” se sera assise, les deux enfants la porteront triomphalement, en passant entre leurs camarades. A la fin, la “figlia del re” pourra indiquer le nouveau “Carnevale” pour reprendre le jeu depuis le début. Une variante plus simple du jeu consiste à faire faire le tirage au sort en chantant, à un enfant: si c’est un garçon qui est tiré au sort, ils échangeront leur place, si c’est une fille, il lui donnera un bisou et ce sera la fille qui choisira le nouveau “Carnevale”. En changeant le mot “figlia” par “figlio”, le jeu peut s’inverser entre les garçons et les filles et ce sont alors les filles qui feront le tirage au sort en chantant.

Teresina* Les filles se mettent par deux côte à côte sur la pulsation régulière, les bras croisés, la main droite sur la main gauche et commencent à marcher toutes les deux, en levant d’abord la jambe droite. Les pas correspondent aux accents forts du texte; à la syllabe finale “sac” elles font demi-tour et recommencent le jeu. On change de partenaire . Le jeu est le même que celui des Violette.

O mosca* (oh mouche) On bande les yeux d’un enfant il commence à tourner pendant que le groupe récite la comptine; les camarades continuent à “guidare” conduire la “mosca cieca” mouche

3 **animation et élaboration didactique

31

aveugle avec différents gestes-son, phrases ou des mots jusqu’à ce que celui qui sera attrapé fasse la nouvelle “mosca” mouche.

Il trenin* (le train) Les joueurs s’assoient par terre en cercle ou encore autour d’une table, ils ont chacun quatre noyaux alignés devant eux, et un dans la main droite ou gauche, au choix. On laisse une distance suffisante entre les noyaux pour que, avec la main on puisse faire un zig zag tout en récitant la comptine; à “cit-tà” on s’arrête un instant à la première syllabe et puis on lance le noyau en l’air pour le reprendre avec celui qui est le plus près à la fin du mot “città”; on continue tant qu’il y a encore des noyaux. Si un joueur se trompe il passe son tour, et c’est à son compagnon de jouer; celui qui finit en premier gagne. Une variante de l’animation prévoit les quatre noyaux aux coins d’un carré imaginaire: les joueurs commencent à tirer au sort en chantant en sautant, la main droite au-dessus des noyaux et au final “cit-tà” on continue comme dans la proposition précédente. Un autre jeu traditionnel proposait la même séquence avec les noyaux disposés en rang ou en forme de carré sans récitation parlée, avec des temps plus libres, en lançant en hauteur deux puis trois noyaux jusqu’à ce qu’ils réussissent à prendre les quatre noyaux.

Fazzoletto* (le mouchoir) Les filles se mettent par deux et font un tira molla en croisant les bras à la première syllabe du mot “mam-ma” elles s’arrêtent et à la deuxième, elles lâchent prise.

Din don** Les enfants sont disposés en cercle et se tiennent par la main en faisant une ronde et décident à chaque fois le sens de la marche, dans les sens des aiguilles d’une montre ou au contraire dans le sens inverse: A la fin elles se lâchent les mains et tombent par terre comme dans les “porte”.

Da Milano** (de Milan) Les enfants se déplacent au hasard en marchant sur la pulsation régulière ou en sautant sur les octaves et chantent en imitant le vol des grues avec les bras au final “su una zampa” (sur une jambe) ils s’arrêtent en levant une jambe. Comme variante du final, le vainqueur est celui qui réussit à résister le plus longtemps en équilibre sur une seule jambe. En revanche, en changeant le texte et en remplaçant le mot “zampa” par le mot “panca”, on forme deux groupes : le groupe des grues et celui des “panche”: les “grues” se déplacent comme avant, en imitant le vol des ailes avec les bras, tandis que les “panche” marchent dans la salle, les bras en avant et les poings fermés, en formant un cercle; au mot “stanca” les “panche” s’arrêtent et attendent la fin de la chanson pour accueillir les grues qui rentrent dans le cercle ou s’appuient sur leurs bras. Les grues qui n’arrivent pas à temps à la fin de la chanson, feront les nouveaux bancs “panche”.

Piove pioviccica** (il pleut) Les enfants accompagnent le chant en faisant le mouvement des mains et des doigts, qui imitent la pluie qui tombe, de haut en bas jusqu’à “si appiccica”, et au deuxième “si appiccica”, elles mettent leurs mains sur leur tête (“sul tetto”) et à “tutti vanno a letto” ils font le geste du sommeil, les deux mains fermées une paume contre l’autre, appuyées sur une joue.

32

Farfallina** (le papillon) Les enfants se déplacent, éparpillés, dans la pièce sur des fleurs imaginaires ou sur des cartons avec les dessins de différentes fleurs. Quand ils commencent à chanter, ils se déplacent en sautant sur le rythme régulier, en mimant le vol des papillons avec les bras; et à, “poserà” à la fin ils s’arrêtent en sautant sur la fleur qu’ils ont choisie au préalable, ou sur la fleur la plus près. On peut passer à l’élimination et les joueurs qui ne se posent pas à temps sur une fleur peuvent former un groupe qui accompagne le chant avec les instruments jusqu’à ce qu‘il ne reste qu’un seul enfant qui fasse le papillon. Une autre variant consiste à enlever progressivement les fleurs et les joueurs qui restent en-dehors rejoignent le groupe qui accompagne avec les instruments.

L’uccellin** (le petit oiseau) Les enfants se déplacent en file indienne derrière un chef de file qui conduit tout le groupe en suivant un parcours de son choix. Au début de la chanson la file se déplace en suivant avec le pas, la cadence des syllabes et en imitant avec les bras le mouvement du vol. A dernière syllabe de “ven-ti-tre” le groupe s’arrête, pieds joints et à “uno, due, tre” les enfants font trois mouvements avec les bras, en imitant le vol des mouettes. A la fin, le chef de file va à la queue et le jeu continue avec un nouveau départ jusqu’à ce que tous les enfants aient fait le chef de file.

Passa Garibaldi** (Garibaldi passe) On choisit deux enfants et placés l’un en face de l’autre, ils lèvent le bras pour former un pont sous lequel les camarades diposés en rang et conduits par un chef de file passent. Le groupe chante en passant sous le pont. Au mot “testa” (tête) l’arc du pont se baisse en emprisonnant un enfant: par élimination i “catturati” les capturés sortent du jeu tant que celui qui n’a pas été pris peut diriger le jeu depuis le début, en choisissant parmi tous les enfants prisonniers qui feront le nouveau pont.

Era la sera* (c’était le soir) Les enfants sont disposés en cercle et chantent en se tenant par la main. Un conteur choisi au préalable par le groupe, ou encore tout le groupe ensemble, à la fin de la partie chantée, prononce le texte: "Cavalieri, al passo!", tout le groupe recommence à chanter en faisant le pas régulier des chevaliers et en tournant dans le sens des aiguilles d’une montre. A la fin de la strophe, le groupe s’‘arrête et le conteur/groupe recommence à marcher, en sautillant sur un pied et sur l’autre. Au nouvel arrêt le conteur/groupe prononce: "Cavalieri al passo, al trotto, al galoppo!" le groupe se déplace en galopant latéralement. Quand on arrive à "... con una mano!" les enfants restent immobiles sur place se lâchent les mains et chantent en tapant la main gauche sur le genou gauche; à "... con due mani!" ils frappent les deux mains sur les genoux; et à "... con un piede!" ils tapent par terre du pied gauche; a "... con due piedi!" ils sautillent sur les deux pieds en restant sur place. A la fin de la chanson le conteur/groupe répète toute la séquence parlée en se rapprochant à petits pas, du centre du cercle: l’arrivée est suivie d’un moment de silence qui ensuite explose en un "Bum" final, quand tous les enfants sautent en arrière comme pour une explosion. Dans la version “C’era una sera…” l’animation se déroule comme décrit ci-dessus, mais à la fin, à “Con la testa”, qui n’est pas contenu dans le texte précédent, les enfants chantent en bougeant la tête et tout le corps; ils répètent alors la scansion parlée. “Al passo, al trotto, al galoppo, con una mano, con due mani, con un piede, con due piedi, con la testa, a terra!” et à “A terra” les enfants s’assoient tous par terre.

33

La bella pecorina* / ** (le beau mouton) On choisit deux enfants et, placés devant l’autre, ils lèvent le bras pour former un arc, un “ponte” sous lequel passe la file des enfants disposés en cercle: un enfant du pont est à l’extérieur du cercle, l’autre à l’intérieur, les épaules tournées vers le centre. Les enfants du groupe chantent et tournent en rond en se tenant par la main, en entrant et en sortant par la porte. A la fin du chant et à “…fa” les bras des deux enfants se baissent en emprisonnant un enfant, qui, après avoir imité le “beee” du mouton, choisit entre “martello” et “tenaglie”. Si il dit “martello” tout monde lui saute dessus, si il dit “tenaglie” on le prend par le nez. On peut varier le jeu en décidant qui fait le marteau et qui fait les tenailles parmi les enfants qui forment l’arc et qui prendront la place de l’enfant capturé, ou bien l’enfant capturé donnera tout simplement le nom d’un des deux enfants avec lequel il veut changer de place. En variant le texte du chant, on peut proposer d’autres animaux, dont le cri sera imité à chaque fois par l’enfant capturé. Suivent ensuite deux propositions qui dérivent d’élaborations didactiques. Dans la première, le groupe se dispose en cercle et les enfants se tiennent par la main en tournant autour d’un enfant qui à quatre pattes fait la “pecorella” (le mouton) tandis qu’à l’extérieur du cercle, un autre enfant fait le“lupo” (loup). A la fin de la chanson le mouton finit en criant “beee”, deux enfants du cercle lâchent la prise des mains en ouvrant un passage et le mouton est invité à sortir pour faire un tour autour de ses camarades sans se faire manger par le loup. Quand le mouton sort, le loup commence à se rapprocher d’un endroit un peu distant, qui a été choisi avant. Les joueurs choisissent: si le loup capture le mouton on échange les rôles, et le jeu continue. Une autre variante: le mouton se transforme en lion, en dinosaure ou en un quelconque animal féroce qui peut manger le loup et l’animation finit par une“ bagarre” entre les deux joueurs. On peut laisser le soin aux autres enfants du groupe, de deviner en quel autre animal s’est transformé le mouton. Girotondo il pane cotto al forno* (ronde, le pain cuit au four) Le groupe fait une ronde en se tenant par la main et en chantant autour d’un enfant qui, au centre, tient un bouquet de fleurs. A la fin de la chanson le groupe s’arrête et se lâchent les mains et l’enfant avec les fleurs, prononce le nom d’un copain: ce dernier fait une révérence en recevant le bouquet de fleurs, et passe ensuite au centre pour reprendre le jeu. O Maria Giulia* Le groupe choisit un enfant qui restera au centre du cercle, et ensuite fait une ronde en se tenant par la main autour de l’enfant qui pendant ce temps-là, mime la chanson. Au mot “Maria Giulia” qu’on indiquera à chaque fois par les prénoms des enfants qui sont au milieu du cercle, il donne un bisou sur la joue à un enfant du cercle qui prendra sa place et le jeu recommence depuis le début. On choisit le gage à chaque fois, avant de reprendre la chanson. Fornaio, è cotto il pane?* (boulanger est-ce que le pain est cuit?) Les enfants se placent en demi-cercle et se prennent par la main; un des deux enfants placés aux bouts du demi-cercle, fait le “fornaio” (boulanger), et l’autre le “capofila” (le chef de file) qui pose les questions: “Fornaio è cotto il pane?” (Boulanger le pain est cuit ?) “Sì - No”, “Come è venuto?” (Comment est-il?) “Bruciacchiato, cotto, buono..” (Brûlé, cuit, bon) “Chi è stato?” – le boulanger donne le nom de l’avant-dernier de la rangée à côté de lui. Le groupe commence en chantant le refrain “Povero…” et le chef de file accompagne ses camarades par dessous les bras du joueur mentionné en l’obligeant à se retourner, les bras “enchaînés”. Le jeu continue en diminuant toujours les joueurs suivants, jusqu’au dernier enchaîné. Quand Ils sont tous enchaînés y compris le chef de file et le boulanger,

34

ils se donnent la main en “s’auto enchaînant ”, si bien que tous les joueurs se retrouvent, dos vers le centre du cercle. Le cercle ainsi disposé chante la strophe avec le prénom du boulanger en tournant dans le sens contraire des aiguilles d’une montre, puis tous les joueurs crient “Uno, due, tre” et en tournant sous leurs propres bras se libèrent sans jamais se lâcher les mains; quand ils sont tous retournés vers le centre du cercle, ils crient: “Ecco il pane!” (voilà le pain). le jeu recommence en échangeant leurs places, deux autres enfants qui font le “fornaio” ‘boulanger) et (le chef de file) il “capofila”, jusqu’à ce que tous les enfants aient fait le boulanger ou le chef de file. Al mattino Giacomino** (le matin, Giacomino) Les enfants chantent en groupe en mimant les actions que fait Giacomino. Comme travail d’improvisation, chacun peut proposer des variantes du texte, en chantant à chaque fois, une action différente et en la mimant comme il faut, suivi de tous les enfants au final, à “don diri don…”. Pianta la fava* (plante la fève) Le groupe s’assoit en cercle et chante pendant qu’un des enfants au milieu, décrit par des gestes appropriés les actions accomplies par la paysanne. Le texte du chant peut varier avec de simples improvisations de la part des enfants, celui qui se trouve au milieu essaie toujours de suivre les différentes propositions avec le mime. Le même chant peut être proposé par tous les enfants ensemble qui miment les différentes actions comme planter, bêcher, cueillir, couper, cuire et manger; à “l’altro poco si riposa così” les enfants croisent les bras. Si un enfant se trompe, il devra faire un gage court et facile et tout de suite après, le jeu repart depuis le début. Si on veut, on peut choisir les noms d’autres légumes ou de plantes potagères, au choix. Dans un but didactique, le nom de la plante peut être changé à chaque fois, en fonction des indications données par un camarade ayant devant lui plusieurs groupes de légumes ou de plantes potagères. In un vaso di porcellana* (dans un vase de porcelaine) Jeu par deux, répandu spécialement chez les petites filles, sur différentes combinaisons de gestes-son effectués avec les mains. Parmi les différentes variantes possibles, les filles se mettent par deux, l’une en face de l’autre et au battement, elles tapent d’abord leurs mains sur leurs jambes, puis encore dans leurs mains, paume contre paume, puis la droite sur la droite du camarade à côté, et encore la gauche sur la gauche du camarade. La séquence se répète identique, jusqu’à ce que le texte arrive à “danza americana”: les joueurs font alors un tour sur eux-mêmes de 360 degrés avant de continuer sur la combinaison geste-son. Au “pom pom” final suit le battement frontal des mains des joueurs, la droite contre la gauche du compagnon, la gauche contre la droite du compagnon. Mastro Ciliegia* Le groupe chante en se déplaçant en cercle ou en bougeant en rang, mené à chaque strophe par un enfant différent: une fois qu’ils ont fini leur tour, les différents chefs de file vont systématiquement à la queue de la file, et le jeu continue jusqu’à ce que tout le monde ait proposé un métier. Tocca la spalla** (touche l’épaule) Le chant peut être proposé par un adulte, à un enfant assis sur ses genoux, de façon à ce que le visage de l’enfant soit tourné vers celui de l’adulte: le parent ou tout autre personne, chante en touchant délicatement les différentes parties du corps de l’enfant, et en faisant

35

“l’occhiolino” quand cela est demandé. Comme variante on peut inviter l’enfant à toucher différentes parties de son corps avec ses mains, en essayant sur la fin de faire “l’occhiolino”, même avec une grimace loufoque. Dans le cas d’un travail en groupe, les enfants peuvent se disposer en cercle, assis ou encore debout pour chanter et suivre le texte en montrant l’épaule le genou, l’oeil, en tapant du pied en faisant un clin d’oeil, et à la fin en tirant doucement leur oreille ou celle du copain à côté, en décidant avant le jeu si tirer l’oreille du copain de droite ou de celui de gauche. Celui qui à la fin, se trompe de côté peut faire un gage. Dans une autre variante, le groupe se déplace en cercle, avec un enfant au centre qui devra mimer toutes les improvisations proposées à au fur et à mesure, par les copains; pour changer de joueur, on chante a “tocca la spalla a …” en disant le nom d’un copain. Mapin mapon** Le jeu commence avec un enfant debout qui marche et au mot “adesso” il prend un copain qui avant était assis, par la main. Le dernier entré devient le nouveau qui prendra un autre joueur par la main à la fin du refrain. Le jeu continue de cette façon, jusqu’à ce que tous les présents soient debout et chantent. Pour le final, on peut décider quoi faire, avant même de commencer le jeu. Oh, che bel castello* (oh, quel beau château) Deux enfants commencent à chanter la première strophe en faisant une ronde pendant que les copains dans un cercle plus grand répondent avec la deuxième strophe Le dialogue continue de façon alternée. Quand les deux enfants chantent “leveremo una pietra” ils retirent un camarade du cercle plus grand. Le jeu continue jusqu’à ce qu’il ne reste que deux enfants du premier grand cercle. Le jeu peut alors recommencer à partir de ces enfants-là. Dans la variante du texte où l’on chantera “leveremo una pietra”, pendant qu’ils le font, les enfants se partagent sur deux rangées, opposées en se tenant par la main, les bras croisés. Chaque rangée en chantant sa strophe, avance, à tour de rôle, de huit pas, vers l’autre rangée, et reprend ensuite sa place en reculant. C’era una volta un papero* (il était une fois un canard) Les enfants commencent le chant en faisant une ronde, à “allè vu dansè…” ils font huit petits sauts en rond par deux, le bras droit avec le bras droit, et huit autres, le bras gauche avec le bras gauche. O bravi tamburini* (oh braves tambours) On forme deux rangées, une de garçons, l’autre de filles, placées l’une en face de l’autre à une distance d’environ vingt pas. Les joueurs croisent les bras en avant le bras droit sur le gauche, et donnent ensuite la main aux voisins de sorte que la rangée reste enchaînée à l’autre. Le groupe des garçons prend le départ et avance vers les filles en marchant en rythme et en chantant le premier vers; une f fois devant la rangée opposée, il commence à marcher à reculons, sans jamais tourner les épaules et en chantant à nouveau le vers, en allant en avant puis en arrière. On continue jusqu’à ce qu’on devine le nom de la “figlia” (fille) ou un peu après, si la fglia” ne veut pas partir, le jeu se conclut par la rencontre à la moitié du terrain des deux groupes qui chantent le dernier vers. S’ensuit une “ bagarre” entre les joueurs libérés de la rangée. Gli ambasciatori* (les ambassadeurs) Les enfants se placent sur deux rangées opposées, les bras croisés, et partent en rang alterné, en faisant douze pas en avant et douze pas en arrière, (à la répétition des

36

phrases); à la question “Che regalo le farete?” (quel cadeau vous lui ferez?) les ambassadeurs à tour de rôle, commencent en proposant quelque chose de peu attrayant, les ambassadeurs répondent à chaque fois. “Questo no, non ci capacita” (ça non cela ne nous va pas) enfin à la proposition de quelque beau cadeau, de la part des ambassadeurs, le groupe répond “Questo sì che ci capacita” (ça oui ça nous va). A la fin deux enfants parmi les ambassadeurs croisent les bras, pour former un siège, pour la fillette choisie qui sera portée en triomphe. La penitenza* (le gage) Les enfants se placent en cercle en se tenant par la main, et font une ronde en chantant les gages que les camarades devront exécuter. L’enfant à qui on marchera sur le pied, remplacera le copain au milieu, le jeu continue jusqu’à ce que tous les enfants aient essayé de faire un gage. Ho perso una pecorella* (j’ai perdu un mouton) On forme deux cercles avec les enfants qui se tiennent par la main, un cercle A plus grand et un cercle B plus petit. Avant de commencer le jeu, le groupe A choisit “la pecorella smarrita” (le mouton égaré) parmi les joueurs du groupe B, en en prenant en considération la couleur du vêtement, des chaussures, des chaussettes, des yeux, des cheveux. Les caractéristiques physiques du “mouton” seront décrites au cours de la chanson pour en permettre l’identification. Le groupe A commende à chanter, et le groupe B répond alors. Le dialogue alterné, continue entre les deux groupes jusqu’à ce que l’on arrive au nom du compagnon ou de la compagne choisie qui rejoindra le groupe A. Quand il ne reste qu’un seul enfant du groupe B, on recommence depuis le début, en faisant choisir à l’enfant qui reste, les enfants qui formeront le nouveau groupe A. Madama Dorè* Les enfants se mettent en cercle en chantant et en tournant dans le sens contraire de celui d’un enfant qui est à l’extérieur, et fait (l’écuyer) “scudiero”. La ronde commence par : “Oh, quante belle figlie…”, donc, quand l’écuyer commence à tourner et à chanter (le roi en demande une) “Il re ne domanda una…”. Le chant continue à tour de rôle, tout le monde puis un seul. quand le groupe chante “prendete la più bella ..” deux enfants lèvent les bras pour faire entrer l’écuyer “scudiero” dans le cercle qui, à, “La più bella…” chante une comptine pour tirer au sort celui qui est tiré au sort va avec lui, en lui donnant la main. A “Allora vi saluto…l’écuyer ” lo “scudiero” sort du cercle avec l’enfant choisi. Le jeu continue jusqu’à ce qu’il ne reste qu’un seul enfant dans la première ronde qui deviendra le nouvel écuyer “scudiero”. Questo è l’occhio bello* (ça, c’est le bel oeil) La chanson est proposée par un adulte qui tient un enfant sur ses genoux, de façon que le visage de l’enfant soit tourné vers le sien: le parent ou de l’adulte chante en en touchant délicatement les différentes parties du corps de l’enfant: les yeux, les joues, la bouche – en effleurant le contour au mot “chiesina” et l’ouverture des lèvres au mot “porticina” – et le nez que l’on secoue tout doucement à la fin. Questa mattina** (ce matin) Le groupe des “pesci” (poissons) se place en cercle en se tenant par la main et tourne dans le sens inverse du “pescatore” (pêcheur) qui marche à l’extérieur du cercle. Tandis que le groupe fait une ronde à, “…pescare”, répété deux fois, le pêcheur “pescatore” touche deux copains du cercle qui se mettent avec lui. Le jeu reprend depuis le début et

37

deux nouveaux pêcheurs pêcheront eux aussi deux nouveaux camarades, chacun. L’animation ainsi formulée fonctionne bien si les joueurs sont nombreux, autrement, il vaut mieux faire pêcher un seul poisson “pesce” à la fois au premier pêcheur comme au dernier entré, tandis que les vieux pêcheurs ne pêchent plus. La rana e il rospo** (la grenouille et le crapaud) Le groupe choisit trois compagnes qui font les (filles) le “figlie” et un copain qui fait le “rospo” crapaud. Les enfants se disposent en cercle, assis, les jambes croisées, en balançant un peu le buste à droite et à gauche sur une pulsation régulière. Les (grenouilles filles) “rancescible” sont assises à l’intérieur du cercle; à “salta fuori” une grenouille “rana” se lève et sort du cercle où le “rospo” (crapaud) l’attend celui-ci par un geste de dédain la refuse. La grenouille refusée s’assoit alors en dehors du cercle. La troisième grenouille est accueillie par le crapaud qui la promène bras dessus bras dessous, autour des enfants, pendant que le groupe chante ce que la grenouille demande au crapaud. A la réponse, “Il mio palazzo è là…” (mon palais est là) le crapaud accompagne la grenouille dans le centre du cercle et à la dernière “come son mal marità”, la grenouille choisie s’évanouit. Le jeu reprend en choisissant d’autres enfants pour l’animation. Io sono contadinella* (moi, je suis une petite paysanne) On forme deux groupes avec un nombre de joueurs identique, un groupe de filles à l’extérieur et l’autre de garçons à l’intérieur, et à partir de “Io son…” jusqu’à “ Mi tocca lavorar” les cercles bougent, un dans un sens, l’autre dans l’autre en chantant et en faisant la chaîne anglaise, avec les joueurs qui se déplacent en zig zag les uns parmi les autres, ceux de l’intérieur vont d’abord vers l’extérieur, ceux de l’extérieur vont d’abord vers l’intérieur, en donnant, en alternant la main droite à la main droite du copain, et la gauche à la gauche du compagnon. A “E cinquecento…(cinq cents) indovina che cos’è” tout le monde s’arrête, les filles se retournent vers le milieu du cercle, les garçons en revanche, vers les filles, le centre du cercle, derrière eux: tous, les mains sur les hanches, font des petits sauts, d’abord la jambe droite en avant, puis la jambe gauche. À “E son ciliegie….nel giardin” les couples tapent alternativement des mains, en premier la droite avec la droite, puis la gauche avec la gauche, puis toutes les deux face à face, et enfin une fois les propres mains paume contre paume – on répète cette dernière séquence, trois fois. À “E tira e molla” on fait le zigzag, les bras croisés en se tenant par la main un bras tendu et l’autre fléchi, et ainsi de suite, en alternant jusqu’à “lassa ‘ndà”, moment où, avec beaucoup de force, on laisse aller les mains. Nel castello* / ** (au château) Les enfants forment un cercle et se prennent par la main, autour d’un camarade, qui fait le “cavaliere” (chevalier) et tourne à l’intérieur, le groupe commence en chantant et en tournant dans le sens inverse de celui du chevalier. À “ portare via” tout le monde s’arrête, le chevalier se penche devant une camarade, la prend par le bras, la conduit à l’intérieur du cercle et quand tout le monde chante le refrain en tapant régulièrement dans leurs mains et en sautant en rond, il tourne avec la camarade aux bras, pendant huit battements de mains dans un vers, et huit autres dans l’autre vers en changeant de bras. Le chevalier sort donc, et la dame commence à tourner dans le sens inverse par rapport au groupe qui chante la deuxième strophe. À “tic-tac” tout le monde s’arrête et la dame répète la même séquence proposée avant par le chevalier. Après les sautillements, au milieu du refrain, le dame sort et le jeu reprend depuis le début avec un nouveau chevalier, qui, avant de

38

reprendre le chant, répète un peu ironiquement, deux fois la phrase “E chi vuol ballare con me?” (Et qui veut danser avec moi ?) . Comme élaboration didactique, l’adulte peut proposer aux enfants de se disperser au hasard dans la pièce – dames et chevaliers devraient être en nombre égal – ou en cercle en alternant garçons et filles. Tout le monde part en chantant et en marchant éparpillés ou en faisant la ronde. Au refrain, on forme les couples, bras droit avec bras droit en faisant huit petits sauts dans le sens des aiguilles d’une montre, bras gauche avec bras gauche pour encore huit petits sauts dans le sens contraire des aiguilles d’une montre. L’animation sans ordre précis, permet de changer les couples à chaque fois. Tela tela* Les enfants se placent en demi-cercle et se prennent par la main. Le chef de file à une des extrémités fait bouger ses camarades en s’approchant de l’autre extrémité de la file et à “…e poi dopo passiamo sotto, otto, otto” (et puis on passe en dessous sous sous..) il les amène à passer sous les bras entre le dernier et l’avant-dernier joueur, en obligeant à la fin ce dernier à se retourner 180 degrés, les bras enchaînés. Le jeu continue en diminuant toujours les joueurs suivants jusqu’au dernier enchaîné jusqu”à ce qu”ils restent tous en rang, enchaînés sauf le premier et le dernier. Les derniers joueurs se libèrent alors en levant les bras en hauteur et en tournant sur eux-mêmes sans se défaire les mains. Une seconde animation consiste à proposer un zig zag parmi les enfants disposés en rang à une certaine distance les uns des autres, avec le premier d’une des extrémités, qui part à quatre pattes en bougeant entre ses camarades : si cet enfant ne finit pas le tour, avant la fin de la chanson, il devra faire un gage. Le jeu continue avec le départ de tous les autres enfants, chacun leur tour. Comme variante, on peut utiliser une corde plutôt longue, tenue par tous les enfants, en haut avec les deux mains, toujours avec un peu de distance entre les enfants : l’enfant au bout de la corde, commence, qui laisse la corde en passant d’abord derrière le camarade près de lui, il fait un zigzag dans la file. Pendant la chanson, les enfants de la rangée, font filer la corde dans la direction où le camarade en mouvement a commencé et le jeu continue jusqu’à ce que tous les enfants aient fait le zigzag. Dans une troisième animation, les enfants se prennent par la main, et un de ceux qui sont placés à l’extrémité, appuie la main sur le mur; l’enfant à l’autre bout, accompagne les autres qui passent et repassent dans le passage entre les camarades et le mur, en se pelotonnant les uns sur les autres comme une longue toile. Le dernier donne alors, un coup de coude et le tissu se déroule dans les éclats de rire du groupe. Ciapa’l tram* Le groupe est placé en cercle autour d’une table ou encore assis par terre. Chaque joueur tient dans la main gauche un oignon ou un quelconque objet: au rythme de la comptine, l’oignon passe dans la main droite du joueur placé à sa gauche et l’oignon qu’il reçoit de la part du joueur placé à sa droite il le fait passer dans sa main gauche afin de pouvoir continuer la séquence. L’oignon est soulevé et on le frappe sur la table ou par terre aux vers suivants “tirel so, lasel so”. On recommence chaque fois en faisant passer l’oignon de plus en plus vite, en accélérant; celui qui finit par se trouver sans oignon dans la main, fait un petit gage ou est éliminé. Eventuellement les joueurs peuvent donner le rythme qui cadence le jeu, et en décider la vitesse.

Il pescatore viene* (le pêcheur arrive) Les enfants se placent en cercle et tournent dans le sens inverse de celui d’un camarade, à l’extérieur du cercle, qui fait le “ pescatore” (pêcheur) et commence à chanter. A “nome non lo so” (le nom je ne le connais pas) le pêcheur touche un camarade qui lui donne son propre nom ou bien en invente un et va avec le pêcheur. Le jeu continue avec le pêcheur

39

qui pêche toujours un camarade à la fois, jusqu’à ce qu’il ne reste plus qu’un seul enfant dans le grand cercle et qui sera le nouveau pêcheur. La gallina bianca* (la poule blanche) On choisit deux enfants en chantant une comptine pour les tirer au sort, les “pilastri”, (piliers) qui se mettent l’un en face de l’autre et font un pont en levant les bras, mains jointes, les autres joueurs en rang passent sous le pont en chantant “La gallina…in alto mare” (la poule… en pleine mer) et les enfants pont: “I cancelli sono chiusi…non si può passare” ‘les portes sont fermées, on ne peut pas passer). La rangée recommence alors à chanter “Figli siam…apriteci le porte” (nous sommes des enfants, ouvrez-nous les portes) et les deux du pont: “Pussa via…chi è l’ultima sarà mia” (Via… le dernier sera à moi). A ce moment-là, les deux enfants qui font le pont, baissent les bras, en emprisonnant le joueur qui passe au même instant, et demande à l’enfant prisonnier derrière lequel des deux “pilastri” (piliers), il veut se mettre. Quand il fait son choix, le jeu recommence jusqu’à ce que tous les joueurs se retrouvent derrière l’un ou l’autre des enfants pont. A la fin, les deux rangées commencent à tirer en arrière en se prenant par les épaules ou par les hanches , avec les enfants pont qui se tiennent toujours par la main. Le groupe qui réussit à faire chanceler les adversaires gagne. Madonna Pollaiola* (Madame Pollaiola) On choisit deux enfants en chantant une comptine pour les tirer au sort qui respectivement font la “Madonna Pollaiola” et le “ladro” (voleur). Tous les autres enfants font les “polli” (poulets) et se mettent en rang derrière la Madonna Pollaiola en marchant accrochés à la rangée derrière elle. Le voleur “ladro” commence à chanter en alternant avec la Madonna Pollaiola; à “me lo porto via con me” (je l’emmène avec moi) le voleur capture le dernier poulet “pollo” de la rangée. On répète la chanson jusqu’à ce qu’il n’y ait plus personne dans la première rangée. Le dernier “pollo” (poulet) fera la nouvelle “Madonna Pollaiola” à la reprise du jeu. Sette sorelle** (sept soeurs) Le groupe choisit un enfant qui fera le pêcheur et une petite fille dont le prénom remplacera à chaque fois celui de “Gisella”. Tous les enfants se mettent en cercle, avec deux protagonistes au milieu et, en se tenant par la main chantent en tournant dans le sens des aiguilles d’une montre et dans le sens contraire des aiguilles d’une montre seulement pour la première strophe. A tutti iniziale, suit l’alternance du dialogue entre “Gisella” et le “Pescatore” qui dramatisent les différentes actions, tandis que le groupe les regarde immobile sur place. A la fin “Gisella” donnera un petit bisou d’amour au pêcheur sous les applaudissements de tout le monde et le jeu pourra reprendre avec le choix de deux nouveaux protagonistes.

Salta salta coniglietto* (saute, saute petit lapin) Le groupe se dispose en cercle avec une personne au milieu qui fait le “coniglietto” (le petit lapin) et garde les yeux fermés pendant que ses camarades se passent un trésor qu’ils ont choisi avant, en le tenant dans une main ou dans les deux mains fermées. Quand on a décidé qui garde le trésor, tous les enfants en cercle mettent les mains fermées vers le camarade au milieu et commence à chanter. Le lapin se met à sauter par ci par là en essayant de deviner qui a le trésor. Si à “…tesoro troverai” (tu trouveras le trésor) le lapin indique le camarade juste, celui-ci devient alors le “coniglietto” (lapin) devient roi et prend la place de son camarade qui avait le trésor si il ne devine pas, le groupe continue à chanter jusqu’à ce que le trésor soit découvert. Comme variante, après

40

un nombre d’essais défini, on peut essayer de proposer un gage au lapin qui ne devine pas et l’enfant qui avait le trésor devient le lapin. Su dammi la mano** (allez, donne-moi la main) Les enfants se mettent par deux, l’un en face de l’autre, sur deux rangées, et commencent à chanter en effectuant les actions mentionnées dans le texte, à “Su dammi …e poi giriam” (allez donne…et après on y va) à deux reprises, et donc à “su dai proviam…” (oui allez, on essaie…) on propose des mouvements qu’on a choisis avant de commencer le jeu. Comme variante, la même danse peut être proposée avec un seul couple qui danse et le groupe qui regarde et accompagne, assis en rond. A la fin on peut recommencer avec un nouveau couple choisi spontanément ou en chantant une comptine pour tirer au sort.

Maria Catina** Dialogue entre un chevalier et une dame; à “buondì…” (bonjour) danse en couple selon les modalités à définir à chaque fois. Le chant peut être animé par un seul couple à la fois, ou bien avant de partir, les enfants se partagent en deux groupes, dames et chevaliers, en faisant l’animation tout entière par choeurs alternés. L’ordre de départ peut se faire avec les couples deux par deux, n’importe où dans la salle ou sur deux rangées ou en cercle, les chevaliers dos vers le centre , et les dames à l’extérieur qui regardent les chevaliers. O ciau ciau** Dialogue entre un chevalier et une dame; au refrain, la danse suit en couple selon les modalités qu’on aura définies au début du chant.

La pecora è nel bosco* (le mouton est dans le bois) Chant avec ronde: dans le cas d’une allure sautée, au “bum” (boum) on tapera avec les deux pieds par terre, dans le cas d’une allure marchée on tapera avec un seul pied par terre, au choix. La ronde peut être faite en bougeant même, deux cercles concentriques d’enfants qui se tiennent par la main, le cercle extérieur étant le plus large, et en alternant le chant entre les deux groupes.

Topolino topoletto* Jeu par deux, répandu particulièrement chez les petites filles, sur différentes combinaisons de gestes son accomplies avec les mains. Parmi les différentes variantes possibles, les petites filles se mettent par deux l’une en face de l’autre et au battement, elles tapent elles-mêmes dans leurs mains puis la main droite sur la main droite de la camarade, puis encore un battement des propres mains et la gauche sur la main gauche de la camarade. Là encore suit un battement et elles tapent encore dans leurs mains et trois autres encore avec les deux mains sur les mains du camarade en face – la droite sur la gauche, la gauche sur la droite du camarade. La séquence se répète de la même façon jusqu’à la fin de la chanson. Le jeu peut être proposé en accélérant progressivement: le couple gagnant est celui qui réussit à le faire sans se tromper jusqu’à la fin. Siam tre piccoli cinesi* (nous sommes trois petits Chinois) Jeu par deux comme celui qui est décrit dans “Topolino topoletto”. La bella lavanderina* (la belle lavandière) Le groupe fait une ronde en se tenant par la main autour d’un enfant qui mime la chanson en faisant la “lavanderina” (lavandière). A la fin, la lavandière donne un bisou sur la main

41

de son camarade qui prend la place au milieu et le jeu recommence. On choisit le gage à chaque fois avant de commencer le chant. Madama Pollaiola* Jeu de groupe identique à celui qui est décrit dans “Madonna Pollaiola”. Foglia foglina* (feuille, petite feuille) Les joueurs disposés en rond font les “foglie”’ (feuilles) ils se tiennent par la main et chantent en faisant la ronde; un camarade à l’extérieur, fait “l’inverno” (l’hiver) et tourne dans le sens inverse du cercle: à “via ti porterà” (via je t’emmènerai) il touche un joueur feuille qui viendra avec lui. Le jeu continue jusqu’à ce que tous les enfants soient appelés et qu’il ne reste plus qu’un seul enfant dans le premier cercle, qui fera le nouvel “inverno” (hiver). Comme variante, pour rendre le jeu plus rapide, et faire participer tous les enfants, à la capture des feuilles, les nouveaux capturés touchent aussi les joueurs du cercle; à la fin, on décide qui des derniers capturés deviendra le nouvel hiver “inverno”. Ero in bottega* (j’étais dans la boutique) Jeu par deux comme celui qui est décrit dans “Topolino topoletto”. A “tiche-tac” (Tic et tac) on peut aussi donner le rythme en tapant des mains, la paume de la main contre l’autre main, ou contre celle du camarade d’en face; au final “sul crapon” (sur la tête) le gagnant est celui qui réussit à taper le premier sur la tête de son camarade. On peut proposer le jeu en allant de plus en plus vite: le couple qui réussit sans se tromper jusqu’à la fin, gagne. Nella città di …* (dans la ville de...) On commence par une comptine pour tirer au sort et choisir qui fait la “ragazza bella” (jolie fille) et qui fait le “re” (roi); la “ragazza” (fille) se met au milieu du cercle que forment tous les enfants recroquevillés les genoux repliés – de façon à pouvoir se lever d’un seul mouvement – tandis que le “re” (roi) reste à l’extérieur. Le “re” (roi) tourne en rond et tous les autres chantent; à “bussa alla porta” (frappe à l porte) le “re” (‘roi) mime l’action de frapper, rentre dans le cercle, tout le monde se lève en frappant dans les mains et chantent “Evviva…” pendant que le “re” (roi) s’incline devant la dame, la prend par le bras ou par la main et marche avec elle, triomphant, au milieu des enfants. A ce moment-là, la dame peut choisir une autre dame pour la remplacer et le roi un autre roi, pour recommencer le jeu depuis le début. En ce qui concerne le texte, le nom de la ville varie en fonction de l’endroit où l’on joue. Une animation différente voit le groupe disposé en cercle avec les enfants qui se tiennent par la main, chantent et tournent dans le sens contraire des aiguilles d’une montre, tandis que le roi est en dehors du cercle et tourne dans le sens inverse. A “quando bussò alla porta” (quand on frappa à la porte), le groupe s’arrête, le roi mime le geste de frapper à la porte, le cercle s’ouvre, le roi rentre dans le cercle,choisit “la ragazza bella” (la jolie fille) et l’amène dans le centre. Le couple danse, en se tenant par le bras, bras droit avec le bras droit du camarade et tourne pendant que le groupe chante “Evviva la regina…che sposa il nostro re, pereppepè”. (Et vive la reine qui épouse notre roi...) Les enfants en rond, chantent en frappant dans leurs mains et éventuellement en sautillant; à “pereppepè” ils miment les trompettes avec leurs deux mains. La macchina del capo** (la volture du chef) Pendant la chanson, au mot “macchina” (voiture) les enfants font le geste avec la main comme si ils conduisaient - comme si ils tenaient le volant -, au mot “capo” (chef) ils font le

42

geste du salut militaire – en appuyant la main sur le front la paume de la main vers le sol -, au mot “buco” (trou) ils indiquent un cercle dans l’air – avec l’index d’une main, pour le mettre en avant sur un point fixe -, au mot “gomma” (pneu), ils font un cercle avec les deux mains – en partant du haut vers le bas, à droite et à gauche -, au mot “chewinggum” ils font semblant d’étirer avec leur main, un chewingum qu’ils auraient dans la bouche. Ces gestes continuent même quand il n’y a plus de mots, en continuant avec la chanson. Pour les enfants qui se trompent, on peut décider de quelques gages, ou bien leur demander de s’arrêter tout seuls et d’observer celui qui réussit à arriver à la fin sans se tromper. Le gagnant peut décider d’accompagner un groupe avec les instruments rythmiques et/mélodiques et le jeu peut continuer plusieurs fois jusqu’à ce que tout le monde parvienne à former un groupe d’instruments. Les enfants peuvent également proposer des variantes du texte et improviser des onomatopées. Tre bei tamburin** (trois beaux tambours) Le groupe choisit trois enfants qui font les “tamburini” ‘tambours)- deux avec les tambours dans la main et un avec des roses – et une petite fille qui fait la “figlia del re” (fille du roi). Tout le monde chante les strophes a-b-c, celles de la fille du roi et des tambours suivent seuls. Quand le tambour amoureux chante, les deux autres tambours l’accompagnent doucement avec le tambourin; puis tout le monde chante ensuite le final. On propose à nouveau le jeu avec de nouveaux enfants qui assument le rôle de soliste. Oh, come balli bene bella bimba** (oh,comme tu danses bien) Le groupe se met en cercle autour d’une petite fille: au refrain, les enfants font une ronde en se tenant par la main, pendant que leur camarade tourne dans le sens inverse. A “Varda che passa…” la petite fille se dirige vers une camarade et à “villanella” elle change de place avec elle. Au refrain la nouvelle compagne tourne dans le sens inverse du groupe. Pour le deuxième texte, une fois le tirage au sort à l’aide d’une comptine effectué, pour choisir la “villanella” et le “nonno”, (grand-père) le groupe se met en rond et fait une ronde autour de la camarade qui sautille joyeusement au milieu les mains sur les hanches; à “Varda che…la fa innamorar” la ronde de tout le monde continue et la jeune paysanne se met à tourner en sens inverse. Pendant ce temps-là, le “nonno” (grand-père) continue à regarder en tournant à l’extérieur, éventuellement l’air un peu curieux. A la reprise du refrain la “villanella” continue à tourner dans le sens inverse de celui des camarades, en tournant sur elle-même – bras ouverts – en alternance, libre par les petits sauts – les mains sur les hanches. A la fin du refrain, le groupe s’arrête et continue la chanson en tapant des mains régulièrement ou en faisant un autre geste son au choix – décidé avant – pendant que le “nonno” (grand-père) rentre dans le cercle et fait semblant de boire et de chanter en tendant les bras vers la jeune paysanne “villanella”. Au refrain final, la jeune paysanne “villanella” et le grand-père se prennent par le bras et marchent ensemble jusqu’à la conclusion de la chanson. Enfin, le “nonno” (grand-père) se charge de choisir son remplaçant et la “villanella” une autre “villanella” pour recommencer le jeu depuis le début.

Tarantella** Animation avec un dialogue alterné entre le chevalier et la dame, qui peut être fait par un seul couple ou par le groupe entier – partagé entre chevaliers et dames qui chantent en choeur chacun leur tour; à “dammi la man…” (donne-moi la main) éventuelle animation de mettre une bague. Le mouvement de l’homme rappelle le vol du faucon, avec des petits sauts et des battements rythmiques de mains, quelques fois sous le genou de la jambe levée, en alternant le mouvement des bras et des doigts comme des ailes, en les faisant

43

vibrer. Le mouvement de la femme procède au contraire par petits pas en faisant glisser le pied par terre, un pas à droite et un à gauche puis en avant en arrière, toujours en face ou à côté de l’homme; les mains restent sur les hanches les paumes des mains vers l’extérieur, sauf quand la dame évente de temps à autre un foulard devant le visage de l’homme. De la danse frontale, sans contact physique, on arrive à la concession des mains jusqu’à éventuellement une embrassade finale.

44

Beschreibung der Bewegungsspiele Cilip cilap*1

Die Kinder sind im Kreis,mit beiden Händen zur Faust geschlossen und zur Mitte hin gewandt aufgestellt. Ein Spiel kamerad zählt ab worauf die Kinder nach und nach die Hände hinter dem Rücken verschwinden lassen. Der Letzte, die geschlossene Faust nach vorne gestreckt zählt entweder erneut ab oder wird ausgeschaltet oder entscheidet, wer erneut abzählen darf.

Siseta forveseta* Die Kinder stellen sich zu Paaren mit überkreuzten Händen angefasst auf, ziehen und lockern von einer Seite zur andern bis sie sich zum Schluss ganz plötzlich loslassen.

Pimpiripette nusa* Die Kinder stellen sich zu Paaren, der eine dem andern gegenüber auf: nach dem frontalen Anschlagen beider Hände, rechte Handfläche gegen linke Handfläche und umgekehrt beginnt das Spiel indem die Hände im gleichen Rhythmus über Kreuz jeweils die rechte Handfläche mit der rechten des Gegenüber angeschlagen werden. Auf das Schlusswort „Pam“ hin kann man die Überkreuzfolge unterbrechen indem man frontal rechte Hand gegen rechte Hand und linke Hand gegen linke Hand des Gegenüber schlägt. Le violette* (Veilchen) Die Kinder stellen sich mit überkreuzten Armen zu Paaren nebeneinander auf, die rechte Hand auf die linke Hand des Anderen gelegt. Sie beginnen nun im Gleichmass mit dem rechten Bein anfangend nach vorne zu gehen. Die Schritte gleichen sich den Schwerpunkten des Textes an.Auf das Schlusswort „ zachete“ hin wird das Spiel nach Rückwärts gehend wiederholt. Danach wechseln sich die Paare aus.

Panigada e pancotto* Alle Kinder setzen sich in einen Kreis oder eine Reihe mit ausgestreckten Beinen und geschlossenen Füssen; ein Erwachsener oder ein Kind zählt ab indem er auf die Füsse zeigt. Der Fuss der mit dem Wort „Pancotto“ abgezählt wird muss mit angewinkeltem Bein nach hinten gezogen werden. Man fährt fort bis ein Kind mit ausgestrecktem Bein übrig bleibt. Es muss daraufhin auf Knien in der Mitte versuchen einen der Spielkameraden zu fangen, die im Kreis um ihn herumlaufen. Ist das geglückt muss dieses Kind neu abzählen oder im Kreis auf Knien ein anderes Kind fangen.

Occhio bello* (Schönes Äuglein) Ein Erwachsener hält sitzend ein Kind auf dem Schoss und singt den Reim indem er ihm die Augen, Wangen, Nase und Mund streichelt.Zum Schluss nimmt er das Näschen zwischen die Finger und schüttelt es leicht.

Ecco qua* (Da sind sie) Die Gruppe setzt sich um ein Kind herum das verschiedene Aufgaben an andere Kinder übergibt bis zum Austausch mit einem Kind aus der Gruppe. Eine Variante: Der Spielführer sitzt in der Mitte des Kreises, singt den Reim und berührt jedes mal ein

1 * Traditionelles Spiel

45

Kind das daraufhin ausgeschaltet wird. Das Kind, das am Schluss einen Kuss be kommt ist wiederum der neue Spielführer.

Macchinina rossa* (Rotes kleines Auto) Ein Kind hält ein rotes Auto in der Hand und läuft an seinen im Kreis oder in der Reihe sitzenden Spielkameraden entlang. Alle sprechen den Reim und am Schluss einer jeden Silbe für Silbe abgesetzten Frage antwortet dasjenige Kind das sich vor dem Auto befindet. Indem die Datennummern der Tage genannt werden folgt ein Auszählen indem das Auto von Kind zu Kind „springt“. Das Kind das mit der letzten Nummer ausgezählt wird geht in die Mitte des Kreises und ersetzt den vorherigen Freund.

Chi c’è* (Wer ist da) Eine Gruppe wählt zum Auszählen einen Anführer und teilt sich in zwei gleiche Teile auf; die Einen bilden eine enge Kette, die Anderen verstecken sich hinter jedem Einzelnen dieser Kette. Kein Kind darf wissen wer das Andere ist. Das Kind das ausgezählt wird darf mit den Händen nach hinten abtasten wer hinter ihm ist.Wenn es den Namen des Freundes errät (die Anderen müssen es bestätigen oder auch nicht) darf es nach vorne kommen und den Gruppenführer auswechseln ( selbstverständlich haben sich auch die versteckten Kinder wiederum ausgetauscht) Andernfalls darf ein anderes Kind auszählen. Die versteckten Kinder geben das „Los“ an, das vorher gemeinsam zwischen ihnen abgesprochen worden ist.Später tauschen sich die beiden Gruppen aus.

Gigino Gigetto*

Man färbt sich die Nägel der beiden Zeigefinger oder klebt sich Geranien – Blütenblätter oder leichtes Papier mit Schablonen eines Gesichtes darauf. Dann hebt man die Finger hoch, erst den einen, dann den anderen während man den Reim rezitiert. Bei „sparisci Gigino“ knickt man den Finger ein bis er in der Handfläche verschwindet. Am Schluss kommen beide gefärbten Nägel wieder zum Vorschein.

Regina Reginella* Die Kinder suchen eine “Königin” aus die sich in einiger Entfernung der Mitspielerreihe gegenüber aufstellt, die Schulter an Schulter aufgereiht ist. Jedes Kind rezitiert den Reim und auf die Antwort der “Königin” hin führen sie die angesagte Bewegung aus. Wer sich als erster der “ Königin“ nähert wechselt sie ab.

Pinocchio* Man beginnt mit den in die Seiten gestemmten Fäusten und den zusammengestellten Füssen. Auf „ Alla larga“ (öffnen) spreizt man die Beine, auf „Alla stretta“ (schliessen) schliesst man die Beine; auf „Pinochio in bicicletta“ hüpft man zwei mal indem man die Beine abwechselnd nach vorne und nach hinten spreizt (zuerst das rechte Bein nach vorn, dann das linke) Auf „ -cletta“ schliesst man die Beine und man fährt fort dem Text folgend. Beim Schluss „se ne va“ (geht weg) endet man mit einem Knix oder einer anderen symphatischen Geste. Giro girotondo* (Ringelreihen) Die Kinder bilden einen Kreis indem sie, sich an den Händen haltend, umherlaufen, mal rechts und mal links herum und dabei den Reim singen. Bei „tutti giù per terra“ lassen sie sich los und auf den Boden fallen. In der Version “Sigismondo” singt die

46

Gruppe während des Kreisspiels: Auf “eins” und ”zwei” können die Kinder hochspringen, auf “drei” lassen sie sich auf den Boden fallen.

Tric e trac* Die Spieler stehen im Kreis, jeder hält in der Hand eine Kartoffel oder einen anderen Gegenstand. Jeder Spieler übergibt sie in seine rechte Hand und dann weiter, mit nach unten zeigender Handfläche, in die linke Hand des rechts von ihm stehenden Mitspielers und so die Kette entlang immer dem abgesetzten Rhythmus des Liedes entsprechend. Bei „tegnel in mà“ stoppen alle mit den zusammengeführten rechten und linken Händen der Spieler um die Kartoffel. Bei „lassel ndà“ fallen alle rechten Hände mit der Kartoffel nach unten. Das Spiel kann beendet werden wenn alles korrekt verlaufen ist oder wenn sich jemand in der Bewegung geirrt hat. Wer ausgeschaltet wird kann zur Strafe das weitere Spiel mit Klatschen und Trampeln dem Rhythmus entsprechend begleiten. Carnevale nelle case**2 (Carneval zu Hause) Eine Gruppe, die so aufgebaut ist dass die Anzahl der Jungen der Anzahl der Mädchen überwiegt stellt sich zu einem Kreis auf und sucht aus den Mitspielern ein Kind aus das den Carnevale darstellt und den Reim, immer akzentuierend abgesätzt, singt und dabei zwischen den Mädchen und dem Kreis der Jungen abwechselnd, abzählt.Zum Schluss gibt „Carnevale“ einen Kuss der „figlia del re“ (Tochter des Königs) die den neuen „carnevale“ unter den anwesenden Jungen aussucht:das Spiel fährt fort mit dem progressiven Ausscheiden der Hauptfiguren bis nur noch zwei Jungen und ein Mädchen übrigbleiben. Die zwei Jungen bilden einen Stuhl mit gekreuzten Armen für die letzte „figlia del re“während die ausgeschiedenen Mitspieler aus zwei parallelen Reihen eine Strasse bilden. Wenn die „figlia del re“ sich hingesetzt hat transportieren die zwei Jungen sie im Triumpfzug durch diese Strasse an allen Mitspielern vorbei. Zum Schluss darf die „figlia del re“den neuen „Carnevale“ aussuchen und das Spiel beginnt wieder neu. Eine einfachere Variante des Spiels besteht darin ein Kind auszählen zu lassen: wird ein Junge gewählt tauscht man den Platz aus,ist es ein Mädchen gibt er ihm einen Kuss und sie darf den neuen Carnevale aussuchen. Wenn man das Wort “figlia” mit “figlio” austauscht kann das Spiel zwischen Mädchen und Jungen gewechselt werden und es können die Mädchen auszählen.

Teresina*

Die Kinder stellen sich paarweise nebeneinander mit über Kreuz gefassten Armen auf; die rechte Hand über der Linken. Sie beginnen in gleichem Rhythmus, angefangen mit dem rechten Fuss nach vorne zu gehen. Die Schritte stimmen mit den Schwerpunkten des Textes überein. Auf „sac“gehen sie rückwärts und beginnen von Neuem. Die Paare wechseln sich danach aus. Das Spiel stimmt mit dem des Violette überein.

O mosca* Einem Kind werden die Augen verbunden und es läuft umher während die Gruppe den Kinderreim rezitiert; Die Mitspieler “leiten” die “ blinde Fliege” unter Gesten - Tönen, Phrasen und Worten umher bis derjenige der geschnappt wird die neue “ Fliege” ist.

2 ** Bewegungsspiel als Unterrichtsübung

47

Il trenin* (Das Züglein) Die Spieler setzen sich in einem Kreis auf den Boden oder um einen Tisch herum mit vier Nüssen in einer Reihe vor sich und einer Nuss in der rechten oder linken Hand. Die vier Nüsse haben einen Abstand voneinander der erlaubt eine zic-zac – Bewegung mit der Hand dazwischen durchzuführen während der Reim dazu zitiert wird. Auf der ersten Silbe des Wortes „cit-tà“ wird die Nuss mit der Hand hochgeworfen um sie zusammen mit der Hand des Nachbarn bei „città“ aufzufangen. Man spielt so lange weiter bis alle Nüsse verschwunden sind indem man auch zwei oder drei gleichzeitig hochwirft. Wenn der Spieler einen Fehler macht ist der Nächste dran. Eine Variante des Spiels sieht vier Nüsse an den Ecken eines imaginären. Vierecks vor. Die Spieler beginnen indem sie mit der Hand über die Nüesse springen. Auf dem Wort „cit-tà“ fährt man wie beim ersten Spiel fort. Ein traditionelles Spiel schlägt eine andere Variante vor indem die Nüsse in einer Reihe oder im Quadrat angeordnet werden; man spielt frei ohne einen Reim zu sprechen bis alle Nüsse gewonnen worden sind

Fazzoletto* (Taschentuch) Die Kinder stellen sich paarweise gegenüber und ziehen sich mit über Kreuz gefassten Händen hin und her in gegensätzliche Richtungen. Auf der ersten Silbe des Wortes „Ma-ma“ halten sie an und auf der Zweiten lassen sie sich los.

Din don** Die Kinder stellen sich an den Händen gefasst zu einem Kreis auf und beginnen einen Ringelreihen, halten ab und zu an um die Richtung vom Uhrzeigersinn in die andere Richtung zu ändern. Zum Schluss lassen sie sich alle los und auf den Boden fallen wie bei den „Porte“. Da Milano** (Aus Mailand) Die Kinder sind verstreut aufgestellt und laufen in gleichem Rhythmus singend los indem sie auf den Oktaven hochspringend und wie einen Kranich im Flug imitierend die Arme bewegen; auf dem Schlusswort „su una zampa“ bleiben sie auf einem Bein stehen.Als Variante gewinnt das Kind das am längsten auf einem Bein ausharren kann.Wenn man den Text verändert und statt „ zampa“ „panca“ sagt formieren sich zwei Gruppen; die Gruppe „gru=Kranich“ imitiert weiter den Flügelschlag mit den Armen während die „panche“, mit ausgestreckten geschlossenen Armen einen Kreis bildend, herumlaufen. Auf das Wort „stanca“ hin bleiben die „panche“ stehen und warten auf den Schluss des Liedes um die Kraniche einzusammeln, die sich in ihre Arme werfen. Wer nicht rechtzeitig ankommt muss anschliessend eine „panca“ sein. Piove pioviccica** (Es regnet und nieselt) Die Kinder begleiten das Lied indem sie mit den Händen und Fingern das Fallen der Tropfen von oben nach unten imitieren bis zu „si appiccica“ (bleibt hängen) beim zweiten „si appiccica“ legen sie die Hände auf den Kopf „sul tetto“ ( auf das Dach) und bei „tutti vanno a letto“ (alle gehen zu Bett) machen sie die Geste des Schlafens indem sie beide Handflächen aneinander an eine Wange legen. Farfallina** (Kleiner Schmetterling) Die Kinder verteilen sich in einem Raum auf imaginären oder Pappblumen. Nach dem Rhythmus des Liedes entfernen sie sich springend von ihrem Platz indem sie mit den Armen die Bewegungen des Schmetterlings nachahmen. Beim Wort „poserà“ springen sie alle so schnell wie möglich auf ihre oder eine Nachbarblume zurueck. Die Kinder

48

die nicht rechtzeitig ihren oder einen anderen Platz wiedergefunden haben bleiben draussen, können aber eine Gruppe bilden, die das Lied mit Musikinstrumenten begleiten bis nur noch ein Kind im Spiel übriggeblieben ist. Eine Variante besteht darin dass man nach und nach die Blumen entfernt und alle draussengebliebenen Kinder der Gruppe das Lied mit Instrumenten begleiten. L’uccellin** (Die Möve) Die Kinder laufen in einer Schlange hinter einem Spielleiter her, der sie nach Belieben führt. Zu Beginn des Liedes laufen sie, den Rhythmus mit den Schritten scandierend und die Bewegungen des Fliegens mit den Armen angebend. Auf der letzten Silbe von „venti-tre“ bleibt die Gruppe mit zusammengestellten Füssen stehen und bei „uno-due tre“ eins-zwei drei bewegen die Kinder wieder die Arme, den Flug der Möven nachahmend. Zum Schluss geht der Spielleiter an das Ende der Schlange und das Spiel beginnt von vorne bis jedes Kind einmal die Rolle des Leiters übernommen hat. Passa Garibaldi** (Garibaldi geht vorbei) Zwei Kinder bilden, sich gegenüber stehend, mit hochgehobenen Armen eine Brücke durch die alle Kinder, vom Gruppenleiter geführt, hindurchlaufen. Die Kinder singen während sie sich hindurchbewegen. Bei dem Wort „testa“ (Kopf) fallen die Arme der „ponte“(Brücke) herab und halten das Kind darunter gefangen. Die ausscheidenden Kinder bleiben ausserhalb des Spiels. Wer nicht gefangen wird kann das Spiel neu aufstellen indem er aus allen Gefangenen die Mitspieler der Brücke aussucht.

Era la sera* (Es war Abend) Die Kinder stehen im Kreis, halten sich an den Händen und singen. Ein vorher von der Gruppe ausgewählter Sprecher oder auch die ganze Gruppe sagt am Ende des Liedes die Worte „Cavalieri al passo“ (Kavalier, im Schritt) Darauf singt die Gruppe erneut indem sie im Uhrzeigersinn im Kavaliersschritt weiter marschiert. Am Ende der Strophe hält die Gruppe an während der Sprecher/Gruppe ausspricht „Cavaliere al passo, al trotto“ (Kavalier, im Schritt, im Trott) worauf die ganze Gruppe von einem Bein auf das andere hüpfend sich wieder in Bewegung setzt. Beim neuerlichen Halt mit dem Ausspruch „Cavaliere al passo,al trotto al galoppo“ (Kavalier, im Schritt, im Trott, im Galopp) fängt die Gruppe an zu galoppieren. Beim Erreichen von „con una mano“ (mit einer Hand) bleiben die Kinder stehen, lassen sich los und schlagen sich singend mit der linken Hand auf das linke Knie; bei „con due mani“ (mit zwei Händen) schlagen sie mit beiden Haenden auf beide Knie; bei „con un piede“ (mit einem Fuss) trampeln sie mit dem linken Bein auf den Boden; bei „con due piedi“ (mit zwei Füssen) springen sie auf und bleiben stehen. Am Schluss des Liedes wiederholt der Sprecher/Gruppe den gesprochenen Teil während er/sie sich mit kleinen Schritten in die Mitte des Kreises begibt: angekommen folgt ein Schweigemoment wonach bei einem explosionsartigen „Bum“ zum Schluss alle nach hinten springen. In der Version „C’era una sera“ (es war ein Abend) folgt die oben beschriebene Bewegung aber beim Schlusswort „con la testa“ (mit dem Kopf), das nicht im vorherigen Text enthalten ist, singen die Kinder bei dem sie mit dem Kopf den Körper bewegen; darauf sprechen sie alle den Abschnitt „al passo,al trotto,al galoppo con una mano, con due mani, con un piede, con due piedi, con la testa, a terra“ und beim Ausruf „a terra“ (auf den Boden) lassen sich alle Kinder auf den Boden fallen. La bella pecorina* / ** (Das hübsche Schäfchen) Es werden zwei Kinder ausgesucht und sich gegenüber gestellt, sie heben die Arme hoch und bilden mit ihnen einen Bogen, eine Brücke, durch die die Kinder die einen

49

Kreis bilden durchlaufen; das eine Kind der Brücke ist ausserhalb das andere im Kreis und mit dem Rücken zur Mitte hin aufgestellt. Die Kinder der Gruppe singen und laufen im Kreis, sich an den Händen haltend durch das Tor. Am Ende, auf „Fa“ fallen die Arme der beiden Kinder herunter und halten das zwischen ihnen gefangene Kind fest, das, wie ein Schaefchen „Bee“ usrufend zwischen „martello und tenaglie“ (Hammer und Zange) als Strafe auswählen darf. Wenn es „martello „ sagt werfen sich alle Kinder über es.Sagt es „tenaglie“wird es an der Nase gekniffen. Das Spiel kann abgeändert werden indem man ein Kind als martello und eines als tenaglie auswählt, die wiederum einen Bogen bilden und eines der Vorherigen den Platz des gefangenen Kindes einnimmt. Oder das vorher gefangene Kind sagt den Namen von einem der Bogen bildenden Mitspieler mit dem es tauschen möchte. Man kann auch andere Tiernamen in den Text einfügen deren Stimmen das jeweilig gefangene Kind nachahmen sollte. Es folgen zwei andere Vorschläge dieser Erziehungsarbeiten: 1. Die Gruppe bildet einen Kreis, sich an den Händen haltend um ein Kind herum, das das Schäfchen auf allen Vieren laufend darstellen soll. Ein anderes Kind ausserhalb des Kreises soll den Wolf darstellen. Am Ende des Liedes macht das (Schaf) mit einem Beee ein Glissando. Zwei Kinder des Kreises bilden einen Ausgang. Das Schäfchen läuft um den Kreis herum um sich nicht vom Wolf fangen zu lassen. Der Wolf versucht seinerseit aus einer undichten Stelle des Kreises auszubrechen. Nach Wunsch kann das Spiel weiter gehen indem Schaf und Wolf die Rollen tauschen wenn das Schaf vom Wolf gefangen worden ist. 2. Eine andere Variante sieht vor dass sich das Schaf in einen Löwen, Dinosaurier oder ein anderes wildes Tier verwandelt, den Wolf angreift und das Spiel mit einer Rauferei der Beiden endet. Den Mitspielern kann die Aufgabe gegeben werden zu erraten, in welches Tier sich das Schaf verwandelt hat.

Girotondo il pane cotto al forno* (Das fertige Brot im Ofen) Die Gruppe hält sich an den Händen und läuft singend im Kreis um ein Kind herum, das einen Blumenstrauss in den Händen hält. Am Ende des Liedes bleibt die Gruppe stehen, lässt sich los und das Kind mit den Blumen nennt den Namen eines Mitspielers, dieser empfängt kniend den Strauss und bleibt seinerseits in der Mitte stehen während sich das Spiel wiederholt.

O Maria Giulia* Die Gruppe sucht ein Kind aus das in der Mitte des Kreises steht. Sich an den Händen haltend läuft sie singend um das Kind herum das das Lied dem Inhalt entsprechend mit Gesten mimt. Am Ende gibt „Maria Giulia“, die ab und zu auf verschiedene Kinder des Kreises mit dem Finger zeigt, einem ausgewählten Kind dieses Kreises einen Kuss auf die Wange gibt worauf dasjenige seinen Platz einnimmt und das Spiel wieder beginnen lässt. Eine Strafe kann nach Wunsch gegeben werden bevor das Lied erneut gesungen wird. Fornaio, è cotto il pane?* (Bäcker, ist das Brot gebacken?) Die Kinder stellen sich an den Händen haltend zu einem Halbkreis auf. Eines der am Ende stehenden Kinder ist der Bäcker, das Andere ist der Spielleiter der die Fragen stellt: „Bäcker,ist das Brot gebacken?“ „Si/Ja oder No/Nein“, „Wie ist es geworden?“ „Verbrannt oder gebacken oder lecker“. Der Bäcker nennt den Namen des vorletzten Kindes das neben ihm in der Reihe steht. Die Gruppe beginnt den Wiederholungsreim „povero...“ (Armer...) zu singen und der Anführer leitet die Mitspieler unter den Armen des genannten Spielers hindurch indem dieser mit fest geketteten Armen steif stehen bleibt. Das Spiel geht weiter indem alle weiteren Spieler nach und nach an den

50

nächsten angeketteten Spieler ebenso festgehakt werden. Wenn alle angekettet sind geben sich Bäcker und Spielleiter die Hand und ketten sich damit automatisch aneinander. Somit befinden sich alle Spieler mit dem Rücken dem Kreisinneren zugewandt. In dieser Aufstellung singen alle Spieler die Strophe mit dem Namen des Bäckers und laufen gegen den Uhrzeigersinn. Dann rufen alle „Uno,Due,Tre“ (Eins Zwei Drei) und indem sie sich unter den eigenen Arm hindurch drehen befreien sie sich ohne sich loszulassen. Wenn alle zum Kreisinneren gewandt stehen rufen sie gemeinsam „Ecco il pane“ (Hier ist das Brot) Das Spiel beginnt von Neuem und wird erst beendet wenn alle Mitspieler einmal Bäcker und Anführer gewesen sind. Al mattino Giacomino** (Am Morgen, kleiner Jacob) Die Kinder singen in der Gruppe und mimen alle Tätigkeiten die von Giacomino ausgeführt werden. Improvisierend kann jedes Kind plötzlich eine Variante singen und damit eine andere Tätigkeit anzeigen die aber perfekt dargestellt, und am Schluss bei „Don Diri Don“, von allen Kinder nachgeahmt werden muss. Pianta la fava* (Pflanze die Bohne ein) Die Gruppe sitzt im Kreis und singt während ein Kind in der Mitte sitzend die dem Text entsprechenden Tätigkeiten der Bäuerin ausführt. Der Text kann plötzlich variiert werden und das Kind muss augenblicklich die Änderungen in die dementsprechenden Bewegungen umsetzen. Dasselbe Lied kann als Aufgabe für alle Kinder gelten, die alle die Aktionen des Pflanzens, Rupfens, Erntens Schälens, Kochens und Essens ausführen; auf „l’altro poco si riposa cosi“ (danach ruht man sich aus) überkreuzen die Kinder die Arme. Wenn ein Kind sich irrt bekommt es eine kurze und leichte Bestrafung und das Spiel fängt wieder neu an. Man kann auch nach Belieben andere Bohnen-und Gemüsearten nennen. Der erzieherische Sinn liegt darin,dass der Name der Pflanzen nach und nach wechselt aufgrund von Indikationen die das damit beauftragte Kind angibt und somit eine grössere Anzahl von unterschiedlichen Gemüsesorten vor sich hat.

In un vaso di porcellana* (In einer Vase aus Porzellan) Ein Paarspiel, speziell bei Mädchen verbreitet,basiert auf verschiedene Kombinationen von Geste-Klang mit den Händen ausgeführt.Unter den möglichen Varianten ist eine, bei der sich die Mädchen als Paar gegenüberstehend aufstellen, sich auf der eins des Taktes auf die eigenen Knie, dann Handfläche gegen Handfläche der eigenen Hände, dann die rechteHand gegen die rechte Hand, dann die linke Hand gegen die linke Hand der Mitspielerin schlägt. Der Teil wiederholt sich bis zum Ausspruch „danze americane“ (amerikanischen Tänze). Hier machen die Spieler eine vom Kind gewünschte Drehung von 360 Grad um sich selbst und wiederholen das ständige Gesten-Klang-Spiel. Auf „Pom-Pom“ folgt das frontale Händeschlagen, die rechte gegen die linke Hand des Mitspielers und umgekehrt. Mastro Ciliegia* (Meister Kirsche) Die Gruppe singt indem sie sich zum Kreis oder zu einer Schlange angefasst fortbewegt bei jeder Strophe von einem anderen Kind angeführt. Nachdem die verschiedenen Kinder den Anführer dargestellt haben gehen sie an den Schluss der Reihe und haben somit ihre Aufgabe erfüllt.

51

Tocca la spalla** (Berühre die Schulter) Der Reim kann von einem Erwachsenen rezitiert werden der ein Kind, das Gesicht dem eigenen Gesicht zugewandt, auf dem Schoss hält. Der Erwachsene singt und berührt dabei zart verschiedene Körperteile des Kindes, auch „occhiolino“ (Äuglein zukneifen) macht wenn es vom Kind gewünscht wird. In der Gruppenarbeit können die Kinder im Kreis sitzen oder stehen indem sie auf eine Schulter, ein Knie oder ein Auge zeigen; sie können mit einem Fuss stampfen, „occhiolino“ machen und zum Schluss entweder sich oder einem Mitspieler an der Seite zart am Ohr ziehen nachdem sie sich zuvor für das rechte oder linke Ohr abgesprochen haben.Wer am Schluss einen Fehler macht muss eine Strafe absitzen. In einer anderen Variante sitzt ein Kind im Kreis das alle improvisierten Angaben der übrigen Kinder anzeigen muss. Um den Spieler auszutauschen singt man „tocca la spalla a...“ (berühre die Schulter von...) und nennt den Namen desjenigen Kindes.

Mapin mapon**

Zu Beginn des Spieles nimmt ein stehendes Kind eines seiner sitzenden Mitspieler mit dem Wort „jetzt“ an die Hand um es aufstehen zu lassen. Das aufgestandene Kind wird damit wiederum Gruppenleiter und nimmt ein anderes Kind am Ende der Wiederholung zum Aufstehen an die Hand. Das Spiel wird fortgeführt bis alle Kinder aufgestanden sind und singen. Vor dem Spiel kann man sich gemeinsam überlegen was noch am Schluss ausgeführt werden soll. Oh, che bel castello* (Oh, welch schönes Schloss) Zwei Kinder beginnen mit der ersten Strophe des Liedes und führen einen Ringelreihen aus worauf die übrigen Kinder in einem grösseren Kreis mit der zweiten Strophe antworten. Man fährt mit dem wechselnden Dialog fort. Wenn die zwei Kinder „heben wir einen Stein auf...“ singen nehmen sie ein Kind aus dem grösseren Kreis heraus. Das Spiel geht weiter bis nur noch zwei Kinder davon übriggeblieben sind. Nun kann das Spiel wiederum von ihnen angefangen werden. In der Variante, in der nicht „heben wir einen Stein auf...“ gesungen wird bilden die Kinder zwei gleiche sich gegenüberstehende Reihen in denen sie sich mit überkreuzten Armen festhalten. Die beiden Reihen laufen aufeinander zu und wieder zurück während sie die Strophen des Liedes singen.

C’era una volta un papero* (Es war einmal ein Enterich) Die Kinder beginnen singend den Ringelreihen;bei „allé vu dansé“ (geht und tanzt) machen sie acht Sprünge indem sie sich paarweise mit den rechten Armen einhaken und weitere acht Sprünge indem sie sich mit den linken Armen eingehaken.

O bravi tamburini* (O Ihr braven Trommler) Es werden zwei Reihen, eine aus Jungens, eine aus Mädchen zusammengesetzt, gebildet, die sich zwanzig Schritt voneinander entfernt gegenüber aufstellen. Die Spieler fassen sich mit vorn überkreuzten Armen an sodass sich zwei Ketten bilden. Die männliche Kette läuft mit dem an den Gesang angepassten Rhythmus auf die weibliche Kette zu. Vor der Mädchen gruppe angekommen läuft sie nach rückwärts zurück und wiederholt den Reim. Daraufhin läuft die Mädchengruppe, den zweiten Vers singend, auf die Jungengruppe zu und wieder zurück. Man fährt fort indem versucht wird den Namen der „figlia“ (Tochter) zu erraten. Wenn die Tochter nicht hervorkommt wird das Spiel beendet indem sich beide Gruppen in der Mitte treffen und gemeinsam den letzten Vers singen. Die Gruppen lösen sich in einer Rauferei auf.

52

Gli ambasciatori* (Die Botschafter) Die Kinder stellen sich in zwei sich gegenüberstehenden Reihen mit überkreuzten Armen auf und gehen mit zwölf Schritten aufeinander zu und zwölf Schritten wieder zurück(bei der Wiederholung der Phrase). Auf die Frage hin „was werdet ihr ihnen schenken“ bieten die Beauftragten wenig schöne Gaben der anderen Gruppe an worauf diese ausruft „nicht diese, nicht diese Schlechten“; nachdem schönere Geschenke angeboten werden ruft die Gruppe „Ja,diese gefallen uns“. Am Schluss bilden zwei der „ambasciatori“aus üeberkreuzten Armen einen Stuhl um im Triumpf das ausgewählte Kind fortzutragen.

La penitenza* (Die Bestrafung) Die Kinder bilden einen Kreis, halten sich an den Händen, machen einen Ringelreihen und besingen die Strafen die das Kind, in der Mitte des Kreises aufgestellt, ausführen muss. Das Kind, dem bewusst auf die Füsse getreten wird muss sich mit dem Kind in der Mitte austauschen und das Spiel geht weiter bis alle einmal an der Reihe waren. Ho perso una pecorella* (Ich hab ein Schäfchen verloren) Es werden zwei Kreise gebildet in denen sich die Kinder an den Händen halten, den grösseren Kreis A und den kleineren Kreis B. Vor dem Beginn sucht sich die Gruppe A aus der Gruppe B „das verlorene Schaf„ aus indem sie sich gut die Farbe der Kleidung, der Schuhe, der Strümpfe, der Augen und der Haare merken. Diese Charakteristiken des ausgesuchten Schafes werden im Laufe des Gesanges beschrieben. Um das Wiedererkennen zu ermöglichen fängt zuerst die Gruppe A an zu singen, dann antwortet die Gruppe B. Die Dialoge wechseln sich ab bis der Name des ausgewählten Kindes genannt wird, das sich daraufhin in den Kreis A einordnet. Wenn nur noch ein Kind übriggeblieben ist darf dieses die neuen Mitglieder einer Gruppe auswählen und das Spiel beginnt wieder neu.

Madama Dorè* Die Spieler stellen sich in einem Kreis auf und laufen singend in die umgekehrte Richtung als ein Kind ausserhalb des Kreises, das den „scudiero“( Ritter ) darstellt. Der Ringelreihen beginnt mit „o quante belle figlie“ (oh, wie viele schöne Töchter) und der „scudiero“ bewegt sich weiter während er „il re ne domanda una“ (der König möchte Eine) singt. Das Lied wechselt mit Tutti-Solo ab; wenn die Gruppe „prendete la più bella“ (nehmt die Schönste) singt heben zwei Kinder die Arme, lassen den scudiero in den Kreis der auf „la più bella“ anfängt die Kinder abzuzählen und mit dem ausgezählten Kind Hand in Hand aus dem Kreis wieder herausgeht nachdem der Satz „allora vi saluto“ (dann verabschiede ich mich) gesprochen wird. Das Spiel geht weiter bis nur noch ein Kind des Kreises übriggeblieben ist, das seinerseits wiederum den neuen „scudiero“ darstellt.

Questo è l’occhio bello* (Das ist das schöne Äuglein) Ein Erwachsener nimmt ein Kind auf seinen Schoss, das Gesicht dem seinen zugewandt, er singt und berührt zart verschiedene Körperteile des Kindes; die Augen, die Wangen, den Mund: umkreist ihn leicht mit dem Finger bei dem Wort „chiesina“, die Mundöffnung bei „porticina“ (Türchen) und schüttelt am Schluss ganz zart das Näschen.

53

Questa mattina** (An diesem Morgen) Eine Gruppe der „pesci“ (Fische) nimmt sich an die Hand, formt einen Kreis und bewegt sich im umgekehrten Sinn als der „pescatore“ (Fischer), der ausserhalb des Kreises steht. Während die Gruppe den Ringelreihen macht berührt er bei dem sich wiederholenden Wort „pescare“ (fischen) zwei Mitspieler des Kreises, die sich daraufhin zu ihm gesellen. Das Spiel geht weiter und die jeweils herausgezogenen Spieler berühren auch ihrerseits zwei weitere Kinder. Wenn viele Kinder bei diesem Bewegungsspiel teilnehmen, kann es in dieser Form durchgeführt werden. Ansonsten ist es besser nur einen „Fisch“ zu berühren und die herausgezogenen Spieler nicht mehr am Weiterspiel teilnehmen zu lassen.

La rana e il rospo** (Der Frosch und die Kröte) Die Gruppe sucht aus den Kindern drei „figlie“ (Töchter) und einen „rospo“ aus. Die Kinder setzen sich mit gekreuzten Beinen zu einem Kreis und drehen sich, der Pulsation der Musik entsprechend mit ihren Oberkörpern hin und her. Die „rana-figlie“ sitzen innerhalb des Kreises. Bei „salta fuori“ (spring hinaus) springt eine der „rana-figlie“ auf und aus dem Kreis heraus worauf der „rospo“ sie mit einem Kopfschütteln ablehnt. Die somit verweigerte „rana“ setzt sich ausserhalb des Kreises hin. Die dritte „rana“ aber wird vom „rospo“ akzeptiert und wird Arm in Arm von ihm um den Kreis geleitet während die Gruppe singend erklärt was sie von ihm als Geschenk haben möchte. Bei der Antwort „il mio palazzo è là“ (dort ist mein Schloss) führt er sie in den Kreis hinein und auf den Schlussatz „come sono mal marità“ (wie schlecht bin ich verheiratet) hin wird die gewählte „rana“ ohnmächtig. Das Spiel geht weiter indem andere Kinder für diese Darstellung ausgesucht werden. Io sono contadinella* (Ich bin die kleinen Bäuerin) Es werden zwei Kreise zu gleichen Teilen aus den Mitapielern gebildet, der Mädchenkreis aussen und der Jungenkreis innen. Von „io son“ (ich bin) bis „mi tocca lavorar“ (ich muss arbeiten) bewegen sich die Kreise in gegensätzliche Richtungen, singend und eine „Englische Kette„ bildend; sie bewegen sich im zic-zac jeweils die linke Hand der linken Hand des Mitspielers und umgekehrt gebend zwischen dem äusseren und inneren Kreis. Auf „E cinquecento...indovina che cos’è“ (fünfhundert...rate was es ist) bleiben sie stehen und wechsen den Standpunkt der Kreise aus. Die Mädchen nach innen und die Jungen nach aussen in Paaren, den Rücken der Mitte des Kreises zugewandt. Alle springen hoch, die Fäuste in die Hüften gestemmt, abwechselnd das rechte und das linke Bein nach vorne werfend. Bei „e son ciliege...nel giardin“ (und es sind Kirschen...im Garten) klatschen die Paare erst mit den rechten dann mit den linken, dann mit denen des Gegenueber in die Hände. Darauf werden die eigenen Hände Handfläche gegen Handfläche geschlagen. Diese Sequenz wiederholt sich dreimal. Bei „E tira e molla“ (zieh und lockere) wird ein zic-zac – Lauf ausgeführt indem man sich bei überkreuzten Armen an den Händen fasst, einen Arm vorstreckend den andern einziehend, und am Schluss auf „lascia ‚ndà „ (loslassen) sich alle Spieler mit aller Kraft loslassen.

Nel castello* / ** (Das Schloss) Die Kinder bilden einen Kreis, nehmen sich and die Hand und laufen um ein Kind in der Mitte herum, das den „Cavaliere“ (Kavalier) darstellt. Die Gruppe beginnt zu singen und dreht sich in die entgegengesetzte Richtung als der „cavaliere“. Bei dem Wort „portare via“ (fortbringen) bleiben alle stehen. Der „cavaliere“ kniet sich vor einer Mitspielerin nieder, hakt sie ein, führt sie in den Kreis und in der Wiederholung singen alle und klatschen rythmisch mit den Händen. Er dreht sich hüpfend mit der Mitspielerin am Arm

54

erst acht Schritte in eine Richtung, dann acht Schritte in die andere Richtung selbstverständlich die Arme mit denen der Partnerin wechselnd. Daraufhin lässt er seine Dame los die im entgegengesätzten Uhrzeigersinn als die Gruppe tanzt, während diese die zweite Strophe des Liedes singt.Bei „tic-tac“bleiben alle stehen und die Dame wiederholt den Liedteil der vom „cavaliere“ angestimmt wird. Nach den Sprüngen in der Wiederholung entfernt sich die Dame aus dem Kreis und das Spiel beginnt mit einem neu ausgesuchten „cavaliere“, der vor dem Spiel scherzend fragt „E chi vuol ballare con me?“ (wer möchte mit mir tanzen). Als Erziehungsarbeit schlägt man den Kindern vor, sich in gleichen Abständen im Raum zu verteilen, Damen und „cavalieri“ müssen gleichzählig oder auch abwechselnd im Kreis angeordnet sein. Alle bewegen sich singend, entweder für sich allein oder zusammen, im Ringelreihen.Bei der Wiederholung bilden sich Paare (rechter Arm gegen rechten Arm) die acht Sprünge im Uhrzeigersinn vollziehen und darauf (linke Schulter gegen linke Schulter) acht Sprünge in die andere Richtung. Die Einzelaufstellung der Spieler erlaubt einen stäendigen Wechsel der Paare.

Tela tela* Die Kinder stellen sich im Halbkreis auf und nehmen sich an die Hände. Der Spielleiter führt die beiden Enden zusammen und bei „..e poi dopo passiamo sotto,sotto,sotto“ (und jetzt laufen wir alle durch) lässt er die Kinder unter den Armen des letzten und vorletzten Spielers durchlaufen und diesen somit eine Drehung von 180 Grad mit geketteten Armen machen. Das Spiel geht weiter indem nach und nach immer der nächste Spieler an den letzten angehakt wird bis alle Spieler ausser dem ersten und dem letzten festgekettet sind.Die Spieler befreien sich indem sie die Arme hochheben und sich um sich selbst drehen ohne dabei die Hände loszulassen. Ein zweites Bewegungsspiel besteht darin einen zic-zac auf allen Vieren kriechend durch eine langgezogene Kette durchzulaufen. Wenn das Kind nicht vor dem Liedschluss die Kette durchlaufen hat wird es bestraft. Das Spiel geht weiter indem nach und nach alle Mitspieler drankommen. Als Variante kann man die Kinder mit gehobenen Armen über dem Kopf eine lange Leine halten lassen. Sie müssen alle in einem gewissen Abstand voneinander stehen. Es beginnt der an einem Ende stehende Spieler der die Leine loslässt und an dem nächststehenden Spieler vorbei an allen Spielern entlang läuft. Die Mitspieler lassen dabei die Leine in die Richtung des laufenden Kindes fliessen und das Spiel geht weiter bis alle Kinder den zic- zac – Lauf ausgeführt haben. Ein drittes Bewegungsspiel dieser Art besteht darin, dass die Kinder sich an den Händen halten. Einer der beiden Spieler die an den Enden der Reihe stehen stützt sich mit einer Hand gegen eine Mauer. Das Kind, an einem Ende der Schlange stehend, lässt alle Kinder wie ein Band durch den Zwischenraum von Mitspieler und Mauer passieren. Ein Kind durchbricht plötzlich die Kette und die Gruppe löst sich unter Gelächter auf.

Ciapa’l tram* (Nimm die Trambahn) Die Gruppe sitzt um einen Tisch herum oder in einem Kreis am Boden. Jedes Kind hält in der linken Hand eine Zwiebel oder einen anderen Gegenstand.Im Rhythmus des Reimes wird die Zwiebel in die rechte Hand des links sitzenden Mitspielers weitergegeben, diese wiederum in die linke eigene Hand übergeben um das Spiel fortführen zu können. Danach wird die Zwiebel auf den Tisch oder in die Mitte des Kreises auf den Boden geschlagen mit den Worten „tirel so, lasel so“ Man beginnt von neuem indem man die angeschlagene Zwiebel immer schneller von Hand zu Hand laufen lässt. Wer plötzlich leer ausgeht bekommt eine Strafe oder wird vom Spiel

55

ausgeschlossen. Die ausgeschlossenen Kinder können auch das Tempo des Spieles weiterhin angeben. Il pescatore viene* (Der Fischer kommt) Die Kinder bilden einen Kreis und laufen in umgekehrter Richtung um einen sich ausserhalb des Kreises befindenden Spieler herum, der den „pescatore“ darstellt und zu singen beginnt. Auf „il nome non lo so“ (den Namen weiss ich nicht) berührt er einen Mitspieler des Kreises der seinen eigenen Namen nennt oder einen Namen erfindet und sich daraufhin neben den „pescatore“ stellt. Das Spiel geht weiter indem der „pescatore“ nach und nach alle sich im Kreis befindenden Kinder berührt, die sich daraufhin zu ihm gesellen. Das zum Schluss übriggebliebene Kind kann danach wieder den „pescatore“ spielen . La gallina bianca* (Das weisse Huhn) Man wählt zwei Kinder aus die zwei Pfeiler darstellen, indem sie mit gehobenen Armen, vereinten Händen und zusammengestellten Füssen eine Brücke bilden. Die anderen Mitspieler laufen durch diese Brücke hindurch und singen „ la gallina...in alto mare“ (das Huhn...auf dem Wasser). Die beiden Pfeiler-Kinder singen „i cancelli sono chiusi, non si può passare“ (die tore sind zu...man kann nicht vorbei) Daraufhin singt wieder die Gruppe „figli siam...aprite ci le porte“ (wir sind die Kinder... öffnet uns die Tore) und wiederum die Pfeiler-Kinder „pussa via...chi è l’ultima sarà mia“ (Verduftet...wer zuletzt kommt gehört mir) In diesem Moment lassen sie die Arme herunterfallen und halten das Kind fest, das sich gerade darunter befindet und fragen es hinter welchen Pfeiler es sich stellen möchte. Nach der Wahl geht das Spiel weiter bis nach und nach alle Kinder hinter den Pfeiler-Kindern Aufstellung genommen haben. Am Ende ziehen beide Schlangen, sich an den Händen oder Hüften haltend so lange nach hinten, bis die erste der beiden Schlangen auseinander reisst.

Madonna Pollaiola* Es werden zwei Kinder ausgezählt. Das eine spielt die „Madonna Pollaiola“, das andere den „Ladro“ (Dieb). Alle anderen Kinder sind die „Polli“ (Hühnchen) und laufen, sich aneinander festhaltend dicht an „Madonna Pollaiola“ vorbei. Der „ladro“ fängt an im Wechsel mit „Madonna Pollaiola“ zu singen; bei „me lo porto via con me“ (ich schnappe es mir) schnappt sich der „ladro“ den letzten „pollo“ der Schlange. Das Spiel geht weiter bis alle „polli“ gefangen worden sind. Der letzte „pollo“ spielt wiederum die „Madonna Pollaiola“.

Sette sorelle** (Sieben Schwestern) Die Gruppe sucht ein Kind aus, das den pescatore (Fischer) darstellt und ein Mädchen, das dann und wann seinen eigenen Namen mit dem Namen „Giselle“ austauscht. Alle Kinder bilden einen Kreis, die beiden Hauptfiguren in der Mitte, und singen, sich an den Händen haltend nur die erste Strophe indem sie sich im Uhrzeigersinn oder entgegengesetzt im Ringelreihen bewegen. Nach dem Tutti-Anfang folgt ein Wechselgesang zwischen „Giselle“ und dem„ pescatore“, die die verschiedenen Handlungen mimen, während die Gruppe stehen bleibt und ihnen aufmerksam zuschaut. Zum Schluss gibt „Giselle“ dem pescatore einen liebevollen Kuss unter grossem Applaus der Mitspieler und nach Wunsch können wieder zwei Hauptfiguren für ein neuerliches Spiel ausgesucht werden.

56

Salta salta coniglietto* (Hüpf hüpf Häschen) Die Gruppe bildet einen Kreis um einen Freund herum der das „coniglietto“ darstellt. Er hält die Augen geschlossen während die anderen einen vorher ausgewählten Schatz von Hand zu Hand wandern lassen und ihn irgendwann in irgendeiner Hand festhalten. Alle Mitspielerhände strecken sich plötzlich dem „coniglietto“ entgegen. Das „coniglietto“ hüpft von Kind zu Kind und muss erraten welches von ihnen den Schatz in der Hand versteckt hält. Wenn es bei „tesoro troverai“ (der Schatz wird gefunden) auf den richtigen Spieler gedeutet hat wird er der König und darf dessen Platz einnehmen. Wenn nicht, muss er so lange raten bis er den Schatz gefunden hat.Als Variante kann man sich vorher auf eine Anzahl von Ratversuchen einigen nach welchen das „coniglietto“ den Schatz gefunden haben muss oder eine Strafe bekommt. Ansonsten kann er auch mit dem Besitzer des Schatzes die Rolle tauschen müssen. Su dammi la mano** (Los, gib mir die Hand) Die Kinder stellen sich zu Paaren gegenüber in zwei Reihen auf, fangen an zu singen und führen dem Text gemässe Bewegungen aus, nämlich „ su...dammi .... e poi giriam“ Auf „su,dai... proviam“ (versuchen wir es) bewegen sie sich alle nach einem vorher festgelegten Muster. Als Variante kann der Tanz auch nur von einem Paar ausgeführt werden während die Gruppe in einem Kreis sitzend den Tanz verfolgt. Am Schluss kann ein anderes spontan ausgewähltes oder ausgezähltes Paar neu beginnen.

Maria Catina** Dialog zwischen Dame und Cavaliere; auf „buondi....“ beginnt der Tanz eines Paares dessen Charakter vorher von mal zu mal festgelegt wird. Das Lied kann von einem einzelnen Paar dargestellt werden oder es bilden sich vor Beginn zwei Gruppen von Damen und Cavalieri, die im Wechselgesang alle erwünschten Bewegungen ausführen. Die Aufstellungsordnung bei Beginn kann von mehreren verstreut im Raum aufgestellten Paaren, Reihen oder auch Kreisen, bei denen die Cavalieri mit dem Rücken nach innen und den Damen aussen, die Gesichter dem Cavaliere zugewandt, hergestellt werden.

O ciau ciau** (O Tschüs Tschüs) Dialog zwischen Cavaliere und Dame; bei der Wiederholung folgt ein Paar-Tanz dessen Art vor Beginn des Liedes festgelegt wird. La pecora è nel bosco* (Das Schaf ist im Wald) Ein Singspiel mit Ringelreihen: im Fall einer gesprungenen Bewegung wird bei „Bum“ mit beiden Beinen auf den Boden gestampft. Im Fall der normalen Gehbewegung stösst man nur mit einem Fuss, je nach Wahl, auf den Boden. Das Kreisspiel kann auch so ausgeführt werden indem die Kinder sich in zwei dichten Kreisen sich an den Händen haltend bewegen. Der äussere Kreis ist grösser und die beiden Gruppen singen abwechselnd den Reim.

Topolino topoletto* (Mäuschen Mäuselchen) Ein Paarspiel, das hauptsächlich unter Mädchen verbreitet ist. Es basiert auf Gestik-Ton Kombinationen die mit den Händen ausgeführt werden. Eine der verschiedenen und möglichen Varianten besteht aus Paar-Zusammenstellung der Mädchen, eine der anderen gegenüber gestellt. Auf der eins des Taktes schlagen sie erst in die eigenen Hände, dann die rechte auf die rechte der Mitspielerin, dann wieder in die eigenen Hände und danach die linke auf die linke Hand der Mitspielerin. Daraufhin wieder ein

57

Schlagen in die eigenen Haende und endlich beide Hände auf beide Hände der Partnerin. Diese Sequenz wiederholt sich immer wieder gleich bis das Lied endet.Das Spiel kann auch mit gleichmässigem accelerando ausgeführt werden: es gewinnt das Paar, das bis zum Schluss alle erforderlichen Bewegungen in perfekter Weise dargeboten hat.

Siam tre piccoli cinesi* (Wir sind drei kleine Chinesen) Ein Paarspiel, das genau dem Spiel „Topolino Topoletto“ entspricht.

La bella lavanderina* (Die hübsche Wäscherin) Die Gruppe hält sich an den Händen und macht einen Ringelreihen um ein Kind herum das die Waschbewegungen der „lavanderina“ mimt. Abschliessend gibt die „lavanderina“ ein Küsschen auf die Hand eines Mitspielers der dessen Rolle übernimmt und sich ins Zentrum des Kreises begibt worauf das Spiel neu beginnt. Eine Strafe wird ab und zu gegeben bevor das Lied wiederholt wird.

Madama Pollaiola* Ein Gruppenspiel, das wie das Spiel „Madonna Pollaiola“ ausgeführt wird. Foglia foglina* (Blatt Blättchen) Die Spieler die in einem Kreis aufgestellt sind stellen die „foglie“ dar, sie halten sich an den Händen und machen singend einen Ringelreihen; ein Junge ausserhalb des Kreises ist der „inverno“ (Winter) und läuft in die entgegengesetzt Richtung des Kreises:bei „via ti porta“ (bringt Dich weg) berührt er eine „foglia“ die sich zu ihm gesellt. Das Spiel geht weiter bis alle Kinder abberufen worden sind und nur noch ein Kind des Kreises übriggeblieben ist und wiederum den „inverno“ darstellt. Als Variante kann man das Spiel schneller enden lassen indem alle Spieler die den Kreis verlassen haben zwei Kinder berühren; zum Schluss entscheidet man, wer der zuletzt aus dem Kreis entfernten Spieler wieder den „inverno“ spielen darf.

Ero in bottega* (Ich war im Laden) Ein Paar-Spiel ähnlich dem „topolino topoletto“. Auf „tiche-tac“ kann man auch in die eigenen Hände, Handfläche gegen Handfläche schlagen, oder gegen die des Gegenüber; beim Schluss „sul crapon“ (auf den Kopf) gewinnt derjenige, der zuerst auf den Kopf des Freundes schlägt. Das Spiel kann auch immer schneller werdend durchgeführt werden: das Paar gewinnt, das alle Bewegungen korrekt bis zum Schluss ausführt.

Nella città di …* ( In der Stadt von...) Mann beginnt mit dem Auszählen einer „ragazza bella“ (hübsches Mädchen) und eines „re“ (König): die „ragazza“ stellt sich in einen Kreis, der von mit angezogenen Knieen sitzenden Kindern gebildet wird, so disponiert, dass sie sich mit einer Bewegung auf die Beine stellen können. Der „re“ bleibt ausserhalb des Kreises. Der „re“ läuft herum während alle anderen Kinder singen; bei „bussa alla porta“ (klopf an die Tür) führt der „re“ die Bewegung des Anklopfens aus, kommt in den Kreis herein und alle Kinder singen nachdem sie plötzlich aufgesprungen sind „Evviva ...“ (es lebe...) während der „re“ sich vor einer Dame hinkniet, sie unterhakt oder an die Hand nimmt und im Triumpf innerhalb der Gruppe herumläuft. Darauf kann die Dame eine andere Dame aussuchen, der „re“ einen anderen „re“ die sich miteinander austauschen. Was den Text angeht ändert sich die Stadt je nach dem Ort wo man sich gerade befindet. Ein

58

anderes Bewegungsspiel sieht eine Gruppe von Kindern vor die einen Kreis bilden, und sich an den Händen halten. Sie singen während sie gegen den Uhrzeigersinn laufen. Der „re“ befindet sich ausserhalb des Kreises und bewegt sich in die umgekehrte Richtung.Bei „quando bussa alla porta“ (wenn er an die Tür klopft) halten die Kinder an, der re mimt die Bewegung des Klopfens, der Kreis öffnet sich, der re geht in den Kreis hinein, sucht sich „la ragazza bella“ aus und führt sie in den Kreis. Das Paar fasst sich unter und tanzt, rechter Arm in rechtem Arm des Partners und dreht sich herum während die Gruppe „Evviva la regina...che sposa il nostro re,pereppepé“ (es lebe die Königin...die unseren König heiraten soll pepereppepé) singt. Die Kinder im Kreis singen, schlagen in die Hände und hüpfen eventuell; bei “pereppepé“ mimen sie mit beiden Händen eine Trompete. La macchina del capo** (Das Auto des Hauptmanns) Während des Liedes machen alle Kinder bei dem Wort „machina“ die Gesten des Autofahrens am Steuer sitzend; bei dem Wort „capo“ machen sie den Militärgruss indem sie die Hand mit der Handfläche nach unten an die Stirn führen; bei dem Wort „buco“ (Loch) führen sie mit einem Finger einen Kreis in der Luft aus um mit ihm dann sofort einen festen Punkt anzudeuten-, beim Wort „gomma“ (Reifen) machen sie mit beiden Händen einen Kreis beginnend von oben nach unten, rechts und links-, bei „chewinggum“ (Kaugummi) ziehen sie sich ein imaginäres Kaugummi aus dem Mund. Diese Gesten werden weiter ausgeführt auch wenn die dementsprechenden Worte aus dem Lied, das weitergesungen wird, herausgenommen werden. Für die Kinder die Fehler machen werden Strafen ausgedacht oder sie spielen nicht aktiv weiter, beobachten aber, wer von den Kindern sich weiterhin irrt.Wer gewinnt kann entscheiden, die Gruppe mit rythmischen oder melodischen Instrumenten zu begleiten und man kann das Spiel weiterspielen bis alle Kinder auf ein Musikinstrument übergewechselt haben. Die Kinder können Textänderungen vorschlagen oder Lautnachahmungen improvisieren. Tre bei tamburin** (Drei hübsche Trommler) Die Gruppe sucht drei Kinder aus die die „tamburini“ spielen, zwei mit den tamburini und eine mit Rosen in den Händen-und ein Kind, das die „figlia del re“ (Tochter des Königs) darstellt. Die Strophen a-b-c werden von allen Kindern gesungen, danach folgen die soli der „figlia del re“ und des tamburino. Wenn der verliebte tamburino singt begleiten ihn die anderen tamburini mit der Trommel; darauf folgt der Schluss von allen gesungen. Das Spiel beginnt wieder mit anderen Kindern, die die Solo-Partien übernehmen.

Oh, come balli bene bella bimba** (Oh, wie schön tanzt Du) Die Gruppe bildet um ein Mädchen herum einen Kreis; bei der Wiederholung nehmen sich die Kinder an den Händen und laufen einen Ringelreihen während das Mädchen sich in die entgegengesetzte Richtung dreht. Auf „ Varda che passa...“ (kuck wer da kommt) wendet sich das Mädchen einer Spielkameradin zu und auf „villanella“ (Bauernmädchen) tauscht sie mit ihr den Platz. Auf die Wiederholung hin dreht sich die neue Spielerin in die andere Richtung als die Gruppe. Bei dem anderen Text wird ausgezählt welche „villanella“ und welcher „nonno“ (Grossvater) ausgewählt werden sollen. Die Gruppe stellt sich zu einem Kreis auf; fröhlich hüpfend, die Hände auf die Hüften gestützt. Bei „Varda che la fa innamorar“ (kuck sie verliebt sich in ihn) geht der Ringelreihen weiter, nur die „villanella“ fängt an sich in die andere Richtung zu drehen. Während dessen schaut der „nonno“ neugierig weiter zu indem er mit erstaunter Miene um den Kreis aussen herumläuft. Bei der

59

Wiederholung fährt die „villanella“ fort sich in umgekehrter Richtung als die Mitspieler um sich selbst zu drehen, entweder mit ausgebreiteten Armen mit- frei gestalteten Sprüngen- oder mit auf die Hüften gestützten Händen. Nach der Wiederholung bleibt die Gruppe stehen und fährt mit dem Lied bei gleichmässigem Händeklatschen oder einer beliebigen Geste-Ton-Bewegung fort. Diese Geste-Ton-Bewegung wird vorher abgesprochen. In der Zwischenzeit tritt der „nonno“ in den Kreis und streckt die Arme nach der „villanella“ aus während er trinken und singen mimt. Bei der Schlusswiederholung nehmen sich „villanella“ und „nonno“ unter den Arm und drehen sich gemeinsam bis zum Liedabschluss. Dann übernimmt der nonno die Aufgabe sowohl für sich als auch für die villanella einen Substituten auszuwählen und das Spiel beginnt wieder neu.

Tarantella**

Ein Bewegungsspiel mit Wechseldialog zwischen Kavalier und Dame sowohl von einem Paar als auch von der ganzen Gruppe, zwischen Dame und Kavalieren aufgeteilt, ausführbar, die abwechselnd im Chor singen. Ene mögliche Bewegungsaktion ist, einen Ring aufzusetzen während der Liedworte „dammi la man...“ (gib mir die Hand) Die Bewegung des Jungen erinnert an einen Falken mit Sprüngen und rythmischem Händeschlagen, manchmal unter den hochgezogenen Knien; dann Arm und Fingervibrieren dem Flügelschlag ähnlich. Die Bewegungen des Mädchens dagegen besteht aus kleinen, am Boden schleifenden Schritten, ein Schritt nach rechts, ein Schritt nach links. Dann einen Schritt nach vorne und einen nach hinten, immer vor oder an der Seite des Jungen. Die Hände bleiben in die Hüften gestützt, die Handflächen nach aussen gedreht ausser wenn die Dame ab und zu ein Tuch vor dem Gesicht des Jungen bewegt. Von der frontalen Aufstellung des Tanzes ohne sich zu berühren geht man über zum Halten der Hände und zum Schluss zu einer Umarmung.

60

Játékok és animációk leírása

Cilip cilap*1 A gyermekek körben állnak, mindkét karjukat előre nyújtva kezüket ökölbe szorítják. Egy társuk a kör közepén kiszámoló versikét mond, amellyel egymás után kiszámolja a kezeket, és amelyik kezet kiszámolta, azt az illető gyerek a háta mögé dugja. Az a gyerek, aki az egyik kinyújtott öklével utolsónak marad, lesz a következő kiszámoló, vagy büntetést kap és annak teljesítése után ő dönti el, ki lesz a következő kiszámoló.

Siseta forveseta* A gyermekek párokba rendeződnek, egymásba karolva, jobbra-balra hajlongva húzzák-tolják egymást a játék végéig, amikor egyetlen lendülettel elengedik társukat. Pimpiripette nusa* A gyermekek párosával, egymással szembe állnak, az első „pim” szótagra összeütik tenyerüket, a jobbat a szemben álló párjuk baljával, a balt a jobbjával. A játék a tenyerek szabályos ütemre történő összeütögetésével folytatódik, mindig keresztben, először a jobb tenyér a szemben álló társ jobb tenyerével találkozik, majd megfordítva. Az utolsó “pam”-ra meg lehet szakítani a keresztbe ütögetős sorozatot és egyenesen előre ütögetni mindkét kézzel, jobbal a társ balját, ballal a jobbját.

Le violette* (az ibolyák) A gyerekek párokba rendeződnek és párban sétálnak, egymásba karolva, jobb kéz a bal kézen. A sétát szabályos ritmusra mindketten jobb lábbal kilépve kezdik. A lépések a szöveg erős hangsúlyaira esnek, az utolsó “zacchete!” (kb. “kip-kop”) szóra hátraarcot csinálnak és újrakezdik a játékot. A párok cserélődnek.

Panigada e pancotto* A gyermekek a földön ülnek, körben, vagy sorban, kinyújtott és összezárt lábbal. Egy felnőtt vagy egy gyermek kiszámolós versikét mond a lábakra mutogatva. Azt a lábat, amelyre a “pancotto” (kb. “kenyérleves” – a Ford.) szó kimondásakor mutat, behajlítva hátra kell húzni. A kiszámolás addig folytatódik, amíg egyetlen gyermek marad kinyújtott lábbal, aki büntetést kap: a társai körbe szaladgálják, neki pedig térdenállva el kell kapnia az egyiküket. Ha sikerül, az elkapott társ lesz az új kiszámoló, ha nem, akkor ez a gyerek fog kiszámolni, aki utoljára maradt kinyújtott lábbal. Occhio bello* (szép szemek) Egy felnőtt mondja a mondókát egy gyermekkel az ölében, akinek megérinti a szemét, az orcáját, a száját, és az orrát, majd végül megfogja az orrát, és finoman megrázogatja.

Ecco qua* (íme itt van) A csoport kört alkot egy gyermek körül, akinek különféle utasításokat kell végrehajtania, mindaddig, amíg le nem váltják egy másik gyerekkel. Változat: a játékvezető áll középen, és miközben a mondókát mondja, mindig más-más játékost érint meg, akinek végre kell hajtania a büntetést. Az a gyerek, aki a végén puszit kap, lesz az új játékvezető.

1 * népi játék

61

Macchinina rossa* (piros autó) Egy gyermek piros kisautóval a kezében a földön körben vagy sorban ülő társai között köröz. Kórusban mondják a mondókát és minden szótagolt kérdésre annak a gyereknek kell válaszolnia, aki éppen szemben van a kisautóval. A napok nevének felsorolása után kiszámolós következik a kisautóval, amely az egyik gyerektől a másikhoz “ugrik”, és akire az utolsó szám esik, az megy középre, hogy leváltsa a társát. Chi c’è* (ki az) A csoport csoportvezetőt választ a kiszámoláshoz és kétfelé oszlik, az első sorban az egymás mellett álló gyermekek szorosan összezárnak, a többiek az első sor háta mögött helyezkednek el, úgy rejtőzködnek, hogy ne lehessen látni őket, így minden gyermek mögött van egy másik, de az elől álló nem tudja, kicsoda. Amikor a csoportvezető befejezi a kiszámolást, az így kiválasztott gyermeknek megengedi, hogy megtapogassa a mögötte állót. Ha eltalálja, hogy ki az (a többiek kórusban megerősítik, vagy nem), ő lesz a következő kiszámoló, és az addigi játékvezető helyébe lép (a játék újrakezdése előtt a hátsó sorban levő gyerekek helyet cserélnek egymással), ha nem, újrakezdődik a kiszámolás, most egy másik gyereken kezdve. Minden alkalommal a hátul rejtőzködő társak adják meg együtt kórusban az előre megállapodott “Rajta!” jelet. Egy idő után a sorok felváltják egymást. Gigino Gigetto* Megszínezik a két mutatóujj körmét, vagy virágszirmot, vagy vékony papírt erősítenek rá, ezután felfelé kinyújtják az ujjaikat, egyiket a másik után, miközben a mondókát skandálják. A “sparisce Gigino...” (“eltűnik Gigino”) résznél az egyik ujjukat mindig behajlítják és a tenyerükbe rejtik. Végül a két megszínezett köröm ismét láthatóvá válik.

Regina Reginella* (királynő kiskirálynő) A gyerekek „királynőt” választanak, aki az egymás mellett álló társai alkotta sortól bizonyos távolságra helyezkedik el. Minden gyerek szavalja a mondókát és a „királynő” válaszára végrehajtják a kért mozdulatot. Aki először éri el a „királynőt”, a helyébe lép.

Pinocchio* A test mellett kétoldalt leszorított kézzel és zárt lábakkal kezdik a játékot, az “alla larga” (“szélesre”) szónál terpesztik, az “alla stretta” (“szorosra”) szónál ismét zárják a lábakat, a “Pinocchio in bicicletta” (“Pinocchio biciklizik”) résznél kettőt ugranak, hajolni, vagy valamely más tetszés szerint választott vicces vagy kecses mozdulattal jelezni a játék végét. Giro girotondo* (körtánc) A gyermekek kört alkotnak és kézenfogva körbejárnak, és az óramutató járásával egyező, vagy azzal ellenkező irányt választanak. A végén a “tutti giú per terra!” (“mindenki a földre”) jelszóra valamennyien a földre huppannak és elengedik egymás kezét. A „Zsigmond” változatban a csoport körbejárva énekel, „egyre” és „kettőre” a gyerekek felugranak, „háromra” a földre kuporodnak.

Tric e trac* A játszótársak kört alkotnak, mindegyikük bal kezében egy krumplit, vagy valami mást tart: mindegyik játékos átteszi a bal kezéből a krumplit a jobb kezébe, majd a jobb kezével, a tenyerét lefelé fordítva átteszi a közvetlenül tőle jobbra álló játszótárs bal kezébe és így sorban tovább, egymás után, a szabályos ütemet skandálva. A “tegnel in má” (“tartsd

62

kézben!”) mondásra megáll a mozgás, a játszótársak krumplit tartó bal, illetve jobb keze felemelve, a “lassel ndá” (“engedd le”) kifejezésre a játékosok krumplit tartó jobb kezüket lelógatják. A játékot kieséses rendszerben is lehet játszani, akik jól csinálják, azok benn maradnak, akik elvétik a mozdulatokat, azok egymás után kiesnek. Aki kiesett, a mozgást a szabályos ritmus megszólaltatásával (tapssal, lábdobogással) kísérheti, vagy büntetést kell végrehajtania.

Carnevale nelle case**2 (“Carnevale” a házakban) A csoportot úgy kell összeállítani, hogy a fiúk eggyel többen legyenek, mint a lányok. A gyerekek kört alkotnak, és a fiúk közül az egyik lesz “Carnevale”, aki előadja a mondókát, majd elskandálja a kiszámolót és ily módon kiválaszt egyet a lányok közül, akik a körben állnak, amely úgy van összeállítva, hogy mindig felváltva egy fiú, egy lány áll egymás mellett, és így tovább. A végén “Carnevale” csókot ad a “királylánynak”, aki a jelen levő fiúk közül kiválasztja az új “Carnavalé”-t. A játék folytatódik, és egyre több pár áll ki a körből, amíg végül két fiú és egy lány marad. A két fiú összekulcsolt alkarjával széket formál az utolsó “királylánynak”, miközben a kiesett társak kettős sorfalat állnak. Amikor a “királylány” felül a székre, a két fiú diadalmasan átviszi őt a társak kettős sorfala között. Végül a “királylány” kiválaszthatja az új “Carnavalé”-t, hogy elölről kezdődhessen a játék. A játék egyszerűbb változatában egy fiú végzi a kiszámolást, és ha annak végén egy fiú jön ki, akkor helyet cserélnek, ha egy lány jön ki, akkor ad neki egy puszit és a lány fogja kiválasztani az új „Carnevalét”. Ha „lány” szót felváltjuk a „fiúval”, a játék is felcserélődik fiúk és lányok között, és ebben az esetben lányok végzik a kiszámolást. Teresina* A lányok párokba rendeződnek, egymás mellé állnak és keresztbe teszik a karjukat, úgy, hogy a jobb legyen fölül. Szabályos ütemre mindketten jobb lábbal kezdenek el lépkedni. A lépések a mondóka szövegének erőteljes szóhangsúlyaira esnek, az utolsó “sac” (“kopp”)-ra hátraarcot csinálnak és újrakezdik a játékot. A párok időnként cserélődnek. A “Violákhoz” hasonló játék. O mosca* (Ó, legyecske!) Az egyik gyerek szemét bekötik, aki így járkálni kezd, a többiek szavalják a mondókát. A játszótársak különféle hangkeltő gesztusokkal, mondatokkal vagy szavakkal „irányítják” a „vak legyecskét”, és akit az végül elfog, az lesz az új „legyecske”. Il trenin* (a kis vonat) A játékosok körbe ülnek a földön, vagy egy asztal körül, mindegyiknél négy barackmag van, egy mindegyiküknek tetszés szerint a bal vagy a jobb kezében, három pedig előtte sorban, olyan távolságra, hogy a mondóka ritmusára a kezével cikk-cakkban kerülgetni tudja őket, majd a “cit-tá” (“vá-ros”) szó első szótagjára egy pillnatra megáll a kéz, majd feldobja a kézben tartott magot, hogy a “város” szó második szótagjára a sorban a kezéhez legközelebb eső magot felvegye és azzal együtt kapja el a feldobott, addigra visszahulló magot. Ez így folytatódik, két, majd három mag feldobásával, amíg csak a magok el nem fogynak a sorból. Ha egy játékos hibázik, a következőre kerül a sor, és az nyer, aki elsőnek végez. Az animáció egy másik változata, amikor a magokat egy elképzelt négyzet sarkaira helyezik, és a gyerekek kórusban elkezdik a mondókát, melynek ritmusára a magok felett ugrál a kezük, majd a “cit-tá” (“vá-ros”) szónál ugyanazt kell tenniük, mint az előző változatban. Egy másik hagyományos népi játékban ugyanezeket a mozdulatsorokat kell végrehajtani, sorba, vagy négyszögbe rendezett barackmagokkal,

2 ** didaktikai céllal kidolgozott animáció

63

mondóka skandálása nélkül, szabadabb ritmusban, mindaddig, amíg nem sikerül mind a négy magot összeszedni. Fazzoletto* (zsebkendő) A lányok párokba rendeződnek, összekarolnak és úgy húzzák-tolják egymást a “mam-ma” szó első szótagjára megállnak, a másodikra elengedik egymást.

Din don** A gyermekek kört alkotnak, kézen fogják egymást és körbetáncolnak, időről-időre megváltoztatják a menetirányt az óramutató járásának megfelelően vagy azzal ellentétesen. A játék végén elengedik egymás kezét és a földre huppannak, ahogy az ének szövegében az „ajtók” ledőlnek. Da Milano** (Milánóból) A gyermekek szétszóródva járkálnak a szabályos ütemre, vagy a nyolcadoknál felugranak és énekelnek, kitárt karjukkal a darvak repülését utánozzák, és az utolsó “su una zampa!” (“egy lábra!”) felszólításnál megállnak és felemelik az egyik lábukat. A befejezés egy másik változata szerint az nyer, aki a legtovább tud egy lábon állva maradni. Ha viszont a szöveget változtatják és a “zampa” (“láb”) helyett a “panca” (“pad”) szót mondják, két csoportra oszlanak: az egyik csoportban lesznek a “darvak”, a másikban a “padok”. A “darvak” ugyan úgy mozognak, mint az előbb, kitárt karral imitálják a szárnycsapásokat, a “padok” körbejárnak előrenyújtott karral és ökölbezárt kézzel kört alkotva. A “stanca” (“fáradt”) szóra a padok megállnak, és várják az ének végét, hogy a darvak rájuk telepedjenek, belépve a körbe, vagy a karjukra támaszkodva. Azok a darvak, akik az ének végén nem érkeznek meg időben, lesznek az új “padok”. Piove pioviccica** (esik, csöpörög) A gyermekek az éneket a kezük és ujjaik eső hullását utánzó föntről lefelé mozgatásával kísérik mindaddig, amíg el nem hangzik a “si appiccica” (“megragad”) kifejezés, majd amikor másodszor is elhangzik a “megragad” szó, a kezüket a fejükre (“a tetőre”) teszik, végül a “tutti vanno a letto” (“mindenki az ágyba!”) felszólításra az alvás jeleként az arcukat a tenyérrel befelé összezárt két kézfejükre támasztják. Farfallina** (pillangó) A gyerekek szétszóródnak a szobában és elképzelt vagy kartonlapokra rajzolt különféle virágokra állnak. Amikor elkezdenek énekelni és szabályos ütemre ugrándozva helyet változtatni, karjukkal a lepkék repülését utánozzák. Amikor az ének végén elhangzik a “poserá” (“leszáll”) szó, a gyerekek abbahagyják az ugrándozást és megállnak az előre kiválasztott, vagy a legközelebbi virágon. A játékosok, akik nem “szállnak le” időben egy virágra, kiesnek, és csoportot alkotva a játékhangszerekkel kísérik az éneket, amíg csak egyetlen “lepke” marad. Egy másik változat szerint fokozatosan elvesznek egy-egy virágot, és a virág nélkül maradó játékosok csatlakoznak a játékhangszereken kíséretet adó csoporthoz. L’uccellin** (a sirály) A gyermekek libasorba rendeződnek egy vezetővel az élen, aki a csoportot a tetszése szerinti útvonalon vezeti. Az ének kezdetekor a sor a skandált szótagok ütemére halad, a gyerekek a karjukkal a repülést utánozzák. A “ven-ti-tre” (“huszon-há-rom”) utolsó szótagjára a csoport zárt lábbal megáll, majd “egy, kettő, három”-ra a gyerekek három mozdulatot csinálnak a karjukkal a sirályok repülését utánozva. A játék végén a vezető

64

visszalép a sorba, helyette egy másik játékos áll az élre és újrakezdik a játékot, és ezt ismétlik mindaddig, amíg mindenkire sor nem kerül vezetőként.

Passa Garibaldi** (menj át, Garibaldi) Két kiválasztott gyerek egymással szemben áll és felemelt karral “hidat” alkot, amely alatt a társak libasorba rendeződve, egy vezetővel az élükön átmennek. A csoport énekel, miközben átmegy a “híd” alatt. A “fej” szóra a gyerekek hidat tartó karjai leereszkednek és foglyul ejtenek egy gyereket. Az egymás után ejtett “foglyok” kiesnek a játékból, egészen addig, amíg az a gyerek, akit nem sikerült foglyul ejteni, vezetőként elölről kezdi a játékot, miután a foglyok közül kijelölte azt a két társát, akik az új hidat fogják tartani. Era la sera* (este volt) A gyermekek kört alkotnak és kézenfogva énekelnek. Egy előre kiválasztott mesemondó, vagy az egész csoport kórusban az elénekelt rész végén kimondja a következő szöveget: “Cavalieri, al passo!” (“lovasok előre!”), ekkor a csoport újrakezdi az éneket, és a lovasok szabályos lépteivel az óramutató irányában halad. A versszak végén a csoport megáll és a mesemondó illetve a kórus azt mondja: “lovasok előre ügetésben!”. Ekkor a csoport újrakezdi a haladást, egyik lábról a másikra ugrándozva. A következő megálláskor a mesemondó, illetve a kórus azt mondja: “lovasok előre vágtában!” és ekkor a csoport oldalirányban kezd galoppozni. Amikor a szövegben elhangzik a “con una mano!” (“...egy kézzel!”), a gyerekek állva maradnak a helyükön, elengedik egymás kezét és miközben énekelnek, a bal kezükkel a bal térdüket csapkodják, majd a “...con due mani!”“ (...két kézzel”) kiáltásra két kézzel csapkodják a térdüket, a “...con un piede!” (“...egy lábbal”) parancsra bal lábukkal dobognak a földön, a “..con due piedi!” (“...két lábbal”) parancsra pedig páros lábbal egy helyben felugrálnak. Az ének végeztével a mesemondó, vagy a kórus elismétli az egész elbeszélt szöveget, miközben apró léptekkel a kör közepe felé haladnak. Amikor megérkeznek, egy pillanatig csöndben maradnak, majd a csöndet egy befejező nagy “bumm” kiáltással törik meg, és mindannyian hátraugranak, mintha robbanás lökné őket. A “volt egy este...” változatban az animáció ugyanúgy zajlik, ahogy a fentiekben leírtuk, azzal a különbséggel, hogy a fentiekben nem szerepel a “Fejjel!” felszólítás, amikor a gyermekek éneklés közben a fejükkel együtt az egész testüket ringatják, azután elismétlik az összes elbeszélt részt: “Lépés, ügetés, vágta, egy kézzel, két kézzel, egy lábbal, két lábbal, fejjel, a földre! És a “Földre!” kiáltásra a gyerekek a földre huppannak. La bella pecorina* / ** (a szép bárányka) Két kiválasztott gyerek egymással szembeáll és felemelt karjukkal “kaput”, vagy “hidat” tartanak, amely alatt kört formázó társaik sora áthalad. A “kaput” tartó egyik játékos a körön kívül áll, a másik a körön belül, háttal a kör közepének. Társaik kézenfogva, énekelve körbejárnak, áthaladva a “kapun”. Az ének végét jelentő “...fa” szótag elhangzásakor a “kaput” tartó gyerekek leengedik a karjukat, és elkapják egyik társukat, aki “beee” báránybégetést hallat, majd választhat “kalapács” és “fogó” között. Ha “kalapácsot” mond, a többiek rávetik magukat, ha “fogót”, akkor az orránál fogva vezetik. A játékot lehet variálni: előre eldönteni, hogy a “kaput” tartó gyerekek közül ki a “kalapács” és ki a “fogó”, aki az elkapott játékossal helyet cserél, vagy egyszerűen az elkapott játékos mondja meg a két játszótárs közül annak a nevét, akivel helyet akar cserélni. Az ének szövegének változtatásával lehet más állatokat javasolni, amelyeknek a hangját az elfogott játékos utánozza. Íme két javasolt didaktikai feldolgozás. Az első esetében a csoport kört alkot, a gyerekek megfogják egymás kezét és körbe járnak a kör közepén elhelyezkedő játszótárs körül, aki négykézláb állva a “bárányt” játssza, míg a körön kívül egy másik gyerek, szintén négykézláb, a “farkast” alakítja. Az ének végén a bárány béget,

65

a kört alkotó gyerekek közül ketten elengedik egymás kezét, ezzel utat nyitnak a báránynak, hogy menjen ki és járjon egy kört a társai körül, anélkül, hogy a farkas elkapná. Amikor a bárány kilép a körből, a farkas, aki egy kicsit távolabb kijelölt helyen várakozott, megindul feléje. A játszótársak eldönthetik, hogy ha a farkas elkapja a bárányt, akkor helyet cserélnek-e, és így folytatódik a játék. Egy másik változatban a bárány oroszlánná, dinoszaurusszá, vagy más vadállattá változik, amely képes széttépni a farkast és ekkor az animáció a két játékos összecsapásával ér véget. A játszótársak kaphatják azt a feladatot, hogy találják ki, milyen állattá változott a bárányka. Girotondo il pane cotto al forno* (kenyér sül a kemencében körtánc) A csoport kézenfogva és énekelve körbetáncol egy középen álló gyereket, akinél virágcsokor van. Amikor az ének véget ér, a csoport megáll, elengedik egymás kezét, és a virágcsokrot tartó gyerek kimondja az egyik társa nevét, aki meghajolva átveszi a csokrot, majd középre áll, hogy folytatódjon a játék. O Maria Giulia* A csoport kiválaszt egy gyereket, aki a kör közepére áll. a kört alkotó gyerekek kézenfogva körbetáncolják társukat, aki közben eljátssza az éneket. “Mária Júlia”, akit időnként a kör közepén álló gyerek saját nevén is lehet nevezni, ad egy puszit az egyik körben álló társa arcára és helyet cserél vele. Ezután a játék elölről kezdődik. A büntetést mindig az ének újrakezdése előtt találják ki. Fornaio, è cotto il pane?* (pék, megsült-e a kenyér?) A gyerekek kézenfogva félkört alkotnak, a félkör egyik végén álló gyerek lesz a “pék”, a másik végén álló a “vezető”, aki felteszi a kérdéseket: “Pék, megsült-e már a kenyér?” “Igen – nem”, “Milyen lett?” “Égett, sült, jó” “Ki volt?”- a pék megnevezi a sorban másodikként mellette álló gyereket. A csoport a “Szegény...” kezdetű refrént énekli, a vezető átkíséri társait az említett játékos karja alatt és felszólítja, hogy egy hátraarccal forduljon ki, úgy, hogy a karjai keresztezzék egymást, mintha meg lenne láncolva. A játék mindig a sorban következő játszótárssal folytatódik, mindaddig, amíg az utolsó is “megláncolva” marad. Amikor idáig eljutnak, a vezető és a pék is megfogják egymás kezét, és úgy fordulnak ki, hogy ők is “megláncolják” magukat. Ezzel már minden játékos a kör közepének háttal áll. Az így körben állók eléneklik a strófát a pék nevével, miközben az óramutató járásával ellentétes irányban haladnak. Ezután az összes játékos egyszerre felkiált: “Egy, kettő, három” és saját karjuk alatt visszafordulva megszabadulnak a „lánctól”, miközben nem engedik el egymás kezét. Amikor már mindenki a kör közepe felé fordult, azt kiáltják: “Itt a kenyér!”. A játék helycsere után új pékkel és új vezetővel újrakezdődik, mindaddig, amíg az összes gyerekre sor nem kerül vagy a pék, vagy a vezető szerepében. Al mattino Giacomino** (Giacomino reggel) A gyerekek csoportosan énekelnek és utánozzák azt, amit Giacomino csinál. Improvizációként mindegyik játékos javasolhat új szövegváltozatot és így időről időre más-más cselekményről énekelnek és azt megfelelően eljátsszák, amit az összes játszótárs együtt “don diri-don” fináléval kísér. Pianta la fava* (ültess babot) A csoport körben ül és énekel, miközben a kör közepén egy társuk megfelelő mozdulatokkal eljátssza, hogy mit csinál a parasztasszony. A dal szövege változhat, a gyerekek is improvizálhatják annak változatait, miközben társuk a kör közepén igyekszik

66

eljátszani azt a cselekvést, amiről a gyerekek énekelnek. Minden gyerek javasolhat valamit, és a többiek eljátsszák a különféle cselekményeket, az ültetést, kapálást, szedést, tisztítást, főzést, evést. Amikor elhangzik az “így pihen egy kicsit”, a gyerekek karba teszik a kezüket. Ha egy gyerek téveszt, akkor rövid és enyhe büntetést kap, majd a játék újrakezdődik. Tetszés szerint különféle zöldségek és más konyhakerti növények neve is kiválasztható. Didaktikai céllal a növénynevet időről időre meg lehet változtatni, egy ezzel megbízott játszótárs jelzésére, aki különféle zöldségeket és konyhakerti növényeket tart maga előtt. In un vaso di porcellana* (porcelán vázában) Páros játék, főleg a lányok között elterjedt, különféle hangkeltő-gesztus kombinációkkal. A lehetséges változatok egyike, hogy a kislányok egymással szembe forduló párokat alkotnak, és ütemre rácsapnak a lábukra, tapsolnak, utána a párok összeütik a jobb tenyerüket, majd a bal tenyerüket. Ezt a mozdulatsort ismétlik mindaddig, amíg a szöveg a “danza americana” (“amerikai tánc”) részhez érkezik, ekkor a játékosok 360 fokos fordulatot tesznek a saját tengelyük körül, mielőtt folytatnák a mozdulatokat és az éneklést. A záró “pom-pom” kifejezés után a párok a szemben levő tenyerüket ütik össze, tehát az egyik gyerek jobb kezét a párja baljával, balját a párja jobbjával. Mastro Ciliegia* (Cseresznye Mester) A csoport énekel, közben körben mozog, vagy egy sorba nyílik, minden strófánál másik gyerek vezetésével: a vezetők, amikor a strófájuk végetért, beállnak a sor végére, és a játék addig folytatódik, amíg mindenki nem javasolt egy mesterséget. Tocca la spalla** (érintsd meg a vállát) A dalt egy felnőtt javasolhatja egy gyermeknek, akit az ölében tart, úgy, hogy arcuk egymás felé fordul. A szülő vagy más felnőtt éneklés közben lágyan megérinti a gyermek különböző testrészeit és a szemével hunyorít, amikor kell. A játék változataként kérni lehet a gyermeket, hogy kezecskéjével érintse meg különböző testrészeit és a végén ő is próbáljon hunyorítani, akár egy vicces fintorral. Csoportfoglalkozás esetén a gyermekek kört alkothatnak akár ülve, akár állva, hogy együtt énekeljenek és az ének szövegét követve rámutassanak a vállukra, a térdükre, a szemükre, toppantsanak a lábukkal, hunyorítsanak a szemükkel, végül finoman húzzák meg a saját fülüket, vagy a mellettük elhelyezkedő társuk fülét, ez utóbbi esetben előre meg kell határozni, hogy a bal-, vagy a jobboldali szomszédukét. Aki eltéveszti az oldalt, büntetést kaphat. Egy másik változatban a csoport kört alkot egy középen álló gyerek körül, akinek végre kell hajtania, illetve el kell játszania a társai által egymás után javasolt mozdulatokat, cselekményeket. Ha a körben álló játékost le akarják váltani, a gyermekek azt éneklik: “érintsd meg a .... vállát” és kimondják valamelyik társuk nevét.

Mapin mapon** A játék kezdetén egy gyermek van talpon, aki sétál, és a “most” szóra megfogja egyik addig ülő társa kezét, aki feláll, és ő lesz az új játékvezető, aki a refrén végeztével újabb játszótársat fog kézen, és így tovább. A játék addig folytatódik, amíg az összes jelenlevő gyermek fel nem áll és énekel. A befejezéshez el lehet dönteni, hogy mit tegyenek még, mielőtt újrakezdik a játékot. Oh, che bel castello* (ó de szép kastély) Két gyermek kézenfogva körtáncba kezd és elénekli az első strófát, társaik, akik egy nagyobb kört alkotnak kézenfogva, a második versszak eléneklésével válaszolnak. Így

67

folytatódik a felelgetős éneklés. Amikor a két gyermek azt énekli, hogy “felkapunk egy követ”, egy társukat kiszakítják a nagyobbik körből és magukhoz húzzák. A játék addig folytatódik, amíg az eredetileg nagy körben csak két gyermek marad. Ekkor újrakezdődhet a játék, úgy, hogy ők lesznek középen. Abban a szövegváltozatban, amelyben a gyerekek nem éneklik, hogy “felkapunk egy követ”, a gyerekek egymásba karolva két szembenálló sort alkotnak. Az a sor, amelyik éppen a saját strófáját énekli, nyolc lépést előrelép a másik sor felé, majd ugyanennyit hátrál. C’era una volta un papero* (volt egyszer egy gúnár) A gyermekek kört alkotva kezdenek énekelni, majd az “allè vu dansè…” felszólításra párokat alkotva ugrándoznak, nyolcan úgy, hogy a pár mindkét tagja a jobbjával karol egymásba, nyolcan pedig úgy, hogy a párok tagjai a bal karjukat fűzik össze. O bravi tamburini* (derék kisdobosok) A gyermekek két sort alakítanak, az egyikbe kerülnek a fiúk, a másikba a lányok, egymással szemben és körülbelül húsz lépésnyi távolságra. A játékosok maguk előtt keresztbe teszik a karjukat, úgy, hogy a jobb legyen fölül, és megfogják egymás kezét, ezáltal a sor láncot alkot. A játékot a fiúsor kezdi, ritmikus léptekkel elindul a leánysor felé, miközben az első versszakot énekli. Amikor a szemben álló sor elé ér, elkezd hátrálni, úgy, hogy sohasem fordít hátat, és újraénekli a szöveget. Ezután indul el a másik sor, a második versszakot énekelve, ugyanúgy előremegy, majd hátrál. A játék addig folytatódik, amíg ki nem találják a “leány” nevét, vagy egy kicsit tovább, ha a “leány” nem akar menni, ilyenkor a játék azzal végződik, hogy a két csoport a térség közepén találkozik és együtt éneklik el az utolsó versszakot. Ilyenkor azután a sorok felbomlanak és a játékosok huzakodnak egymással. Gli ambasciatori* (a szószólók) A gyermekek egymásba karolva két szemben álló sort alkotnak és felváltva tesznek tizenkét lépést előre, majd tizenkét lépést hátra (ahogy a mondatok ismétlődnek). Arra a kérdésre, hogy “Milyen ajándékot adtok?”, a soros szószólók elkezdenek kevéssé vonzó ajánlatokat tenni, amelyekre a másik csoport mindannyiszor azt válaszolja, hogy “Nem, ez nekünk nem tetszik”, végül amikor a szószólók valamilyen szép ajándékot kínálnak fel, a szemben álló csoport azt válaszolja: “Igen, ez már tetszik nekünk!”. Végül a szószólók közül két gyerek összefogódzkodik oly módon, hogy karjukkal széket formáznak a kiválasztott kislány számára, akit győzedelmesen felemelnek. La penitenza* (a büntetés) A gyermekek kézenfogva kört alakítanak, körjátékba kezdenek, és kiéneklik, milyen büntetést kell a kör közepén álló társuknak teljesítenie. Az a gyerek, akinek rálépnek a lábára, helyet cserél a középen álló társával és a játék addig folytatódik, amíg mindenki sorra nem került a bűnhődésben. Ho perso una pecorella* (elvesztettem egy báránykát) A gyermekek egymást kézenfogva két kört alakítanak, egy nagyobb “A” kört és egy kisebb “B” kört. Mielőtt a játék elkezdődne, az “A” csoport kiválasztja az “eltévedt báránykát” a “B” csoport játékosai közül, megnevezve a ruhájának, a cipőjének, a harisnyájának, a szemének, a hajának a színét. A játék során a “báránykának” ezeket a fizikai jellemzőit kiéneklik, hogy ezáltal azonosíthassák őt. Az “A” csoport kezd el énekelni, majd a “B” csoport válaszol. A két csoport mindaddig folytatja a kérdezz-felelek játékot, amíg el nem jutnak a kiválasztott játszótárs nevéig, aki ekkor csatlakozik az “A” csoporthoz. Amikor a

68

“B” csoportban már csak egy gyerek marad, a játék újrakezdődik, az egyedül maradt játékos választja ki az új “A” csoport tagjait.

Madama Dorè* (Dorè asszony) A játékosok énekelve kört alkotnak és ellenkező irányban haladnak, mint a körön kívüli társuk, aki a “fegyverhordozó” szerepét alakítja. Az ének az “Ó, mennyi szép lány...” kezdetű versszakkal indul, ekkor kezd el körbejárni a “fegyverhordozó” és azt énekli, hogy “a király egyet kíván közülük...” Az ének a kórus és a szóló váltakozásával folytatódik, és amikor a csoport azt énekli, hogy “vidd a legszebbet...”, két fiú felemeli a karját, hogy beengedje a “fegyverhordozót” a körbe, aki ott kiszámolja “a legszebbet”, és akire a választás esik, kilép mellé a kör közepébe és megfogja a kezét. “Akkor hát üdvözöllek” mondja a “fegyverhordozó” és a kiválasztottal kilép a körből. A játék addig megy tovább, amíg a körből csak egyetlen gyerek marad. A következő játékban ő lesz a “fegyverhordozó”. Questo è l’occhio bello* (ezek e szép szemek) Az éneket egy felnőtt választja, aki egy gyermeket tart az ölében, úgy, hogy arcuk egymás felé fordul. A szülő vagy más felnőtt éneklés közben lágyan megérinti a gyermek különböző testrészeit, a szemét, az orcáját, a száját, a “chiesina” (“templomocska”) szóra finoman végighúzza az ujját a száj körvonalain és a “porticina” (“ajtócska”) szóra megérinti az ajkak közötti nyílást, majd lágyan megfogja az orrocskát és finoman jobbra-balra húzogatja. Questa mattina** (ma reggel) A “halacskák” csoportja kézenfogva kört alkot és ellenkező irányban mozog, mint a “halász”, aki a körön kívül sétál. Miközben a lánc a kétszer ismétlődő “...halászni” szóra körbe halad, a “halász” megérint két gyereket, akik kiválnak a körláncból és csatlakoznak hozzá. A játék folytatódik, és a két új “halász” is választ magának két-két új társat. A játék így csak akkor működik, ha sok a játékos, egyébként jobb, ha csak az első és az utoljára bekerült “halász” fog ki egyszerre mindig csak egy “halat”, a többiek pedig nem halásznak. La rana e il rospo** (a békalány és e varangy) A csoport három kislányt választ, ők lesznek a “béka-lányok”, és egy kisfiút, ő lesz a “varangy”. A gyermekek körbe ülnek, keresztbe tett lábbal, a törzsüket ütemesen jobbra-balra ingatják. A “béka-lányok” a kör közepén ülnek és az “ugorj ki!” felszólításra az egyik “béka-lány” feláll és kimegy a körből, ahol a “varangy” várja és egy tagadó mozdulattal elutasítja. Erre az elutasított “béka-lány” leül a körön kívül. A harmadik “béka-lányt” a “varangy” elfogadja és karonfogva körbevezeti a társak körül, miközben a csoport azt énekli, amit a “béka-lány” kérdez a “varangytól”. Amikor a “varangy” azt válaszolja, hogy az “én palotám ott van...”, bevezeti a “béka-lányt” a kör közepére, ahol az utolsó “milyen rossz házasság...” mondatra a kiválasztott “béka-lány” elájul. A játékot új szereplők választásával folytatják. Io sono contadinella* (parasztlányka vagyok) Két kör alakul, ugyanannyi játékosból, a külső kör lányokból, a belső kör fiúkból, és az “Én vagyok...” sortól a “Rajtam a sor, hogy dolgozzak...” sorig a körök egymással ellenkező irányban mozognak, énekelve és láncot alkotva, a gyerekek cikk-cakkban kerülgetik egymást, először a belsők mennek kifelé, majd a külsők befelé és felváltva jobb kézzel megfogják a társuk jobb kezét, majd bal kézzel a társuk bal kezét. És az “ötszáz... találd ki, mi az” mondatra valamennyien megállnak, a lányok a kör közepe felé mozdulnak, a fiúk pedig a lányok felé, a kör közepének háttal és mindannyian csípőre tett kézzel felugrálnak,

69

először jobb lábbal előre, majd bal lábbal előre. Amikor elhangzik, hogy “Cseresznye van a kertben...” a párok felváltva összeütik a tenyerüket, először a jobbot a jobbal, majd a balt a ballal, utána szemből mindkét kézzel, végül pedig tapsolnak és ez utóbbi mozdulatsort háromszor megismétlik. A “húzd meg, ereszd meg...” szövegre keresztbe tett karral fogják egymás kezét, egyik karjukat kinyújtják, másikat maguk felé behajlítják, egészen addig, amíg elhangzik az “Engedd el...”, amikor határozott mozdulattal elengedik egymás kezét. Nel castello* / ** (a kastélyban) A gyerekek kézenfogva kört alkotnak egy társuk körül, aki a “lovagot” alakítja és a kör közepén körbe jár. A csoport ekkor énekelve elindul a “lovag” mozgásával ellentétes irányban. A “vidd el...” szavakra mindannyian megállnak, a lovag meghajol egyik társnője előtt, belekarol és magához vonja a kör közepébe. Miközben mindannyian ritmikus taps kísérettel a refrént éneklik, karonfogva körbeforog a párjával, egy verssor nyolc ütemére ugrándozva, majd a következő verssor nyolc ütemére a másik karukkal összekarolva teszi ugyanezt. Ezután a lovag kimegy a körből, a kislány a csoport járásával ellentétes irányban körözve elénekli a második versszakot. A “tik-tak”-ra mindannyian megállnak, és a “hölgy” elvégzi ugyanazt a mozgássort, mint először a “lovag”. Majd a refrén közepén tett ugrások után a “dáma” is kimegy a körből, és a játék egy új “lovaggal” kezdődik újra, aki mielőtt újrakezdené az éneket, kicsit viccesen kétszer is felteszi a kérdést: “És ki akar táncolni velem?”. Didaktikai feldolgozásként a felnőtt javasolhatja a gyerekeknek, hogy szétszórtan helyezkedjenek el a szobában – a lovagok és a hölgyek legyenek egyenlő számban – vagy két körben, amelyek felváltva egy fiúból-egy lányból állnak. Énekelve elindulnak és szétszóródva vagy körbe járnak. A refrénre párokat alkotnak, jobb kart a jobb karba öltve, nyolc ugrással az óramutató járásával egyező irányban forognak, majd bal kart a bal karba fűzve nyolc ugrással az óramutató járásával ellentétes irányban. A szétszórt elhelyezkedés lehetővé teszi, hogy a párok időről időre cserélődjenek. Tela tela* (vászon vászon) A gyerekek félkörbe állnak és megfogják egymás kezét. A sor egyik végén álló vezető maga után húzva a többieket elindul a sor másik vége felé, és a “majd átmegyünk alatta, nyolcan, nyolcan” szövegre átvezeti őket az utolsó és utolsó előtti gyerek között, a karjuk alatt, végül az utolsót arra kényszeríti, hogy 180 fokban kiforduljon úgy, hogy karjai egymást keresztezve „megláncolva” maradjanak. A játék mindig az utolsó „megláncolt” gyerek melletti játékossal folytatódik, egészen addig, amíg a sorban az első és az utolsó kivételével minden gyerek egymást keresztező „megláncolt” karokkal marad. Ekkor a játékosok a magasba emelve „kiszabadítják” karjukat úgy, hogy saját tengelyük körül visszafordulnak, anélkül, hogy elengednék egymás kezét. Egy másik játék abból áll, hogy a gyerekek bizonyos távolságra egymástól sorba állnak és a sor egyik végén álló gyerek négykézláb elindul és cikk-cakkban kerülgeti a sorban álló társait. Ha ez a gyerek nem ér a sor végére, amikorra az ének befejeződik, büntetést kap. A játék mindig a sor végén következő játékos indulásával folytatódik. A játék változataként lehet használni egy megfelelő hosszúságú kötelet, amelyet a gyerekek egymástól kis távolságot tartva mindkét kezükkel a fejük fölé emelnek. Ekkor a sor egyik végén álló gyerek elengedi a kötelet és elindul, a mellette álló társát hátulról kerüli meg, majd cikk-cakkban tovább halad a soron. A sorban álló gyerekek éneklés közben a kötelet a társuk haladási irányában előbbre juttatják, és a játék addig folytatódik, amíg az összes gyerek meg nem tette a cikk-cakkos utat. Az animáció harmadik formájában a gyermekek kézen fogják egymást, a sor egyik végén álló gyerek kezével a falnak támaszkodik, a sor másik végén álló pedig elindul a többiek élén és oda-vissza átvezeti őket a falnak támaszkodó gyerek és a fal közötti résen, a gyerekek összegömbölyödve egymáshoz simulnak, összefüggő sort alkotva, majd az

70

utolsó gyerek hirtelen felpattan és az alakzat a csoport nagy kacagása közepette felbomlik. Ciapa’l tram* (szállj fel a villamosra) A csoport körbeül egy asztalt, vagy a földön ülve alkot kört. Minden játékos bal kezében egy hagymát tart, vagy valami mást. A mondóka ritmusára a minden játékos a tőle balra ülő társának a jobb kezébe adja át a hagymát, aki átteszi azt a bal kezébe, hogy onnan ő is tovább adhassa, hogy ily módon a játék folytatódhasson. Ezután az “emeld fel... engedd el...” szavakra a hagymát felemelik és lecsapják maguk előtt az asztalra, vagy a földre. Ezután a játék újrakezdődik, és minden újrakezdés után egyre gyorsabban adogatják a hagymát. Aki végül hagyma nélkül, üres kézzel marad, annak rövid büntetést kell kiállnia, vagy kimarad a játékból. Lehetséges változat, hogy a kimaradt játékosok skandálják a játék ritmusát, és ezáltal ők határozzák meg az adogatás sebességét. Il pescatore viene* (jön a halász) A gyerekek kört alkotnak és ellenkező irányban haladnak, mint a körön kívül maradt társuk, aki a “halászt” alakítja, és elkezd énekelni. A “nevét nem tudom...” mondatra a halász megérinti a körben álló egyik társát, aki megmondja a saját nevét, vagy mond egy kitalált nevet, és csatlakozik a halászhoz. A halász tovább folytatja a játékot és minden alkalommal “kihalássza” egy újabb társát, egészen addig, amíg az eredeti nagy körben már csak egyetlen gyerek marad, és ő lesz az új “halász”. La gallina bianca* (a fehér tyúk) Kiszámolással kiválasztanak két gyereket, ők lesznek a “pillérek”, akik egymással szembe állnak és felemelt karral megfogva egymás kezét hidat alkotnak. A többi játékos libasorban átmegy a híd alatt és azt énekli, hogy “a tyúk... a nyílt tengeren...”, a hidat alkotó gyerekek pedig azt, hogy “a rácsoskapuk be vannak zárva, nem lehet átmenni...”. Ekkor a sor átveszi az éneket: “mi vagyunk a gyerekek, nyissátok ki a kaput...”, mire a hidat tartó játékosok így válaszolnak: “hess innen, az utolsó az enyém lesz...”. Ezen a ponton a hidat tartó két játékos leengedi a karját, és elkapja azt a társát, aki éppen akkor haladna át, és megkérdezik a foglyul ejtett gyerektől, hogy melyik “pillér” mögé szeretne állni. Ha megtörtént a választás, a játék folytatódik egészen addig, amíg az összes játékos el nem helyezkedik az egyik, vagy a másik “pillér” mögé. Ekkor a két sorban egymás mögött álló gyerekek egymás vállába, csípőjébe kapaszkodva húzni kezdik a “pilléreket”, akik még mindig fogják egymás kezét. Az a csoport győz, amelyiknek sikerül kibillentenie ellenfeleit. Madonna Pollaiola* (tyúkanyó) Kiszámolással választanak két gyereket, az egyikük lesz a “tyúkanyó”, a másikuk a “tolvaj”. A többiek lesznek a “csirkék”, akik sorbaállnak a “tyúkanyó” mögött és egymásba kapaszkodva mögötte lépkednek. Ekkor felelgetős ének kezdődik a “tyúkanyó” és a “tolvaj” között, és a “tolvaj, amikor azt énekli, hogy “magammal viszem...”, elfogja a sorban az utolsó “csirkét”. Az ének egészen addig ismétlődik, amíg el nem fogy az első sor. Az utolsónak maradt “csirke” lesz az új “tyúkanyó” és a játék ezzel újrakezdődik. Sette sorelle** (hét nővér) A csoport választ egy fiút, ő lesz a “halász”, és egy lányt, akinek a játékban a neve mindig “Gizella”. Az összes gyerek részvételével kört alakítanak. A két főszereplő a kör közepén helyezkedik el, megfogják egymás kezét, énekelnek, és tetszés szerint az óramutató járásával egyező, vagy ellenkező irányban körbe járnak, de csak az első versszak alatt. Először mindenki énekel, majd következik a felelgetős “Gizella” és a “halász” között, akik eljátsszák a különféle jeleneteket, miközben a csoport tagjai a helyükön állva figyelik őket.

71

A végén “Gizella” szerelmes csókot ad a “halásznak”, az összes többi gyerek pedig megtapsolja őket. Ezután két új főszereplő választásával újrakezdődhet a játék. Salta salta coniglietto* (ugrándozz nyulacska) A csoport kört alkot, egy gyerek középen marad, ő lesz a “nyulacska” és behunyja a szemét, amíg a többiek egy előre kiválasztott kincset adogatnak egymásnak egy kezük, vagy mindkét kezük öklébe zárva. Miután eldöntötték, hogy kinél legyen a kincs, a körben álló gyerekek ökölbe zárják a kezüket, és előre nyújtják a középen álló társuk felé, miközben elkezdenek énekelni. A “nyulacska” ide-oda ugrándozik, miközben igyekszik kitalálni, hogy kinél van a kincs. Amikor “a kincset megtalálod...” szöveg elhangzása után a “nyulacska” rámutat az egyik társára, és ha tényleg eltalálta, hogy nála van a kincs, “király” lesz és helyet cserél a kincset tartó társával. Ha nem találja el, a csoport tovább énekel, egészen addig, amíg a “nyulacska” meg nem találja a kincset. A játék egyik változatában egy meghatározott számú sikertelen próbálkozás után büntetést lehet adni az ügyetlen “nyulacskának” és az a gyerek lesz az új “nyulacska”, akinél a kincs volt. Su dammi la mano** (add a kezed) A gyermekek párokba rendeződnek, a párok egymással szemben állva két sort alkotnak. Énekelni kezdenek és végrehajtják azokat a mozdulatokat, amelyeket az ének szövege diktál: “add a kezed és forogjunk...” kétszer, majd a “próbáljuk meg...” kezdetű szövegben azokat a mozdulatokat diktálják, amelyeket még a játék kezdete előtt elhatároztak. Lehet olyan változatot is játszani, amelyben csak egy párnak kell táncolnia, a csoport többi tagja pedig körben ülve figyeli és ritmussal kíséri őket. Ha véget ért a játék, új párral lehet elkezdeni, akiket spontánul választanak, vagy kiszámolnak. Maria Catina** Felelgetős a lovag és a hölgy között. A “jónapot” után párostánc, és azt, hogy milyen, esetenként határozzák el. Játszhatják úgy is, hogy kezdés előtt a gyerekek két csoportra, hölgyekre és lovagokra oszlanak, és felváltva kórusban éneklik az animáció szövegét. A kezdéshez elhelyezkedhetnek párosával szétszórtan a szobában, vagy két sorban, vagy úgy, hogy a lovagok kört alkotnak háttal a kör közepe felé, a körön kívül álló hölgyek pedig szemben állnak velük és nézik őket. O ciau ciau** (szia szia) Felelgetős a lovag és a hölgy között. A refrénre párostánc következik, hogy milyen, azt az éneklés megkezdése előtt kell eldönteni. La pecora è nel bosco* (bárány az erdőben) Énekes körtánc: ha kis ugrásokkal járnak körbe, akkor a “bumm”-ra mindkét lábukkal dobbantanak, ha lépkedve haladnak, akkor csak az egyik lábukkal toppantanak, mindegy, hogy melyikkel. Ez a körjáték úgy is játszható, hogy a gyerekek egymás kezét fogva két koncentrikus kört alkotnak, úgy, hogy a külső kör a nagyobb, és a két csoport felváltva énekel. Topolino topoletto* (egérke, kisegér) Páros játék, különösen a kislányok között elterjedt, különféle hangkeltő kézmozdulatokkal játsszák. A lehetséges változatok közül az egyik, amikor a lányok párokba rendeződnek, a párok tagjai egymással szembe fordulnak, és ütemre, először a saját tenyerükkel tapsolnak, majd a szembenállók előbb a jobb tenyerüket ütik össze, utána megint tapsolnak egyet, és a bal tenyerüket is összeütik. A sorozatot,egészen az ének végéig

72

ismételgetik. A játék üteme fokozatosan gyorsulhat és az a pár lesz a győztes, amelynek tagjai képesek a végéig szabályosan kitartani. Siam tre piccoli cinesi* (mi vagyunk a három kis kínai) Ugyanolyan páros játék, amilyent az “Egérke, egérké”-ben leírtunk. La bella lavanderina* (a szép mosólány) A csoport kézenfogva kört alkot az egyik gyerek körül, aki a “kis mosónő” szerepét alakítva eljátssza azt, amiről az ének szól. A végén a “kis mosónő” csókot ad az egyik társa kezére, aki átveszi tőle a helyét a kör közepén és a játék újrakezdődik. Mindig az éneklés újrakezdése előtt döntik el, hogy mi legyen a büntetés. Madama Pollaiola* (tyúkanyó) Ugyanolyan játék, mint amilyent a “Tyúkanyó”-ban leírtunk. Foglia foglina* (levél, levelecske) A kört alakító játékosok a “falevelek”, kézenfogják egymást és a körben haladva énekelnek. Egyik társuk a körön kívül a “tél” szerepét alakítja és a kört alkotók haladási irányával ellentétes irányban lépked és az “...elvisz téged...” résznél megérinti az egyik “falevelet” alakító játékost, aki csatlakozik hozzá. A játék egészen addig folytatódik, amíg a körből mindenki elfogy, egy játékos kivételével, az újrainduló játékban ő lesz a “tél”. Van egy olyan változat is, amelyben a játék gyorsítása és az összes gyerek bevonása érdekében az “elfogott falevelek” is részt vesznek az újabb “falevelek” elfogásában: ők is megérintik egy-egy társukat a körben. Végül az utolsó “elfogottak” közül választják ki, hogy ki legyen az új “tél”. Ero in bottega* (a boltban voltam) Az “Egérke, egérke” címen leírt játékhoz hasonló páros játék. “Tik-tak”-ra el lehet tapsolni a ritmust, vagy úgy, hogy minden gyerek a saját tenyerét ütögeti össze, vagy úgy, hogy a szembenálló társukkal ütögeti össze a tenyerüket. A játékot végül az nyeri, akinek a fináléban előbb sikerül a társa fejére pacsiznia. A játék fokozatosan gyorsítva is játszható: az a pár a győztes, amelyik hiba nélkül képes egészen a végéig kitartani. Nella città di …* (... városában) Kiszámolással kezdődik, amellyel a játékosok kiválasztják a “szép lányt” és a “királyt”. A gyerekek összezárt térddel leguggolva kört alkotnak a kislány körül – úgy, hogy egyetlen mozdulattal fel tudjanak állni. A “király” a körön kívül marad. A “király” megkerüli a kört, miközben mindannyian énekelnek. A “kopogj az ajtón” szövegre a “király” úgy tesz, mintha kopogna, és belép a körbe. Ekkor valamennyien felállnak és ütemesen tapsolva azt éneklik, hogy “éljen, éljen!”, miközben a “király” meghajol a “dáma” előtt és karonfogva, vagy kézenfogva diadalmasan körbejár a társai előtt. A “dáma” ekkor választhat egy másik “dámát”, aki a helyébe lép, a “király” pedig egy másik királyt, aki cserél vele, és újraindulhat a játék. Ami a szöveget illeti, a város nevét aszerint lehet változtatni, hogy éppen hol játsszák a játékot. Egy másik változatban a csoportot alkotó gyerekek körbeállnak és megfogják egymás kezét, énekelnek és az óramutató járásával ellentétes irányban körbejárnak. A “király” a körön kívül kering, a társaiéval ellenkező irányban. Az “és akkor kopogott az ajtón” sorra a kör megáll, a “király” a kopogást utánozza, a kör kinyílik, a “király” belép a körbe, kiválasztja a “szép lányt” és a kör közepére vezeti. A pár jobb kart jobb karba öltve forog és körbetáncol, miközben a csoport azt énekli, hogy “Éljen a királynő, aki férjhez

73

megy a királyhoz, tra-ta-ta-taaa!”. A “tra-ta-ta-taaá”-ra két kezükkel azt utánozzák, mintha trombitát fújnának. La macchina del capo** (a főnök autója) Amikor éneklés közben eljutnak az “autó” szóhoz, a gyerekek úgy csinálnak, mintha kormány lenne a kezükben és vezetnének, a “fej” szóra katonásan tisztelegnek: föld felé fordítva nyitott tenyerüket kezükkel megérintik a homlokukat, a “lyuk” szóra egyik kezük mutatóujjával karikát rajzolnak a levegőbe és egy ponton beleböknek, a “gumi” szóra mindkét kezükkel kört írnak le föntről lefelé és jobbról balra, a “rágógumi” szóra azt imitálják, mintha az egyik kezükkel a szájuktól hosszúra kinyújtanák a rágógumit. Ezek a mozdulatok folytatódnak azután is, miután már e szavak nem hangzanak el és az ének folytatódik. A hibázó gyerekekre valamilyen büntetést szabhatnak ki, vagy úgy dönthetnek, hogy álljanak ki és figyeljék, kinek sikerül hibázás nélkül vévigcsinálnia a mozdulatokat egészen a játék végéig. A győztes választhat, hogy ritmikus, vagy melodikus hangszerrel kíséri a csoport énekét, és a játék addig ismétlődhet, amíg az összes gyerek a hangszeres csoport tagja nem lesz. A gyerekek javasolhatnak szövegváltozatokat és más hangutánzó szavakat improvizálhatnak. Tre bei tamburin** (három szép kisdobos) A csoport három gyereket választ, ők lesznek a “dobosok”, ketten dobbal és egy rózsákkal. Egy kislány játssza a “királylány” szerepét. Az a-b-c versszakokat valamennyien éneklik, majd ezután a királylány és a dobos szólója következik. Amikor a szerelmes dobos énekel, két társa halk dobkíséretet ad hozzá, végül valamennyien együtt éneklik a finálét. A játék újrakezdéséhez új gyerekeket választanak, akik majd eljátsszák a szóló szerepeket. Oh, come balli bene bella bimba** (ó de jól táncolsz) A csoport körbe áll egy kislány körül, a refrénre a gyerekek kézenfogják egymást és a kör elindul az egyik irányba, a körön belül álló kislány pedig az ellenkező irányba. Amikor az ének a “Nézd, merre jár...” sorhoz ér, a kislány elindul egyik társnője felé és a “parasztlányka” szóra helyet cserél vele. A refrénre az új játékos kislány elindul a csoportéval ellenkező irányba. Miután kiszámolással választottak egy “parasztlánykát” és egy “öregapót”, a második versszakra a csoport kört alakít és körbejár a középen elhelyezkedő kislány körül, aki csípőre tett kézzel vidáman ugrándozik. A “Nézd, szerelmes lesz belé...” sorra folytatódik a körtánc és a “parasztlányka” elindul az ellenkező irányba. Eközben az “öregapó” figyeli a történteket, miközben kíváncsian kering a körön kívül. Amikor újra a refrén következik, a “parasztlányka” továbbra is társaival ellentétes irányban halad, miközben társai kitárt karral saját tengelyük körül forognak, esetleg felváltva csípőre tett kézzel kis ugrásokkal forognak. Amikor a refrén befejeződik, a csoport megáll és ütemesen tapsolva – vagy a taps helyett bármely előre kiválasztott hangkeltő mozdulatokat téve – tovább énekel. Eközben az “öregapó” belép a körbe, úgy tesz, mintha inna és énekelne, miközben a “parasztlányka” felé nyújtja a karját. Az utolsó refrénre a “parasztlányka” és az “öregapó” egymásba karolnak és az ének befejeztéig együtt járnak körbe. Végül az “öregapó” választ maga helyett egy másik játékost, a “parasztlányka” egy másik “parasztlánykát” és ezzel újrakezdődhet a játék. Tarantella** A játék egy párbeszéd, amelyben egy lovag és egy hölgy felelgetnek egymásnak. A felelgetést végezheti egyetlen pár, vagy az egész csoport, mely utóbbi esetben a gyerekeket kétfelé, “lovagokra” és “hölgyekre” kell osztani. Ekkor a kórusok felelgetnek

74

egymásnak. Amikor azt éneklik, hogy “add a kezed...” eljátszhatják egy gyűrű felhúzását. A “lovag” mozgása a sólyom repülését utánozza, felváltva kis ugrásokkal kezét ütemesen összeütögeti, időnként a felemelt lába térde alatt, majd karjával és ujjai rezegtetésével a szárnyak mozgását utánozza. A “hölgy” viszont kis lépéseket tesz csoszogva, egyet jobbra, egyet balra, majd egyet előre, egyet hátra, mindig a lovaggal szemben, vagy az oldalán. Kezét kifelé fordított tenyérrel csípőre téve tartja, kivéve, amikor keszkenőjét a lovag arca felé lebbenti. Először egymással szemben táncolnak, anélkül, hogy megérintenék egymást, majd egymás kezét fogva, és a végén akár át is ölelhetik egymást.

75