V E R T E B R A T A HUNGARICA M U S E I H I S T O R I C O - N A T U R A U S H U N G A R I C I

Fase. I. 1960.

A l a p p f ö l d i s á r m á n y (Ca lca r ius lapponicus L) e l s ő e l ő f o r d u l á s a

M a g y a r o r s z á g o n é s a K á r p á t m e d e n c é b e n

Irta: Dr. Horváth Lajos Természettudományi Múzeum, Budapest

A lappföldi aármány / C a l c a r i u s lapponicus L . / mindezide-l g nem fordul t elő Magyarországon, sőt a Kárpátmedenceben s e m , i l l e t v e i t t e n i e lőfordulását b izonyí tó példány vagy meg­f i g y e l é s i adat nem ismeretes . A magyar avifauna gyarapodását j e l en tő u j jövevény még azért i s érdekes,mert a va lósz ínű leg várható fa jok névjegyzékében sem s z e r e p e l t .

Mivel a r i t k a érdekességü példány nemcsak uj fajt ,hanem uj genust i s j e l ent Magyarország madárvilágéban, igy indo­k o l t , hogy a kézrekerült példány pontos l e í rásén k ívül a ge­nus j e l l emzésé t , valamint a különböző i v a r u és korú egyedek to l lruhájának főbb s a j á t s á g a i t i s ismertessem. Ez annál i s inkább szükséges, mert a magyarnyelvű szakirodalomban erre vonatkozólag semmiféle adat nincs s igy , a jövőben ese t leg kézrekerüló példányok felismerésében ós meghatározásában a j e l e n mix-ika komoly seg í t séget n y ú j t .

A C a l c a r i u s genus a p intyfé lék csa ládjába tar toz ik és a h a z a i , k ö l t ő sármányokat / sordé ly /Emberlza c a l a n d r a / . c i t r o m -Bármány /E. c i t r i n e l l a / , nádi sármány /E. s c h o e n i c l u e / , k e r t i

sármány /B.hortulana/.ba,1ezoa sármány /B.cla/7 magábafoglaló Emberlsa genushoz áll legközelebb. Főkülönbség a szárny, s karmok ós a csőr méretében i l l e t v e alakjában van. A Calca- rius-nál a szárny hosszabb és hegyesebb, a három első,lótha­tó elsőrendű evezőtoll a leghosszabb és egymásközt körülbe­lül egyenlő; a hátsó karom csaknem egyenes és hosszú, pa-csirta-sserü ; az elülső karmok meglehetősen laposak. A f e l -sőkáva aránylag vastag, igy a csőr kissé pintyszerü. A ge­nusnak csak ez az egy f a j a van, amelyik az 6- és Újvilág ar k t i k u s és szubarktikus tájalt l a k j a .

Az alábbiakban a f a j néhány olyan terepbélyegét adom meg, amelyek segítségével a nehezebben emlékezetben tartható tüzetes leirés ismerete nélkül, a szabadban könnyen f e l i s ­merhető. A him torka és f e j o l d a l a i összefüggő, fekete f o l t o t alkotnak, amelyet az ugyancsak fekete fejtetőtől és a gesz­tenyebarna tarkótól szembetűnő, fehér, V-alaku sáv választ e l . A fekete részek ősszel barnássá lesznek. A felsőtest f e ­ketével csíkozott barna; az alsótest fehéres s a testoldalak feketesávosak. A tojó t a v a s s z a l hasonló f e j r a j z o l a t o t mutat, mint a him, a színek azonban sokkal tompábbak és a torok f e ­héres. Az őszi tojó és f i a t a l madár Jellegzetes gesztenye­barna tarkója a l i g észrevehető és nagyon hasonló valami nagy, tojó nádi sármányhoz, a z z a l a különbséggel, hogy a hát sötétebb, a farok rövidebb és kevesebb benne a fehérség, a középső felső-szárnyfedők fehéres szegése pedig a szárnyon kereeztbefutó, keskeny, de határozott csikót mutat. Pehér szárnytükre nincs.

Viselkedésére jellemző, hogy fürgén szaladgál a földön és néha ugrik i s , mint a veréb. Általában a n y i l t , fátlan területeket kedveli ée legszívesebben a földön tartózkodik. Társaságkedvelő madár, amely csapatosan táplálkozik és l a z a kötélékben, meglehetősen hullámosan repül. Szívesen vegyül sármányok, pintyek és mezei pacsirták társaságába. Hangja ősszel t i k i - t i k - t j u vagy p i t - t j u ; a fiataloké pedig t i k i ­t i k , kissé verébszerü csiripelés.

A f e l s o r o l t színezet-, mintázat-, nagyság- ás v i s e l k e ­désbeli sajátságok ismeretében aránylag könnyen f e l i s m e r h e t ­jük a madarat.

T e k i n t e t t e l a r r a , hogy u j f a j a honi faunában, egészen röviden ismertetem a földrajzi elterjedését, fészkelését és táplálkozását.

A lappföldi sármány h o l a r k t i k u e f a j , amely Európában Norvégia, Svédország, Finnország legészakibb tájain, a Szov­jetunió európai részében Archangelszk tartományban.Kolgujev, Vajgács és Novaja Zemlja szigetén él ; Ázsiában Szibéria l e g ­északibb részein megszakítás nélkül a Behring s z o r o s i g o t t ­honos; Amerikában Alaszka, Kanada sarkvidékein és Grönland­ban költő madár. Vonuláskor előfordul Izland,Fár öer és H e l ­goland s z i g e t e n , valamint a B a l t i - és az Északi t e n g e r r e l határos államokban; az európai földrész belsejében nagyon r i t k a téli vendég. Ázsiában az A l t a i hegységig és Kínáig, Amerikában pedig az Egyesült Államok középső részéig t e r j e d .

Fészkét a földön, k i s mélyedésbe épiti ; építőanyagul fűszálakat használ s csaknem kivétel nélkül t o l l a l béleli. Fészekalja 4-6 szürkés-barnás alapon vörhenyesbarna f o l t o k ­k a l , feketés vonalkákkal és p e t t y e k k e l tarkázott tojásból áll. A tojások átlagmérete: 20,67 x 14,96 mm. A költés május végére és június elejére e s i k . Főleg r tojó k o t l i k , amelyik a tojásokat 13-14 nap a l a t t költi k i . À f i a t a l o k 8-10 napig maradnak a fészekben; etetésüket a him és a tojó közösen végzi. Évente csak egyszer költ. Ősszel és télen főleg fü-magvakkal táplálkozik.

A lappföldi sármány első példányát HÜTTLER BÉLA e j t e t t e e l a duna-tisza-közi tlrbő pusztán, Bugyi községtől 3 km-re délnyugatra,1960.január 10-én. Ugyanekkor egy másik példányt megsebzett, amelynek a csőrét, egyik lábát és egy szárnyda­rabját február 7-én megtalálta. A madár előfordulási körül­ményeiről ós vieelkedéséről a következő adatok számolnak be. A csaknem t i s z t a állományú,mintegy 50 példányból álló csapat a szikes puszta és a szántóföldek határvonalán tartózkodott.

A csapatban két havasi fUlespacsirtán kivül idegenfa.ju madár nem v o l t . A sármányokat fóleg őaziruhés tojók ás f i a t a l o k képviselhették, mert még erós távcsővel sem l e h e t e t t köztük élénk f e j r a j z o l a t u példányokat f e l f e d e z n i , másrészt a tova­röppenő csapat éles p r i - p r i vagy t i k - t i k hangot h a l l a t o t t . Megállapítható v o l t , hogy felszálláskor valamennyi madár a-d o t t hangot. Általában a madarak nagyon nyugtalanok v o l t a k , ide-oda szaladgáltak s közben az i t t bőven előforduló szá­r a z , s z i k i kóró fekete magvait szedegették föl a földről. A csapat már meglehetősen messziről f e l k e l t és reptében, akár­csak a földön, meglehetősen laza köteléket m u t a t o t t ; sok­k a l lazábbat, mint más h a z a i , hasonló nagyságú, csapatos f a ­j o k . Alacsonyan, a föld felszínétől mintegy 4-5 méter távol­ságban, a kenderikéknél v a l a m i v e l lassabban szálltak. Amig lövés nem dördült, a f e l z a v a r t csapat nagyon ragaszkodott e r e d e t i táplálkozó helyéhez és ujabb felzavarásra mindig visszatért oda. Körülbelül egy óra hosszat tartó megfigyelés után, déltájban t e t t lövésre egy példány maradt a földjjn a la z a csapatból. A begyében nagytömegű, apró,fekete mag v o l t .

Az alábbiakban megadom az e l e j t e t t tojó, /szine után 1-télve elsőéves/ téliruhás példány pontos leirásét.

A fejtetőt fekete t o l l a k alkotják, amelyeknek hosszú és széles, barnás és barnássarga szegélye van ;ez utóbbi a f e ­kete s z i n t nagymértékben t a k a r j a , különösen a fejtető közép­vonalóban, miáltal i t t világosabb, barnássárga e s i k mutatko­z i k . A nyak hátulsó részén a nyakoldalakra terjedőleg megle­hetősen határozatlan, gesztenyebarna, széles BÓV mutatkozik, amelyet keskeny, h o s s z a n t i , f e k e t e csikozottság tarkáz. A f e j o l d a l a k barnáseárgák ; a fülfedőtájék szegélye és a kan­társáv t o l l a i feketék. A fülfedők mögött, a nyák o l d a l a i n fehéresszürke f o l t látható. Ugyancsak fehéresszürke az áll ée a t o r o k i s . A torok alsó részén, tulajdonképpen a torok éa a m e l l határán barnássárga alapon f e k e t e és vöröebarna, r o s s z a n t i csikozottság m u t a t k o z i k . A dolmány, vállak, hát, f a r c e i k és felső fPrkfedők feketével .̂s gesztenyebarnával

h088zantcsikozottak, az egyes t o l l a k o n széles, izabellaszinü és sárgásfehér szegélyekkel. A m e l l , has éa alsó farkfedők fehéresszürkék némi barnássárga árnyalattal. A t e s t o l d a l a k o n sok,keskeny, gesztenyebarna és néhány f e k e t e , hosszanti e s i k van.A hónaljtól]nk fehérek.

A f a r o k kiesé villás. A f a r o k t o l l a k feketésbarnák, bar­nássárga szegéllyel; a szélső pár f a r k t o l l külső zászlója legnagyobbrészt sárgásfehér és a belső zászlóján nagy, ék- I alakú, sárgásfehér f o l t van. Az utolsóelőtti pár f a r k t o l l o n az utóbbi f o l t még megvan, de kisebb.

Az evezőtollak feketésbarnók, keskeny, halvány, barnás-sárga vagy fehéressárga szegéllyel ; a belső másodrendű eve­zők külső zászlója gesztenyebarna színnel szélesen szegett és a t o l l a k vége fehéres. Ugyanilyenek a nagy szárnyfedők, de a tollvógek fehér szine szembetűnőbb és a Bzárnyon ha­rántfutó csikót a l k o t . A középső szárnyfedők külső zászlója nem gesztenyebarna, hanem barnássárga vagy fehéreseérga ; a k i s szárnyfedők ugyanilyenek, de barnássárgával körben sze­g e t t e k .

Méretek :Bzárny: 89 mm; f a r o k : 63 mm; csüd: 20 mm; csőr: 11 mm /a koponyától mérve/.

A csőr sárga, a hegye f e k e t e . A láb és a szivárvényhár-tya sötétbarna. ?

A továbbiakban rámutatok azokra a léeyeges s z i n - és mé­r e t b e l i különbségekre, amelyekben az e l e j t e t t elsőéves tojó példány eltér egyrészt a f i a t a l példánytól, másrészt az öreg himtől ós öreg tojótól.

A f i a t a l o k fülfedőtájók-szegélye barna /nem f e k e t e / és mögötte nagy, fehér f o l t látható a nyak oldalán. A t o r o k v i ­lágos, fehéres, barnásBárga alapon barnásfekete pontokkal tarkázott, nem foltnélküli, mint az e l e j t e t t példánynál. A középső szárnyfedők fehér vége egy f e k e t e p o n t t a l van ketté­osztva ; a k i s szárnyfedők szegélye fehér.

Az öreg him egész f e j e és begye összefüggően f e k e t e j színébe élénken rajzolódik bele a szem mögött húzódó és a

nyak oldalán előre forduló, V-alaku, j e l l e g z e t e s sáv, amely­nek a felső szára sárga,az alsó pedig fehér. A nyak háti o l ­dalán szembetűnő, narancsszinbe árnyalodő, gesztenyebarna f o l t van. Téli t o l l a z a t b a n a f e k e t e részeket a széles barna és barnássárga tollszegélyek csaknem t e l j e s e n eltakarják. Egyébként csak a szinek élénkebb, tisztább voltában tér e l az e l e j t e t t példánytól.

Az öreg tojó a l i g különbözik az e l e j t e t t elsőéves tojó­tól. Különbség a következőkben van: A fültájékon és a kan­társávban több a f e k e t e t o l l , i l l e t v e a fe k e t e részek k i t e r ­jedtebbek. A t o r o k és m e l l határén lévő t o l l a k hosszanti csíkjait széles f o l t o k h e l y e t t e s i t i k .

A him méretei: szárny: 88-96 mm ; f a r o k : 61-67 mm; csüd: 19-23 mm; csőr: 10-11,5 mm /a koponyától mérve/. A tojó ezárnymérete eltér a hímétől: 83-93 mm.

A lappföldi sármány a 324. f a j Magyarország avifaunájá-ban.

Befejezésül megemlítem, hogy a lappföldi sármánynak a törzsalakon kivül három alfaját Írták l e . A Calc a r i u s lappo­ nicus c o l o r a t u s RIDGWAY Kamcsatkában él; a törzsalaknál ál-talábanvéve sötétebb és a hátoldala vörhenyesebb.A Calcarius lapponicus subcalcaratus BREHM Grönlandon otthonos ; egészé-benvéve kissé világosabb a törzsalaknál /nem mindenki i s m e r i e l különállóságát/.A Ca l c a r i u s lapponicus alescensls RIDGWAY otthona Alaszka; jóval világosabb árnyalatával tér e l a törzsalaktól.

T h e F i r s t O c c u r r e n c e of the L a p l a n d B u n t i n g ( C a k a r i u s

lapponicus L.) in H u n g a r y a n d t h e C a r p a t h i a n B a s i n

By Dr. L. Horváth Zoological Department of the Hungarian National Museum,

Budapest

The Lapland Bunting /CalcarluB lapponicus L./ was not yet observed i n Hungary or the Carpathian Basin. This v e r y i n t e r e s t i n g b i r d i s not only a new species but al s o a new genus i n the avifauna o f Hungary. The f i r s t specimen was shot by B. HUTTLER i n Urbő-puszta 3 km t o the SW of the v i l l a g e Bugyi, i n the Great P l a i n s between the Danube and the T i s z a , on 10 January I960. A f l o c k o f about f i f t y , c o n s i s t i n g almost p u r e l y of our b i r d was s t a y i n g on the border o f the sodaic p l a i n s and the c u l t i v a t e d f i e l d s . Apart of two Shore Larks /Eremophlla a l p e s t r i s f l a v a GM./, t h e r e were no a l i e n b i r d s i n the f l o c k . The Lapland Buntings were represented by a d u l t hens and j u v e n i l e b i r d s i n mainly t h e i r autumnal plumage. The hen shot was a specimen from the f i r s t year brood, i n w i n t e r plumage.

R e f e r e n c e s

1. HARTERT, B.i Die Vögel der Pa l a a r k t i s c h e n Pauna>fcer-l i n , 1910-1923, p. 200-202/. - 2. VAURIE, C: The Birds u f the P a l e a r c t i c Pauna /London, 1959, p.705-706/. - 3.BTTHERBY, H.P. et a l . : The Handbook of B r i t i s h B irds /London, 1952, 1, p. 145-148/.