Levonó Nyíregyházi alkotókat összegyűjtő rendszertelen földalatti kiadvány. Célunk, hogy közelebb hozzuk a helyben élő és alkotó fiatalo-kat egymáshoz. Megjelenik a Pilács Egyesü-let gondozásában.

grafika: Márton Sándor

linómetszet: Kiss Gergő

plakát: Fekete József

linómetszet részlet: Kiss Gergő

Vakok Városa

van egy helya vakok városának hívjákmég él itt egy gyertyaöntőde nem sikeresa várost fal veszi körüligazából egy kupolafölfelé sincs út ki innencsak az önmagukba visszaté-rő kacskaringós sikátorokmégis azt suttogják egymás-nakvan út innen kititokban mind azt keresiha van is fénya falon túl lehetaddig is itt van nekünkezer más dolog helyettelabirintus ezkijárat nélkülmár az se keres aki keres

elhagytak mindentami nem fér a kabátjukbaa fák persze hullatják levelü-ket őszről-őszre mindiga madarak kussolnakcsak néznek egymásra behú-zott nyakkalvalaki leoltotta a lámpátde rendesen

a vakok városában nincs szómire ne lenne szó válaszulnéha mind úgy magyarázmintha tudnáde ettől csörömpölve hulla-nak le az eszmékmajd elmennek egymás mel-lett elhaló megbánt csoszo-gással

van mikor a zsákutcák végén áll mind

a város pereméntolongás a helyjegyekértkeresik a nekik kitalált ajtótszomjúságra álompor a víz helyettvacogva bújva egymáshoz ölelni öröm helyett félelembőlszületéstől zsákutcákra nevelvemessze szigetek őkhonnan egyikről a másikra alig látni el

és vanmikor szétárad a csendvagy magukba süllyedve ülnekvagy kapkodják a fejüketmindegy de érzik bentegészen bent

mind egyszerrenem átkozottak őknem is csak a megbántott gyermekek felnőttesbenérzikérzik hogy ők egyekmert minden falnak ment ütközetnek a végén egy tégla kilazul mert minden tapogatva kimondott szeretleknek a végén az egyik megigazulmert az ostobaság létráját összetörik az évekés nem marad más csak a ropogó csontokmeg az a csöppnyi bölcsességhogy nincs tanulás anélkül hogy a fehér világot ne érezdnem – nem a tél fagyos lehele-tét mondoma tiszta fény forró leheletét

mondomami csak egy kapubele a tágulásbacsillagok haján elcsúszni a kanyarbanbeesni egy lyukba kiesni egy ölelésbeahol mindenki karjában fekszelahol a csend öröme nem ereszt elhogy bárhol jó

és jó a vakok városában élnimit számítazaz egy-két elbaszott pilla-natmit számítanak a kiégett – kiégetett foltok a kabát hátulsó fertályánsose kérdeztem mégzavar-e a táncom másokat

sose éreztem így méghogy közel a nagy tűzami felégeti az út minden dogma kövétami megmelengeti mindnyá-junk piciny testétami megvilágítja a kijáratotamin ha kimegyekugyanoda érek vissza más-kéntlólépésben az origóhozahol nincs máscsak egy halom szemgolyókeresem hol az enyémkeresed hol a tiedvégül kis cserélgetés után a vakok városában felkél a naptalán épp ez azez az a csend pillanat

vers: Mihálka György illusztráció: Mihálka György

Törik a szív.halkan törik. Ropogása nesztelen.

vers: Kövesdi Levente illusztráció: Fekete József

linómetszet részlet: Kiss Gergő

otthon

az otthon az, ahol enni kapok és inni,ahol kicserélik a sebemen a kötést,ahol sokáig lehet aludni, ahol el lehetbújni a napok elől,ahol anya van meg apa, ahol kitakaraz álmatlanság és anya betakar,ahol apa paprikás krumplit csinál ebédre,ahol tévét nézünk betakaróz-va, teával a kezünkbe.

az otthon az ahová haza lehet menni,

ha megvágják az ember hasát, az otthon az, mikor az ember nem tudja,milyen az, mikor nincs, mert neki van,ahol megfürdetnek és beke-nik a sebemet,ahol sok citromot raknak a teába, ahonnan nem kell menni munkábaaz otthon az, ahonnan van hová hazamenni. –

mikor már bír az ember,mikor egészséges és életre kész. –

vers: Nagy Zsuka illusztráció: Nagy Anna Mária

bicikliút, műanyagszék

régi presszókból kidobottműanyagszékeken ül a vidék,sápadt szanatórium udvarok,műanyagpapucsban a ház hátának dőlve. -

az úton vénasszonyok totyo-gnak, otthonkájuk kilóg a kabát alól,kendőbe bugyolált go-molyagarcuk a bágyadt Nap, lábukon kitap-intható a görcsös inas táj, széna és gumicsizmavágy.

tej, tejföl és fehér kenyér a kisboltból,aztán gyorsan hazatotyognak,

kódolt dobozokból szórják színes álmaikat. –

a pálinkafőző szaga szilva és alma remény,desztillált télben népdalt dúdol a főzőmester,a Fakapun át vonat nem jár,gyom nőtte síneken lép át a kerékpár.

régi presszókból kidobott színes műanyagszékeken ül a vidék,csirkét etet, malacot, ahogy dédszülőkéletéből örökölte a sejt-memóriába.

a földet meg kell művelni, ez a parancs,csak azért is élni, nem koldult

nem kéregetettönérzetes élet, a távolban templomtorony, almafák,csongorok, tündék, ördögök boszorkányok lakják,megpihennek színes műanyagszékeken,élnek, ahogy tudnak egy ország helyett. -

vers: Nagy Zsuka illusztráció: Nagy Anna Mária

Kell a fény az éjszakába, alkotás, az élet szárnya. Ha tele a padlás és léted vára, jobb piláccsal, fényben járva. Lélekhangok lélekképek, fellebbez, ha félbetéped, csak akkor lesz majd a részed, ha engeded, és szelidíted. Belső hangok lábnyoma, ha lüktet már a távolban, akkor érinthet egészen, ha megtisztulhat a rezgésben. Ne felejtsd el soha kérlek: Lélegzetvételnyi az élet. Rajzolj felhőkkel meséket, énekelj a szélnek, ha felébred. Bontsd ki a kőből az elveszett emléket, maradj örökké gyermek és megérted.vers: MártonSándor illusztráció: Fekete József

Mozdulok a légy repül megint leszáll papíron fekete cérnasál pislogok a légy kivár vers: Bogár Zoltán illusztráció: Fekete József

reklám: Seres Attila

Alkotók: Nagy Zsuka Nagy Anna Mária Kiss Gergő Bogár Zoltán Kövesdi Levente Márton Sándor Seres Attila Fekete József Mihálka György

Levonó Kiadó/felelős kiadó: Pilács Egyesület Művészeti szerkesztők: Gerliczki Anna Fekete József Márton Sándor Kósa Zsolt Seres Attila Főszerkesztő: Fekete József Kézzel, szívvel és lélekkel készült egyedi kultúrális szösszenet. Kapcsolat: pilacsegyesület@gmail.com

Készült 2015-ben (50+) példányban.